Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
jelentősek. A város polgárai kivették részüket a fasizmus és hazai talpnyalóik elleni harcból, sokan a legdrágábbat — életüket áldozták. A városi déli részén, a Vár-utcában szép emlékmű idézi a Kuzela család tragédiáját. Jozef Kuzela — a város szülötte — berepülő pilótaként dolgozott a prágai Avia repülőgépgyárban. 1944-ben úgy döntött, hogy repülőgépével együtt a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére siet. Szándéka nem sikerült. A Vsetín-i hegyek fölött lezuhant. A fasiszták nem késlekedtek a válasszal: letartóztatták anyját, négy nővérét és feleségét s valamennyiüket rettenetes kínzások után Terezínben meggyilkolták. Luhacovicét évtizedeken át nagy szeretettel keresték fel az irodalom és a kultúra nagyjai is. Szívesen tartózkodott a városban többek között Petr Bezruc, Alojz Jirásek. Zdenék Nejedly, Jankó Jesensky, Jozef Gregor Tajovsky. sőt Pavol Országh Hviezdoslav is felkereste. A gyógyfürdő legnagyobb csodálója mégis Leos Janácek, a nagy cseh zeneszerző volt, aki 1885— 1928 között nem kevesebb mint 25-ször látogatta meg Luhacovicét. Számos müve született itt. sőt legismertebb operáinak egyike — a Sors című — részben az itteni környezetben játszódik. A fürdővárosba gyógykezelésre vagy csak turistaként érkező tízezrek közül csak kevesen ismerik 1ЩВ iPOLeŐEJNi. ezt a pompás fürdővárost erről az oldalról. Többségük megelégszik azzal, amit a város napfényben, ázondús levegőben, strandolási lehetőségekben, de mindenekelőtt gyógyvizekben nyújtani tud. Mert Luhacovice elsősorban mégiscsak fürdővárosként él a köztudatban: 12 gyógyforrását használják fel a felső légutak megbetegedéseinek gyógyítására. emésztőszervi zavarok korrigálására, korunk ..divatos“ betegségének, a cukorbajnak a kezelésére. Legismertebb forrása a hangzatos Vincentka nevet viseli. Ebből a nagyhatású gyógyvízből évente 5 millió palacknyi kerül kivitelre. S ha már a számoknál tartunk, még egy adat: a fürdővároshoz tartozó hét gyógyintézetben a különböző gyógykezelési formákból évente több mint másfél milliót alkalmaznak összesen a beutaltakon. Kulturális lehetőségekben is igen gazdag ez a város. Főidényben a fürdő szimfonikus zenekara naponta két ízben is ad hangversenyt, a népzene kedvelőinek a környék legjobb népi és fúvószenekarai szereznek kellemes perceket. Színháza is van: itt a gottwaldovi hivatásos színjátszó együtteseken kívül a különböző külföldi együttesek is rendszeresen vendégszerepeinek. S aki mindenek ellenére mégis csak a strandolást részesíti előnyben, a város annak is tud kedveskedni: három strandfürdőjén kívül nagyon szép mesterséges tó nyújt fürdési, halászati és vízisportlehetőséget. Amikor ehhez a kis írásomhoz az anyagot gyűjtöttem, arra gondoltam, hogy befejezésül jó lenne valami sokat kifejező, frappáns fordulatot találni. Olyasvalamit, ami méltóképpen summázná a tegnapi és a mai Luhacovice közötti alapvető különbséget. azt az utat. amelyet a város a szabadság három évtizede alatt megtett. S itt is. mint annyiszor, a véletlen segített. Az Alojzka nevű forráshoz vezető szép erdei sétány mentén egy durva kőlapot fedeztem fel. rajta — nehéz munkáskézre valló vésett betűkkel — egyetlen mondat: „Lázné 1948 dali liduvagyis a gyógyfürdőt 1948 adta a népnek . . . Nem tudom, ki véste ezt a mondatot a kőlapra, lehet, hogy egy hálás kőfaragó-páciens, aki itt kapta vissza elvesztett egészségét. De ez talán nem is lényeges, a lényeg ennek a mondatnak hatalmas, mondhatnám történelmi, örök emberi igazsága, mert kifejezi a lényeget: mai