Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-07 / 31-32. szám

nak eddig elért eredménye utat nyitott a szovjet—amerikai együttműködésnek a világűr meghódításában.

LE SOIR, Brüsszel: A közös szovjet—amerikai űrrepülés sokkal több, mint műszaki siker: politikai és erkölcsi jelentősége messze felülmúlja tudományos jelentőségét.

PAESE SERA, Róma: Mindenkinek tudatosítania kell, hogy a Szojuz és az Apollo közös programja ékesen bizonyítja a nemzetközi helyzet megváltozását, s hogy a nemzetközi együttműködés minden téren biztatóan bontakozik ki.

MORNING NEWS, Dháka: Ez a történelmi repülés nemcsak az űr- I kutatásban nyitott új korszakot, hanem szemléltető példája a legszélesebb körű nemzetközi együttműködésnek.

RABOTNYICSESZKO GYELO, Szó! fia: A szovjet—amerikai űrkísérlet

nemcsak a tudomány szempontjából jelentőségteljes, hanem a feszültség enyhülése, a békés együttműködés szempontjából is, amely a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatának egyetlen lehetséges változata.

US NEWS WORLD REPORT, New York: Akkor, amikor az Egyesült Államok erősen korlátozza az űrkutatást, a Szovjetunió éppen ellenkezőleg fokozza ilyen irányú tevékenységét. Az amerikaiak tavaly 20 rakétát bocsátottak fel, a szovjetek

l

j

1

lISEllET

viszont 91-et. Az amerikai tudósoknak így lehetőségük nyílik arra. hogy a jövőben szovjet mübolygók segítségével több űrkísérletet végrehajtsanak. A Szovjetunió már eddig is több biológiai kísérlet céljára fölajánlotta műbolygóit. Az együttműködésnek ez a módja óriási segítséget jelent az amerikai tudósoknak, akik folytatni akarják űrkutatásaikat.

L’UMANITÉ, Párizs: A műszaki és tudományos sikeren kívül a Szojuz és az Apollo közös repülése jelentős lépésnek számít a békés egymás mellett élés megvalósításának terén. S habár a béke nem a kozmoszban születik, az igazság az, hogy Leonov és Stafford kézfogása mindenképpen megerősítette a világbékét szorgalmazó, főleg a szocialista államok részéről tapasztalható törekvéseket.

Végül hadd idézzük Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának szavait, aki kijelentette, hogy a közös űrkísérlet nagyszerű és lelkesítő esemény, évszázadunk egyik nagy tette, amely új dimenzióval gazdagítja a világűrben való együttműködést. Persze — s ez természetes — hogy ez a siker még nem jelenti azt, hogy a felhalmozódott nemzetközi gondok-bajok megoldása most már könnyűszerrel véghezvihető, • hiszen ez az egy tudományos’ eredmény a világűrben nem söpörheti el a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fennálló komoly ellentéteket, nem változtatta meg az amerikai űrhajósok politikai nézeteit. Egyet azonban kétségtelenül igazolt: az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött szovjet békeprogram következetes betartása az erőviszonyoknak olyan megváltozását, a gpmzetközi helyzet olyan enyhülését eredményezte, amely ezt a nagyjelentőségű kézfogást lehetővé tette.-IB&CST vetettünk, B£K€T akarunk aratni

Európa népeinek az évezredek folyamán bőven kijutott a háborúkból, vérontásból, hódító hadjáratokból, pusztításból, két világégés tűzfészke volt s a fasizmus iszonyatos sebeit még ma sem heverte ki teljesen. A földrész nemzetei már régóta békére vágynak. Ezt a békevágyat az egyetemesség igényével először ötszáz évvel ezelőtt Podébrad György, cseh király fogalmazta meg. Az első közös megegyezés a napóleoni hadjáratokat megállítandó 150 évvel ezelőtt született az ún. Bécsi Kongresszuson. A tartós béke megteremtése lehetőségét reálisan azonban 1917-ben a világ első szocialista államának céltudatos külpolitikája alapozta meg. Erre a szilárd alapra épült a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának békeprogramja, amelynek következetessége eredményezte végülis, hogy ez év július 30-án a finn fővárosban, Helsinkiben, legmagasabb szinten összeült az Európai Biztonsági Értekezlet, amelyen 33 állam, továbbá az Egyesült Állambk és Kanada képviselői aláírják az európai biztonságról és békéről szóló záródokumentumot.

