Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-10 / 27-28. szám
Fényes bizonyítéka ennek az állításnak „A jó ötlet aranyat ér“ akció eddigi négy esztendejének eredménye. Mérjük csak fel, hogy minimális befektetéssel mennyi bölcsődei, óvodai és napközi osztályt, mennyi üzlethelyiséget létesítettünk, mennyi gondot vettünk le az édesanyák, szülők és a társadalom válláról. A taggyűlések előkészítésének időszakában szeretnénk a nők kezdeményezőkészségét olyan formában irányítani, hogy a pártunk kongresszusára való felkészülés során egy széles körű kötelezettség-vállalási mozgalom bontakozzon ki: „Minden szervezet konkrét felajánlást — a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére!“ — címen. Hisszük, hogy a felajánlási mozgalmon belül olyan eredmények születnek, amelyek méltók lesznek ahhoz a javakhoz, melyeket pártunk a szocializmus építésének három szabad évtizede alatt a nőknek, gyermekeknek, családoknak — egész népünknek nyújtott. Mert jól dolgozni annyit jelent: alakítani és tartalmassá tenni a szocialista életmódot, segíteni az embereknek szép, örömteljes, eredményekben gazdag, szocialista, békés életet élni. A tanácskozás második főbeszámolóját M. Kryvoáová elvtársnő, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnökségi tagja „A Nők Nemzetközi Évének második felében“ — címmel tartotta meg. KryvoSová elvtársnő az első félév sikeres akciói közül a „Mit adott a szocializmus a nőknek — miként járulnak hozzá a nők a szocializmus építéséhez“ — címmel megrendezett országos szemináriumot emelte ki. Ez a szeminárium igen gazdag forrása volt az ötleteknek, értékes gondolatoknak, melyekből sokat rfteríthettünk a Nők Világkongresszusára és pártunk XV. kongresszusára való előkészületek során. Szép eredményt hozott a pionírszervezettel közösen rendezett „Az én anyám“ képzőművészeti és irodalmi verseny is. A felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek csúcspontját jelentette a Csehszlovák Spartakiád, amelynek egyik legvonzóbb eleme „A mi virágaink“ elnevezésű szülők és gyermekek közös gyakorlata felett a nőszövetség vállalt védnökséget. Köztársaságunk kormánya és nemzeti kormányok elemezték a Nők Nemzetközi Évében az egyes testületekre és a nemzeti bizottságokra háruló feladatokat és elsősorban olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek a nők munka- és életkörülményeinek javulását szolgálják. Elismeréssel adózunk a női lapoknak és a többi lapnak, a rádiónak és a televíziónak, hogy hozzájárult az első félév eredményes lebonyolításához. Hisszük, hogy a Nők Nemzetközi Évének második felében sem lankad segítőkészségük, mert ebben az időszakban olyan nagy eseményekre kell felkészülnünk, mint a Nők Nemzetközi Éve alkalmából rendezett Világkongresszus és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség VII. kongresszusa. A Nők Nemzetközi Évének eszmei-politikai küldetése mindenki előtt — városon, falun, munkahelyen — világos és egyértelmű. A mi életünk boldog. Szocialista hazánkban örömmel és békésen dolgozhatunk. Életszínvonalunk mércéjét egyre magasabbra emeljük. Azt szeretnénk, ha a világ haladó asszonyai ezt mindenütt elmondhatnák magukról. A Világkongresszus az egész 'haladó emberiség jelentős eseménye lesz. Kétezer küldött vesz részt a találkozón a világ minden részéről, de milliókat képviselve, milliók nevében mondják majd el nézeteiket, álláspontjukat a nők egyenjogúságát, a nemzeti függetlenséget gátló, a világbékét veszélyeztető törekvésekről, felemelik szavukat a faji megkülönböztetés, a fasizmus újraéledése ellen. A Világkongresszusra való előkészületeink között szerepel: minden eddiginél erőteljesebben kifejezésre juttatni a szocialista társadalomban élő nők helyzete és a kapitalista válságtól sújtott nők helyzete közötti különbséget is. Közvetlenül a Világkongresszus előtt nőszövetségünk szemináriumot rendez Afrika és a Közel-Kelet haladó asszonyai számára, akik azután tőlünk indulnak a kongreszszusra. A szeminárium résztvevőit nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatásban is részesítjük: repülőjegyüket a Szolidaritási Alapból fedezzük. A Csehszlovák Nőszövetség IV. plénumának tanácskozása leszögezte; a fele utat