szocialista életünk valóságát. S a tízezrek, akik ma a szocialista állam költségén élvezhetik a gyógyfürdők csodáit, örömmel csatlakoznak a kőfaragó-páciens véleményéhez Szöveg és kép: AGÓCS VILMOS rületén általában is növekvő, és ezt a tendenciát megfelelő propagandával tudatosan is erősítik. Az amerikai nők jelentős része viszont jelenleg még csak tapogatózva. bizonytalanul, nemegyszer a különlegest. a „sohasem volt“-ot hajszolva vagy álmodozva keresi a helyét. A különböző és rendkívül sokféle női politikai szervezet jó része a tudatosság helyett ma még inkább érzelmileg. indulatilag akar hatni tömegeire. Jól példázza ezt. hogy amikor a szélsőséges jobboldali nézeteiről ismert Goldwater republikánus szenátor az elnökhelyettesi posztért folyó harcok idején beszéde egy jelentéktelennek tűnő mellékmondatában megjegyezte: „A nők csak főzzenek jól és idejében menjenek haza...", az arizonai nők politikai egyesülete már rákövetkező nap táviratot küldött Ford elnöknek és követelte Goldwater kizárását az alelnökjelöltek közül. Később a szenátor hiába igyekezett bizonyítani, hogy csak tréfált, a különböző nőegyesületek felháborodását már nem sikerült leszerelnie. A legutóbbi népszámlálás szerint az Egyesült Államokban 1973-ban 107,6 millió nő élt. az összlakosság 51.2 százaléka. A születéseknél még a fiúk vannak többségben, de a korral előrehaladva, a nők kerülnek többségbe és a hatvanöt éven felülieknél már 100:72 az arány, a nők javára. A nők helyének kétségtelenül egyik legfőbb, ha nem legdöntőbb mutatója a munkában elfoglalt szerepük. A dolgozó nők részaránya növekvő, de még így is általában az európai színvonal alatt marad. Ma azonban már — az Egyesült Államokban is — a dolgozó nők vannak többségben. A tizennyolc és hatvannégy év közötti, tehát az aktív, keresőképes korban levő nők 53 százaléka valamilyen formában munkában áll. Az összmunkás-létszámban a nők részesedése azonban még így sem éri el a negyven százalékot. Bizonyos megállíthatatlan társadalmi szerkezetváltozásokat jelez a statisztikák alaposabb elemzése. A második világháború idején a női munkaerő-állomány túlnyomó többségét az egyedülálló nők tették kimost már a férjezett nőké a döntő súly. 1973-ban a teljes időben foglalkoztatott nők jellemző évi középjövedelme alig több mint fele a férfiak jövedelmének. A Munkaügyi Minisztérium úgynevezett nőirodája szerint a nők általában többségében alacsonyabb szakképzettségű területeken dolgoznak, a szülések alatt kiesések miatt hátrányosabbá válik a bérezésük. A nők társadalmi helyének keresését. a haladóbb és a konzervatív gondolkodásmód összeütközését, a feszítő erőt és a nehézségeket jól példázza az egyenlő jogok törvényének eddigi története. 1972-ben a szenátus 84 szavazattal 8 ellenében elfogadta ezt a nőkkel szembeni diszkrimináció elleni törvényjavaslatot és az egyes államok elé terjesztette jóváhagyásra. A végső ratifikáláshoz. a vonatkozó törvény értelmében 38 állam igenje kell. Meglehetősen optimista kilátásokat ébresztett. hogy a ratifikáció 22 államban igen rövid idő alatt be is következett. A konzervatív erők pozícióinak következtében azonban három év elmúltával is csak harmincnégy állam állt a törvényjavaslat mellé, és legjobb esetben is már csak 1976 hozhatja meg a további szükséges szavazatokat ... Ha pedig 1979-ig nem születik meg a 38 elfogadó határozat, az egész törvényjavaslat érvényét veszíti. Az igenlő vagy az elzárkózó államok megoszlása feltűnően hasonlatos a korábban a faji kérdésekben és most a női egyenjogúság kérdésében elfoglalt álláspontok megoszlásához.
