Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-02 / 39-40. szám

Időben visszatérve, a sors értő élettársat adott neki tanítványa, Ziegler Márta személyében, akit feleségül vett. Rajongó, megértő társa volt Bartóknak, aki több művét neki ajánlotta, köztük a Kékszakállú herceg várát. Tőle született Béla fia. önként félreállt, mikor 13 év után úgy látta, hogy Pásztory Ditta a fiatal, tehetséges tanítvány a kívánt légkört meg tudja teremteni ahhoz, hogy Bartók alkothasson. Ö volt legnagyobb szerelme, ő lett hűséges társa Bartók élete végéig. Ebből a második házasságból született Péter fiuk.

A fasizmus fenyegetése, a második világháború előszele. Bartók a 30-as évek közepétől nem lépte át a német határt, a műveiért járó tantiémeket is veszni hagyta. Bartók és az erőszak, a háború, — ellentétes pólusok! „El kell menni innét.“

Búcsúhangverseny a Zeneakadémián 1942. Azt mondják, akik ott voltak, akkor fiatal, lelkes rajongói, szinte nem tudtak elszakadni tőle. A század egyik zsenije búcsúzott — akkor még nem gondolta, hogy örökre — a hazájától, amelynek egyszerű népét annyira szerette, és amelynek hangadó körei annyira nem értették meg nagyságát.

Amerikai emigráció. Üjabb művek születése ... néhány jóbarát... a hírnév... és a súlyosbodó betegség. Elhangzik a „Szeretnék hazamenni, de végleg“. De ezt már nem éri meg. 1945-öt mutat a naptár, szeptember 26-t. amikor fizikai léte megszűnik.

De Bartók haláláról írni paradoxon. Szinte naponta találkozhatunk vele. Csodálatos mondavalója van a műveivel számunkra. A tiszta jellemű, halk szavú, magába zárkózott, pontosságot szerető szigorú alkotózseni nem megnyugtató módon közvetíti velünk azt, amit a bensőjéből elárul. Nyugtalanít, felráz, igen, felzaklat, az értelem és érzelem halálos komolyságára, valódiságára apellálva, korunk zaklatott életérzését tükrözve, máskor lágyabb dallamokban közeledve, kivételes lényéből eredően magához fölemelve, rezonálásra késztet. A selejtes, a hazug megszűnik szellemének közelségében.

BARTÓKI

Az Unesco felhívására az egész világ megemlékezik Bartók Béla halálának 30. évfordulójáról

Bartók a miénk és mindenkié.

van a kapun. Föl a motorra, berúgja. Irány Schillerék.

— Már vártuk a doktor urat — mondja kezét törölgetve a háziaszszony. Világosban jobban szemügyre veheti: kövér, formátlan, ráncos, foghíjas. Pedig egyáltalán nem öreg.

— Elfogad egy kis ebédet a doktor úr? Van sült hús ...

— Köszönöm, egy percre se tudok leülni — mondja. Nincs gusztusa az evésre mosogatóié, bélpucolás, véres húsok között.

— Akkor tessék — az asszony átnyújt egy papírba göngyölt, előre elkészített húscsomagot. — Betegyük nylonba?

— Ne fáradjanak — mondja, s kigombolja a bőrkabátját. Két számmal nagyobb a kabát, mint amire „szüksége van“, de ez így nem stimmel, mert éppen a két számmal nagyobb kabátra van szüksége. Zsebéből szatyrot húz elő, belecsúsztatja a csomagot. Kihajtja a bőrkabát bal szárnyát, és az odavarrt kampóra beakasztja a szatyrot.

— Itt ennek a helye — teszi hozzá, s elköszön.

Friss hús tömény illata, sülő zsír szaga, bélmosás bűze a következő portán, Hódosiéknál. Benéz a konyhába. Elvégzi a vizsgálatokat, majd udvariasan érdeklődik a szalonna vastagsága felől, meghallgat egy rövid viccet. s mert az evést itt is visszautasítja, kezébe nyomják az elkészített csomagot.

— A fáradságáért — teszi hozzá az ember. Zsebéből szatyrot húz elő, belecsúsztatja a csomagot. Kinyitja a bőrkabát jobb szárnyát, s az odaerősített kampóra akasztja. Mozgó húsbolt.

