Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-10 / 27-28. szám
NYÁRI JÁTÉK' ígéretünkhöz híven játszani hívjuk kedves olvasóinkat. A játék öröme, izgalma kellemes időtöltés a szabadság ideje alatt is. önök várják a kérdéseket, mi a megfejtéseket s így nyáron át sem szakadunk el egymástól. Mi lesz az Önök feladata? Négy fordulóban háromhárom képet közlünk majd, amelyek alatt két helytelen válasz közé rejtve a helyes harmadikat is megtalálják. Egy levelezőlapon azután a há-AZ ELSŐ FORDULÓ KÉRDÉSEI: rom felvétel helyes megfejtését kell beküldeniük szerkesztőségünkbe. A játékosokat térmészetesen jutalomban is részesítjük. A helyes válaszokat tartalmazó képes levelezőlapok kisorsolása után sok-sok lakásdíszítő terítőcske, kerámia talál majd gazdát játékunkban részt vevő olvasóink között. A mi jutalmunk pedig a kedves olvasó lakhelyéről, üdüléséről, kirándulóhelyéről küldött szép képeslap lesz. 1. Felvételünkön melyik neves táncdalénekesnő látható ^0$fjena Vondrácková b) Libuska Voborníková c) Marcela Laiferová 2. A képen levő folyóparti főváros a) Budapest . b))Prága c) Bratislava 3. Milyen alkalommal viselhető a rajzon látható ruha a) iskolába — munkahelyre b) délelőtti ülésre, értekezletre c) ünnepi eseményre T7 Yt ff Helyes válaszaikat játékunk .védjegyével“ ellátott képeslapon küldjék be szerkesztőségünk címére. De ne felejtsék el a lapon feltüntetni pontos címüket sem! Képeslapjukat, helyes válaszukat egész nyáron át kíváncsian várja a Nö szerkesztősége YÁRI JÁTÉK, Történelmi színhely ... Gyakran használtuk ezt a sokatmondó kifejezést az utóbbi időben, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulója alkalmával a hősök nyomdokaiba szegődtünk, végigjártuk a harcok útját... A történelmi színhelyet többnyire egy-egy emlékmű jelképezi. De hogyan lépett be maradandóan a történelem egy sétánnyal övezett kastélyba, amely az angol építészeti stílus jellegzetességét viseli magán?... A potsdami Cecilienhof jelentősége két világháborúhoz fűződik. Az első világháború közepe táján avatták fel nagy pompával a kastélyt a trónörökös, Wilhelm von Hohenzollern új rezidenciájaként. II. Vilmos császár építtette számára Schulze-Neumburg udvari építésszel. A százhetvenhat termes épület és fényűző berendezése nyolcmillió aranymárkába került. Wilhelm von Hohenzollern a „Német Birodalom“ egykori trónörököse megszemélyesítője volt azoknak az erőknek, amelyek korlátlan hatalmuktól elvakítva sanyargatták a népet és lábbal tiporták az emberi méltóságot. Ez volt tehát Cecilienhof árnyékos múltja. 1945 márciusában az egész trónörökös-család — az értékes ingóságokkal együtt — áttelepült Nyugat-Németország területére ... és a kastély rövidesen új, méltó gazdákat kapott A második világháborút követő napok egyik legjelentősebb eseménye fűződik a potsdami kastélyhoz: Itt tanácskoztak 1945. július 17-től a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok képviselői — Sztálin, Churchill (Attlee) és Truman a fasizmus leverése után — Európa és a világ jövőjét illetően. Az értekezlet utat mutatott az államok biztonsága, függetlensége és területi sérthetetlensége tartós európai rendjének helyreállításához. Az augusztus 2-ig tartó tanácskozás során sok vitás kérdést kellett tisztázni. A Szovjetunió politikája ezen az értekezleten is arra irányult, hogy a német fasizmust és militarizmust örökre megsemmisítse és gondoskodjék arról, hogy német földről soha többé ne induljon ki háború. Biztosítsa a Szovjetunió biztonságát, támogassa a népek, különösképpen a nemzetközi munkásosztály harcát az új társadalmi és politikai létezési formákért, az imperialista erőszakos beavatkozással szemben védje a népek önrendelkezési jogát társadalmi viszonyaik meghatározására. A különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvén nyugvó kollektív biztonsági rendszer révén tartósan rendet teremtsen. Ebben a politikában nemcsak a szovjet nép, hanem valamennyi békeszerető ország érdeke és vágya jutott kifejezésre. Nem vitás, hogy a nyugati hatalmak uralkodó köreinek helyzetét imperialista érdekeik követésében akadályozta ez a politikai irányzat. A viták során ismételten tapasztalniuk kellett, hogy a Szovjetunió beleegyezését nem lehet olyan tervekhez és határozatok elfogadásához megnyerni, amelyek ellentmondanak a népek érdekeinek. A Szovjetunió szembenállt a német állam szétszakítására irányuló összes tervvel is. Tiszteletben tartotta a német nép jogát egy demokratikus német állam létesítésére, és kifejezésre juttatta azt is, hogy ennek a célnak megvalósításához, az antifasiszta erők igazságos harcához szükséges, hogy kedvező állami-politikai feltételek jöjjenek létre. Többek között, hogy a történelmileg kialakult német gazdasági szerkezet se forgácsolódjon szét. A Potsdami Egyezményben végül is egyértelműen elismerést nyert a német nép joga demokratikus állam létesítésére azokon a határokon belül, amelyek északon, nyugaton és délen megegyeztek az I937-es határokkal, keleten pedig az Odera—Neisse mentén húzódnak. A határozatok alapja az volt, hogy Németországot egységes egészként kezeljék. A potsdami értekezletnek és eredményének óriási nemzetközi jelentősége volt. Truhanovszkij neves szovjet történész szerint: „... a legnagyobb esemény volt korunk nemzetközi kapcsolatainak történetében.“ A hetekig tartó viták során a Szovjetunió világos és egyértelmű politikája utat tört a nyugati nagyhatalmak félreérthetetlen antikommunista törekvései mellett és végül is a Potsdami Egyezmény szilárd alapját képezte. Potsdam vesztesei az agresszív imperialista körök voltak, akik saját pozíciójuk védelmének érdekében Németország talpraállításáról, mint a Szovjetunió elleni védőbástyáról álmodoztak. Elszánt küzdelem eredményeképpen született meg annak az egységes eljárásnak és a békerend megteremtésének programja, amelyet a nemzetközi jog demokratikus elvei alapján a szövetségesek kötelesek voltak betartani. A Potsdami Egyezmény 53. oldalán olvashatjuk a Németország jövőjére nézve igen lényeges kijelentést: „A szövetségesek meg kívánják adni a német népnek azt a lehetőséget, hogy felkészüljön életének demokratikus és békés alapon történő újjáépítésére “ A háromszáz éves ősi város,