Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
Hazánkban a Német Kommunista Párt programtervezetében elemzi a dolgozó nők helyzetét, és megoldást javasol a legégetőbb problémákra. Friderike Görke (NSZK) — Nehéz megérteni, hogy a XX. század hetvenes éveiben a francia nők egyenjogúságról csak mint elérendő célról beszélhetnek, nem pedig úgy, mint ami már megvalósult. Sem társadalmi vonatkozásban, sem a munkában. sem a családban nem vagyunk egyenjogúak a férfiakkal. Egyre több nő kapcsolódik be a társadalmi termelésbe, de csak a legkedvezőtlenebb munkafeltételekre számíthat. Ezen kívül a nő vállára nehezedik az otthoni munka, a gyermekek gondozásának terhe, mert Franciaországban nagyon kevés az olyan gyermekintézmény, ahová a dolgozó nő beadhatná gyermekét. A családban is érvényesül a megkülönböztetés. Megalázó a házassági szerződés, amely vagyonjogi kikötéseket tartalmaz. Megalázó, hogy nehéz a válás, és válás után az apa csak saját belátása szerint járul hozzá anyagilag a gyermekek neveléséhez. A tanulási lehetőségeket tekintve sem vagyunk egyenjogúak a férfiakkal. Vannak olyan oktatási intézmények, ahova nőket fel sem vesznek. Vagy például Ьт egy nő műszaki egyetemet végez, n tud elhelyezkedni a szakmájában. Részt vettem а X. VIT-en Berlinben. Saját szememmel láttam, milyen nagyok a szocialista vívmányok az NDK- ban. A diákszemináriumon való részvétel s a Szovjetunióba tett utazás pedig felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagított ebben a tekintetben is. Állandó harcra, gyökeres társadalmi átalakításokra van szükség azért, hogy radikálisan megváltozzon a nők helyzete. Christine Rosemberg (Franciaország) — A függetlenség elnyerése előtt nálunk a nővel kapcsolatban a hagyományos szemlélet uralkodott: a nő legyen feleség és anya. A tanulásból elég volt annyi, hogy le tudja írni a nevét. De még a függetlenné válás után is, egészen 1972-ig megmaradt a francia oktatási rendszer, amely nem volt összhangn országunk feladataival. A közelmúltban több reformot hajtottunk végre, s ezek az iskolák és a főiskolák tantervét hozzáigazították a köztársaság szükségleteihez. Az országnak jelenleg egészségügyi dolgozókra, építészekre, pedagógusokra van szüksége. Ebben a vonatkozásban jók a kapcsolataink a Szovjetunióval. Tizenhat malgas fiatal tanul jelenleg Moszkvában, a Patrice Lumumbáról elnevezett. Népek barátsága Egyetemen. Köztársaságunkban pedig már dolgoznak az ott végzett első szakemberek. A Szovjetunióban saját szememmel láttam mindazt, amiért a különböző országokban küzdenek a nők. Itt ismertük fel igazán az egyenjogúság jelentőségét. Kijevben például találkoztunk lányokkal, akik a fiúkkal együtt tanulják a repülést, ültünk olyan villamosokon és trolibuszokon, amelyeket nők vezettek. Ezek persze részletek, de érzékeltetik, milyen átfogóan érvényesül a nők egyenjogúsága a szocialista országokban. Boldog vagyok, hogy a nőknek hazámban is lehetőségük nyílt a szakmai és politikai fejlődésre. Rarotoarizolo Vololonandrianina (Malgas Köztársaság) — A nő társadalmi szerepének a férfival való egyenjogúságon kell alapulnia. Nincsenek olyan alapvető jogai, mint a munkához és a tanuláshoz való jog, s így szakképzetlen munkaerőként kerül a monopóliumok kezébe. Ezáltal lehetővé válik, hogy a bérezésben és a munkafeltételekben megkülönböztetéseket alkalmazzanak a nőkkel szemben. Nem kevésbé szomorú a dolgozó anya sorsa. Olyan kevés a bölcsőde, hogy már a gyermek megszületése előtt biztosítani kell számára a helyet. A társadalom fejlődése érdekében a nők követeléseit be kell venni a munkásmozgalom közös követelései közé, hogy a férfiak és nők együtt küzdjenek teljesítésükért. A tanulással kapcsolatban a fiatal nők körében, sajnos, még él a hagyományos felfogás. A műszaki karokon és az idegen nyelveket tanulók között kevés a lány. A szakma megválasztásában gyakran szem előtt tartják a jövendő családi életet, vagyis olyan foglalkozást választanak, amely lehetővé teszi, hogy fél napot dolgozzanak. A tőkésországokban az oktatás demokratizálása nemcsak azért fiktív, mert a munkásfiatalok többsége számára a felsőoktatás hozzáférhetetlen, hanem azért is, mert sok diplomás szakember nem tud elhelyezkedni a szakmájában, és elvállal szakképzettséghez nem kötött munkát. Pszichológiát tanulok. El sem tudom képzelni a jövőmet, mert a pszichológia alkalmazási területe igen szűk. A legtöbb, amire számíthatok, valami olyan munka, amely