Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
kimutatást mégsem mernék készíteni arról, valójában mennyi idő jut naponta, hetente az átgondolt, rendszeres testedzésre? A válaszok nem válnának feltétlenül előnyére a serdülő ifjúságnak Voltak, akik időhiányra hivatkoztak, mások féltek vagy nehéznek találták a „megerőltető“ testi mozgást, megint mások egyszerűen nem tartották magukat sportoló egyéniségeknek ... S mert a válaszokat nem merném kritikus szó nélkül azok elé az olvasóink elé bocsátani, akik riportunk harmadik sora után nem tették le a lapot, — összegyűjtöttem őket, és bekopogtam véleményezésért néhány „illetékes" ajtón: AKrárová nad Váhom-i (vágkirályfai) óvoda folyosóján igazi bábeli zűrzavar van: az egyik osztályból gyermekzsivaj szűrődik ki, a másikból énekszó, a következőben a farkas kergeti a bárányt, az utolsóban ritmikus zene és tapsolás hallatszik. Ez utóbbiba nyitottunk be, ahol éppen tornásztak az ötévesek. Az óvónéni bemutatja a gyakorlatot, a kicsinyek egyszer-kétszer megpróbálják, aztán indul a magnetofon, felcsendül a zene és magasba lendülnek az apró karok, lábak... Nincs köztük egy sem, aki fél, aki nem mer, vagy aki nem örömmel és szívesen végzi a gyakorlatokat. Csak olyan van, aki ügyetlenebből ugrik, bukfencezik, fut — dehát egyszerre nem lehet mindent tudni! — Ezt bizony még élvezet nézni is — mondja az igazgató óvónő, Rajj Endréné. A 3—6 éves óvodások nagyon szeretnek tornászni, alig várják, hogy felvegyék a tornaruhájukat, és mi bekapcsoljuk a magnetofont. Szívesen tornásznak különböző tárgyakkal — labdával, kendővel, kötéllel, dobozokkal is. Mert ebben a korban igen nagy a gyermekek mozgásigénye, szinte ki sem bírják tétlenül, egyhelyben ülve. Bár egész nap sokat mozognak, futkároznak a gyerekek, mégsem tartom elegendőnek az óvodai foglalkozást. Jó lenne, ha otthon a szülők már ilyen kicsi korban — sőt még előbb! — rászoktatnák gyermeküket, hogy felkelés után tornázzanak 5—10 percet. Még a leglassúbb, legsutább mozgású gyermekek is tovább fejlesztik mozgáskészségüket, és a későbbi években sem okoz gondot a sportolás, testedzés. Azt ajánlom a szülőknek, próbálják ki. a reggeli rohanásban „elvesztegetett" öt-tíz percért kárpótol a derűsen, jókedvvel. Siabod idő — okosan! frissen óvodába induló gyermekük mosolya! A legszűkebb családi házban is akad valamilyen lehetőség arra, hogy a kisgyermekek mozgásigényét legalább részben kielégítsük — vallja Árendás Anna tornatanár. — Persze most nem a hivatástudat szólt belőlem, hiszen a mi családunkban már gyermekkoromban is rajongtunk a tornászásért. Meg aztán sok olyan szülőt ismerek, akik megtalálják odahaza is ezt a lehetőséget. Hogy csak néhányat említsek: a szoba szőnyegén nagyszerűen tudnak és szeretnek tornászni a kisgyerekek. A szülőkkel együtt végzett reggeli torna szinte élmény a gyerekeknek. Újabban hódít a tévé-torna, de a reggeli rádiótornát is meg lehet szokni rövid időn belül. A folyosóra szerelt gyűrű, hinta, kötél is elég bizonyos ideig... Ha nincs is játszótér, nagyszerűen ki lehet használni a ház környékét. A szőnyegporoló állvány is elegendő egy-két gyakorlat elvégzéséhez, vagy az a néhány futó lépés, amit hazafelé sietve játékos formában teszünk meg a gyermekünkkel. Akik ilyen zsenge gyermekkorban megszokják a tornászást, a mozgást, azokkal serdülőkorban sincs baj, nem lusták, izomzatúk arányosan fejlett, szabad idejüket okosan használják ki. — Mint a galantai gimnázium tornaszakos tanára elmondhatom, hogy az iskola sokoldalú lehetőséget biztosít az ifjúság számára azért, hogy testi épségüket, fizikai erejüket, ügyességüket a lehető legideálisabb körülmények között fejlesszék. Ahol nincs tornaterem, megfelelő sportpálya és felszerelés, önsegéllyel, jó ötletekkel igyekeznek segíteni, lehetőséget teremteni. Külön tornáznak a lányok és a fiúk. Olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek erőnlétüknek, testi adottságuknak megfelel. — Iskolánkban a könnyű atlétika (mint főszak) mellett a fiúk részére a kosárlabdázás, a lányoknak pedig a röplabdázás nyújt lehetőséget arra. hogy szabad idejüket hasznosabban töltsék, és hogy az aránylag kevés tornaórát pótolják. — Igen fontos, hogy a fiatalok úszszanak, télen sízzenek. Az utóbbi években iskoláink nagy gondot fordítanak ezekre a sportágakra. Sajnos, a mi járásunkban nincs