már megtettük ebben a számunkra, nők számára olyan jelentőségteljes esztendőben. De további igényes feladatok várnak ránk. Ezeket a feladatokat is okosan, következetesen, elkötelezetten kívánjuk megoldani — lenini kommunista pártunk vezetésével. Céljaink, törekvéseink a Nők Nemzetközi Évében a hazánkban élő nők, a szocialista társadalomban élő nők és valamennyi haladó szellemű nő érdekeit szolgálják: biztosítják az emberhez méltó, örömteli, békés élet feltételeit. ím Egy fedél alatt Foto: VODÉRA Elkeseredett hangú levél fölött töprengünk. Sürgősen válaszolni kell rá, hiszen családi nyugalomról, emberek kapcsolatáról döntünk válaszunkkal. Mit válaszoljunk, hogy senki se legyen vesztes, hogy az érintett emberek mindegyike — inkább nyertes legyen? Idézzük csak Molnár Béláné levelének egy részét: „Meghallgattam én már másokat is, töprengtem magam is eleget, mégsem megyek semmire . .. Nem és nem bírom ki egy fedél alatt a szülőkkel. Lassanként úgy érzem, vendég vagyok a saját házamban, a nagymama neveli a gyerekeket, határozza meg a heti étrendet, a vásárlás idejét, a nagymosás napját, módját, a takarításba, bútorok elrendezésébe éppúgy beleszól, mint abba, hogy mikor hová menjünk, nézzük-e a tévét, vagy kiránduljunk. Mindenhová velünk jön. Tele von energiával, életkedvvel. Hiszen még ő sem öreg. De „jóindulatával", „segítőkészségével" tönkreteszi minden elképzelésemet közös életünkről, minden elgondolásomat arról, milyennek kellene lennie egy mai jó házasságnak. A mi házasságunkat az együtt töltött négy év alatt nem fenyegette semmiféle veszély. De most, miután a gyerekek megszülettek és ók felajánlották segítségüket, fércem elfogadta azt és nekem is örülnöm kellene, hogy könnyebbé teszik az életemet — mégis úgy érzem, súlyosan megfizetünk ezért a segítségért. Ingerlékennyé válók a férjemmel szemben, a házastársi együttlét idején is tartózkodóbb vagyok, mint eddig, mert tudom, hogy a szomszéd szobában ott vannak ők. Napközben nem merek olyan kedves és figyelmes lenni, mit eddig, mert ők is ott vannak. Etellel, apróságokkal sincs kedvem örömet szerezni mert a nagymama úgyis a fia kedvét keresi. Ö tudja, mi a kedvenc étele, mi ízlik neki, siet a ruháját kikészíteni, lesi minden kívánságát. Igaz, hogy az enyémet is . . . de nekem terhes ez az állandó vigyázzállás. A szorongásom már életkedvemre, munkakedvemre is kihat. Bántani nem akarom őket, veszekedni nem tudok, nem is akarok. Törődjek bele mindenbe? Hagyjam, hogy az öregek életritmusa, szokása határozza meg a mi házasságunk rendjét is? A férjem azt hiszi, az én számomra tette könynyebbé a munkát, gondokat. Közben egészen másként alakul minden, mint ahogyan én elképzeltem . . . írják meg kérem, lehet-e harmonikus a családi élet, ha a fiatalok együtt élnek a szülőkkel, egy fedél alatt? Vagy beszéljek a férjemmel, hogy vagy ők, vagy én? Hiszen még nem szorulnak gondozásra, még egyedül is élhetnének. Vagy tegyük őket külön, a nyári konyhába, éljenek, főzzenek külön, ahogyan akarnak? A gyerekekkel meg legyenek akkor, amikor én megengedem? Értsék meg, féltem a házasságunkat, az elképzeléseimet arról, milyennek kell lennie két dolgozó ember egyenjogú, közös munkával kialakított harmonikus házasságának. Félek, hogy az én okos, kedves férjem a nagymama kényeztetése mellett kényelmes „háziúrrá" válik, s hogy gyermekeim sem tanulhatják majd meg ilyen szokások mellett azt, hogy minden gond, munka közös, hogy a szabad idő nem nagymosásra, hetente végzett lázas és kimerítő takarításra való csak, hanem okos pihenésre és meghitt beszélgetésekre is, hogy a családi élet nemcsak munka, hanem szép élmények, meleg percek lehetősége is, amelyek erőt adnak a gondok közös megoldására. Kedves Olvasóink! Segítsünk Molnárnénak megoldani ezt a kérdést! Tovább tűrje a mostani helyzetet a családi béke érdekében? Költözzenek külön? Egy fedél alatt éljenek, de a fiatalok a házban, az öregek a nyári konyhában, két tűzhelyen főzzenek? Élhetnek nemzedékek együtt békességben, megértésben egy fedél alatt? Leveleiket „Ifjú szemmel" ankétunkban közöljük, honoráljuk. Válaszaikat a következő címre küldjék: „Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5 — Ifjú szemmel." 11