legalább közvetve kapcsolódik a szakképzettségemhez. Michéle Wilhelm (Belgium) — Azon tűnődöm, mennyire más a nők helyzete a szocialista országokban, mint a kapitalista országokban. Az asszonyoknak minden lehetőséget meg kell adni, hogy dolgozhassanak hazájuk fejlődéséért és nevelhessék gyermekeiket. Számomra óriási esemény, hogy a Szovjetunióba jöttem. Először járok szocialista országban. A szovjet fiatalokkal való találkozások gazdagították szellemi poggyászomat, jobban megértettem olyan fogalmakat, mint szocializmus és társadalmi haladás. Láttam, hogy a szocializmus biztosítja a közoktatás teljes demokratizálását, a dolgozók érdekeinek szolgálatába állítja az oktatást, s előmozdítja az ország gazdasági és társadalmi fejlődését. Azokban az országokban, ahol a monopóliumok kizsákmányolják a dolgozókat, a tanulás csak a kiváltságos osztályoknak érhető el. Statisztikai adatok szerint Portugáliában a hatvanas években az egyetemi hallgatóknak mindössze 6 százaléka volt dolgozó szülök gyermeke. Most igen nagy szükségünk van olyan mérnökökre és technikusokra, akik tudásukkal a népet szolgálják. Meggyőződésem, hogy a szocializmus az ifjúság nagy eszménye, érte küzdenek a világ sok országában. Ebben a küzdelemben fejlődik . és erősödik a nemzetközi szolidaritás. Maria da Graca Marques Pinto (Portugália) (A Lányok, Asszonyok című lapból) EGY BÁTOR ASSZONY A felszabadulás harmincadik évfordulójára készülődött Bulgária lakossága, amikor meglátogattam Polina Nedjálkovát. Szerencsés percben érkeztem. Akkor kapta a telefonértesítést, hogy kinevezték vezérőrnaggyá. Szemében a boldog meglepetés zavara vibrált. Nem tudom miért jutott' eszembe ezekben a boldog percekben egy szomorú emlék, a Nagy Honvédő Háború első napja. Azon a borzasztó éjszakán, '— 1941. június 21-ét írtunk — Polina Nedjálková mérnök kapitány a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumában teljesített szolgálatot. Amikor a titkos jelentést leadta szolgálati főnökének, még nem tudta, de gyanította, hogy valami borzalmas dolog történt. Amikor megkapta a parancsot, hogy cselekedjen az általános mozgósítási parancs szerint, már tudta, hogy kitört a háború. A bolgár származású Polina Nedjálková élete érdekes, izgalmas és nagyon nehéz volt. 1923 szeptemberében Bulgáriában hatalmas antifasiszta tüntetést szerveztek, melyet a hatóságok szétvertek. Polina szülei m;nekülni kényszerültek. Gyermeküket is magukkal vitték az emigrációba, a Szovjetunióba. A középiskola elvégzése után a katonai akadémia műszaki tagozatának lett a hallgatója. Tanulmányait kitüntetéssel végezte el. Azokban az években tombolt legerőteljesebben a spanyol polgárháború, Polina önkéntesnek jelentkezett. Műszaki tiszti beosztásban utazott Spanyolországba. A nemzetközi brigád mérnöknője kitartóan dolgozott a tankok és fegyverek karbantartásán, ja-Polina Nedjálková vezérőrnagy 1941-ben, mint a Vörös Hadsereg tagja vitásán. Feladata kiváló teljesítéséért Polina Nedjálková megkapta a Vörös Zászló érdemrend első fokozatát. A Szovjetunióba való visszatérése után nem keresett nyugodt beosztást, hanem olyan munkahelyet választott, ahol tanulni és tanítani tudott. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor először egy katonai iskolába osztották be, ahol rövid tanfolyamokon tankvezetőket és mechanikusokat képeztek ki. Később kirendelték frontszolgálatra a 2. ukrán front vezérkarához. Keserves esztendők következtek. Végigharcolta Moldovát. Romániát, Csehszlovákiát. A háború befejezése után sok emigráns társával együtt visszatért hazájába, Bulgáriába. Tizenkilenc évig teljesített szolgálatot a szovjet hadseregben, míg végre elérkezett a nap, hogy felvehette szabad hazája katonai egyenruháját. Egészen más, de nem kisebb felelősséggel járó feladatot kapott otthon. Egy új hadsereget kellett fölszerelni, amikoi még nagy hiány volt anyagban és emberben egyaránt. Ma a katonai műszaki folyóirat tőszerkesztője, de munkája nem zárja dolgozószobája falai közé. A negyvenéves katonai szolgálat, melyet a két hadseregben töltött, eltéphetetlen szállal köti a hadsereghez. Látogatja a helyőrségeket, beszélget katonákkal és tisztekkel, levelező kapcsolatban van azok családtagjaival. Polina Nedjálková az első és egyetlen nő Bulgáriában, akinek vezérőrnagyi rangfokozata van. Polina Nedjálková sokat tapasztalt, megfontolt katonaasszony, aki a magánéletében közvetlen rokonszenves nő és boldog, gondos édesanya. 19