lehetőség arra, hogy a fiatalokat szervezett iskolai irányítással' úszni taníthassuk. Nagy hátrány ez, kénytelenek voltunk úgy megoldani a galantai Sportszövetség segítségével, hogy a tőlünk 35 kilométerre lévő Nővé Zámky-i (érsekújvári) uszodába járunk edzésre. Kicsit jobb a helyzet a sízést illetően: a Cukrovar üzemi bizottságának igyekezetével minden évben 50—60 tanulónk vehet részt sítanfolyamon. Az iskolai tornaórák mellett nagy szükség lenne arra, hogy otthon is, saját kezdeményezésükből tornázzanak, legalább naponta egy órát. Különösen fontos ez a serdülő és a felnőtt fiatalembereknek, akik nemcsak szabad idejüket használják ki helytelenül, hanem energiafölöslegüket sincs hol levezetniük. Bulajcík Jozef alezredes a katonaköteles fiatalság érdekében mondta el véleményét: — Hosszú évek óta kapcsolatban vagyok a katonaköteles ifjúsággal, főleg felkészítésben vannak tapasztalataim. Talán senkinek sem újdonság, hogy a katonai szolgálat egyik alapfeltétele a jó fizikai, testi felkészültség (a politikai és szakmai felkészültség mellett). A 18—20 évesek fizikai felkészültsége eléggé differenciált. Érezhető némi különbség a falusi és a városi fiatalok között. Míg a falun élő fiatalemberek erősebbek és teherbíróbbak, addig a városi ifjak sokoldalúbban képzettek, ügyesebbek, mozgékonyabbak. ugyanakkor a testi erejük is a kívánt szinten van. Ennek az az oka, hogy falun több fizikai munkát végeznek a fiatalok és izomzatúkat egyoldalúan fejlesztik. Városon pedig többet sportolnak, sokoldalúbban fejlesztik izmaikat. Ez utóbbi kétségtelenül előnyösebb a katonaságnál, mert nemcsak erősnek, hanem ügyesnek is kell lenni. Ép testben ép lélek — mondja a közmondás, s valóban egészséges fizikumú embernek egészséges a pszichikuma is. Az iskolai sporttevékenység hasznos, de kétségtelenül igénybe kellene venni a fiataloknak az iskolán kívüli sportlétesítményeket is. A sportolásnak mindennapi tevékenységükhöz kellene tartoznia. Az ifjúság szívesen sportol, ha megfelelő időben és rendszeresen van rá lehetősége. A hiányt a katonaságnál kell pótolniuk. A haza védelme minden állampolgár egyik alapvető erkölcsi kötelessége, ami — egyéb követelmények mellett — felA vógkirólyfai óvodások: Játék vagy tudatos testedzés? Ebben a korban még mindkettő . . . tételezi a jó fizikai erőnlétet. És ez a felkészültség a civil életben kezdődik, a legkisebb kortól. A család, az iskola, az egyetem és a társadalmi tömegszervezetek nevélő munkájának bizonyítéka, hogy az eredmény mennyire felel meg a követelményeknek.-г» Lelovics Cyprián körzeti or- UJ* vos évek óta vizsgálja a katonaság előtt álló fiatalokat. Ritkán fordul elő, hogy valaki testi fejletlensége miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra. Bizonyos külső tényezők hatására mostanában a gyerekek gyorsabban nőnek, néha aránytalanul megnyúlnak a végtagjaik, a belső szerveik nem tudják követni ezt a gyors iramú fejlődést, azután jelentkeznek a problémák: ügyetlen, esetlen mozgás, fáradékonyság és hasonlók. Ezért fontos a rendszeres testedzés, arányos izomerősítő mozgások. A gyerekekkel kicsi kortól kezdve szakszerűen, rendszeresen és mondhatjuk azt is, individuálisan kell foglalkozni. A sportolással sok nehéz életproblémának elejét vehetnénk: kevesebb lenne a túltáplált ember, ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben. A fiatalok, akik szabad idejüket a sportpályákon töltik, nem szoknak rá a dohányzásra, az alkoholra, korai szexuális problémáik is megoldódnak, ha energiájukat van hol levezetni. Mindez nemcsak a fiúkra vonatkozik, hanem a lányokra is. Az egészséges családi élet és a családi harmónia alapját már a korai gyermekkorban kell céltudatosan előkészíteni. Folytathatnánk a sort, sok „illetékes" ajtón kopoghatnánk még be. hasonló válaszokat kapnánk. Nem itt és nem is először hangzik el, hogy társadalmunknak testileg és lelkileg fejlett, egészséges emberekre van szüksége, akik bármikor készek a haza védelmére, akik alkotó munkájukkal építik országunkat. Az pedig rajtunk múlik, hogy civilizált életünk ajándékából, a szabad időnkből mennyit fordítunk saját egészségünk és — ami ezzel összefügg — szépségünk ápolására. Az ifjúkorban „elvesztegetett" öt-tíz percek, amelyeket a testedzésre szánunk, felnőttkorban, s főleg az öregkorban sokszorosan megtérülnek! MEGYERI ANDREA 11