A köd felszállt, gyöngén süt a nap. nem fúj a szél. Az országút üres. Tempósan, hetvennel megy. A két csomag engedelmesen lapul a testéhez. A bal oldali kampón puha a hús. akkor ez comb. Pedig Schillerék. úgy mondták, smucigok. A jobb oldaliban egy hoszszú csontvonulatot érez. Karaj? Tarja? Nem mertek azok tarját adni! Mintha erősebben húzná a kampót. Schillerék adtak kevesebbet. Az istenit.

Üj és régi házak rövid sora. Átrobog az első falun. Az utcán csak öregek járnak. Kiér a faluból, még néhány kilométer, és újra előbukkan egy utcasor, egy másik falu. Egyenest a főtérre hajt.

Három üzlet egymás mellett, ez már világváros! Csendes nosztalgia táplálja kaján mosolyát, hiszen a városi életnek örökre búcsút mondott, amikor átvette a diplomáját. Befelé figyel a húsboltba, csak a vezetőt látja ott. Benyit.

— Már azt hittem, nem jön a doktor úr — mondja a boltos, köszönés után.

— Lusták lettek a parasztok, délben vágnak.

A márványpult mögött üresek a kampók, a fal fehér. A kirakatban egy sor zöldborsókonzerv, étolaj.

Vásárolja ezt valaki?

A. csak dekoráció.

Kigombolja a bőrkabátot, leemeli a csomagokat. A boltos mérlegre dobja, s máris a pult alá rejti.

Három és fél kiló.

— Jól saccoltam — mondja elégedetten. Hadd nézzem már meg.

Karaj és comb. Hogy szívhatták a fogukat, ekkorát lekanyarítani a sonkából!

Úgy egyeztek meg. hogy a húsrésztől függetlenül 35 forintot kap kilójáért. Kétéves egyezség, bevált. Zsebre teszi a pénzt, s elrobog. Megint befúj a szél a kabátja alá.

— Még sehogy se állunk, és már öt óra — idegeskedik a felesége a fürdőszobában. — Azt ígértem Zsuzsának, hatra ott leszünk. Még a gyerekeket is el kell látnom. Siethetnél.

— örülj, szívem, hogy egyáltalán elmegyek. Legszívesebben lefeküdnék.

— Főzök egy kávét, attól felfrissülsz. Tudod, milyen ideges Zsuzsa, ha késünk.

A tanítónők általában idegesek.

A zsörtölődést a megszokás alakította ki. nincs jelentősége. — Tőlem akár máris indulhatunk — mondja hamarosan. Csizma helyett cipőt húzott, a bőr helyébe szövetkabátot, ez feszesen áll rajta.

— Szegény Zsuzsa, jövő ilyenkor betölti a harmincat — kiáltja a hátsó ülésről a felesége. Nem kap választ. Atrobognak az első falun, pár kilométerre utána ott a következő. Besötétedett alaposan, figyelni kell a kátyús

útra. A főtéren a boltok, a húsbolt is zárva. Máma már jártam erre, akarja mondani, de arcába vág a szél.

— Sokan leszünk? — kérdi a kapuban. miközben leállítja a motort.

öt családot hívott meg Zsuzsa.

A barátnők azonnal egymásra találnak. ű is keres magának partnert, szerencsére, nemcsak pedagógusok vannak itt. A nagy szobában kellemes meleg, az asztal terítve. Levest hoznak — hétköznap este! s még csodálkoznak. mitől lettek falusiak —. utána rántott szelet következik. Közben bort töltögetnek, sört nyitnak, csöndes csámcsogás. A tortánál megnyugszik a háziasszony:

— Ügy izgultam egész nap — meséli a feleségének —, képzeld a hentes megígérte, hogy príma húst szerez, de nem érkezett meg délelőtt, az osztályból félóránként átszalajtottam hozzá egy gyereket, és csak két óra körül jött a hírrel, hogy átmehetek, akkor derült ki, kétféléből tudja adni, úgy hogy a fele karaj, a másik fele comb. de így is nagyon jó. panírozva ki látja... — észreveszi a figyelő szemet, áthajol. — A doktor úr még nem kóstolta meg a tortát, talán fél. hogy elhízik.

— Tudja, Zsuzsika, én nem vagyok oda az édességért. Inkább egy szelet karajt ennék még. ha lehet...

Lehet, hogyne, máris hozom.

Csillapíthatatlan étvággyal eszi a második, aztán a harmadik szeletet.

23