Ezt a történelemben példátlan csúcsértekezletet — amikoris a 35 állam képviselői a közös béke. a közös biztonság és együttműködés kérdését fogják megtárgyalni, — a Szovtejunió és a szocialista tábor országai diplomáciájának célratörő tevékenysége készítette elő. Ugyanis 1954- től nem múlt el egyetlen év sem anélkül, hogy újból és újból ne vetettük volna el a béke magvát. Ezeknek az akcióknak, vállalkozásoknak hosszú lenne a listája, s így csupán néhány kimagasló eseményt idézünk:

# 1960-ban a Varsói Szerződés tagállamai konkrét javaslatot dolgoztak ki és terjesztettek elő az európai nemzetek együttműködésére, a feszültség enyhítésére;

# 1966-ban az ún. Bukaresti Deklaráció felhívja a békeszerető és haladó erőket, hogy Európát változtassák át a béke és az együttműködés kontinensévé, s ennek érdekében közös értekezletet hívjanak össze;

# 1969-ben ennek a deklarációnak az értelmében a szocialista országok külügyminisztereinek tanácskozásán összeállították egy ilyen biztonsági konferencia tárgyilagos, elfogadható programját;

# a hatvanas évek végén egyezség születik szovjet—francia együttműködésről ;

# a hetvenes évek elején aláírják a szovjet—nyugatnémet egyezményt a két ország kapcsolatainak normalizálásáról:

# ennek folytatásaként normalizálódnak az NSZK és Lengyelország, illetve Csehszlovákia és Nyugatnémetország kapcsolatai, továbbá négyhatalmi* egyezményt írnak alá Nyugat-Berlin kérdéséről, s ennek az

alapján az NDK—NSZK kapcsolatok rendezésére kerül sor;

# 1972 júliusában a józanul mérlegelő nyugati diplomáciai körök, s nem utolsó sorban á közvélemény nyomására a NATO tanácsa beleegyezett a tárgyalások megindításába. Még ugyanaz év novemberében került sor a 33 európai ország (Albánia kivételével), valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminisztereinek találkozójára Helsinkiben, s egy év múlva pedig a második fordulóra ugyancsak a finn fővárosban.

Azóta az érdekelt országok 375 küldötte és a koordinációs bizottság 275 dolgozója három főbizottságban és tizenegy albizottságban több ezernyi ülésen készítette elő és dolgozta ki a csúcsértekezlet négy napirendi pontját összefoglaló záródokumentumot. A záródokumentum fő tartalmát az államközi kapcsolatok elvi nyilatkozata alkotja. A következő elveket fogadták el:

1. szuverén egyenjogúság, a szuverenitásból fakadó jogok tiszteletben tartása;

2. nem alkalmaznak erőt, illetve nem fenyegetőznek erők alkalmazásával;

3. a határok sérthetetlensége;

4. az államok területi egysége;

5. a viták békés rendezése;

6. a belügyekbe való be nem avatkozás;

7. az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolkodási, lelkiismereti, vallás- és meggyőződési szabadságot;

8. a népek egyenjogúsága és saját sorsukkal való rendelkezés joga;

9. az államok közötti együttműködés;

10. a nemzetközi jogból fakadó kötelességek jóhiszemű teljesítése.

Helsinki Finlandia-palotájában új, tiszta lap nyílt Európa történelmében. S hogy ezt a lapot sár és vér soha többé ne szennyezze, rajtunk, nőkön is m'úlik. Rajtunk, édesanyákon, mert mi a világ minden részében a Béke tiszta kenyerét akarjuk útravalóul adni gyermekeink kezébe.

LÁNG ÉVA