Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-24 / 29-30. szám

■ ^ if Г _

г г V \ \ " \ ' I • \ "\ ' '"''

l®^^^P^^^^ío/ó/kozó/a

Egy meghívó vezetett el bennünket Kukucínovba (Nemesorosziba), hogy részt vegyünk a Szlovákiai Nőszövetség levicei (lévai) járási bizottsága által rendezett verses-dalos találkozón a ligetnyi kastélykert szabadtéri színházában.

Óriási platánok, gondozott virágágyások, finom kaviccsal felszórt utak, különleges díszcserjék és bokrok — valamikor csak félve tekintgettek a mesés kastélykertbe a falubeliek. Nem hatolhatott be ide a falu zaja, pora — semmiféle baja. Ma — természetesen — mindez a falué, mindenkié. Évszázadok óhítatos csendjét életvidám hangok, gyönyörű népdalok űzik el. A kastély urainak földjén dolgozók leszármazottai, egykori béresek, szolgák ivadékai, s talán a legidősebbek között olyanok is, akik a szegénység sovány kenyerét a kastélyban kapták — vetélkednek, versenyeznek itt, a szabadtéri színpadon, ki mondja szebben a verset, ki tud régebbi, ritkább népdalt. Kinek szívhez szólóbb a hangja, előadásmódja. Közvetlen természetességgel lépnek a mikrofon elé fejőnők, konyhai kisegítő dolgozók, postai alkalmazottak, földművesasszonyok, óvónők. Hatvanéves, az élet vésőjével keményre faragott arcú nénikék, negyven-ötven esztendős, őszülő hajú, de fiatal tekintetű asszonyok, és tizenöt-harminc év közötti „egészen fiatalok’’. Nemzedékek .. . Farnadiak, nagyölvediek, kozárovceiek. Több mint harminc énekes csoport és egyéni versenyző hozta el ide tehetsége szép ajándékaként a kiválasztott verset, prózát, faluja népdalát, gyermekkora emlékként őrzött énekeit, hogy szívük melegével élménnyé fényesítve nyújtsák át egymásnak — mindenkinek. Felváltva szóltak a szlovák és magyar népdalok, versek. És egymás iránti tisztelettel, közös kultúránk hagyományai iránti megbecsüléssel, értékeink továbbfejlesztése szándékával hallgatták, tapsolták a műsort versenyzők, nézők egyaránt.

A nézők között foglalt helyet

BARÁTOK KOZOTT

EZEN a napsütéses júniusi napon a Szlovákiai Nőszövetség Komárnói (Komárom) Járási Bizottságának vendégei a csehországi, a magyarországi és a Komáromban élő szovjet asszonyok nevében a szeretet vörös szekfűcsokraival emlékeztek azokra, akik életüket áldozták a békéért, hazánk felszabadításáért, a nemzetek közötti barátság és a békés együttélés megvalósításáért. Vágyuk valóra vált. Amíg a küldöttek virágcsokrukat helyezték a szobor talapzatára, a járási nemzeti bizottság dísztermében a tolálkozóra összegyűlt asszonyok ajkáról négy nyelven szállt a magasba a Munka dala.

Felszabadulásunk 30. évfordulója és a Nők Nemzetközi Éve alkalmából került sor a baráti járások nőtalálkozójára. A Blanskói járás küldöttei a Moravsky Kras természeti szépségekben gazdag vidékének, a magyarországi Komárom megyei küldöttek Tárkány község üdvözletét hozták magúkká*' A baráti találkozón Emília Kukriglová elvtársnő, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a komáromi járás nőszervezeteinek az ország építésében, a nődolgozók . munkakörülményeiben, a nők politikai nevelésében eddig elért eredményeit.

De mit jelentett ez a találkozó a résztvevő küldöttek számára?

Havelkovó Mária, a blanskói járás küldötte:

— Hárman képviseljük járásunk asszonyait ezen a kedves, baráti találkozón. Jómagam a Nőszövetség blanskói járási bizottságának titkára vagyok. Még nem jártam soha Komáromban, vagy ahogy itt hallottam, Jókai városában. Nem olvastam még Jókai-regényt, de most szlovák nyelven fogom elolvasni a nagy magyar író Aranyember című regényét. Számomra jó érzés volt látni a szolvók és a magyar aszszonyok testvéri közösségét. Két napig jártuk a járás különböző falvait, ahol a nagy dunai árvíz