Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-02 / 1. szám
V^*N .о„LATYI" BOLDOG Új EVET KÍVÁN Szinészportrékban az újságíró nem szokott az ősökre utalni. Ifjabb Latabár Kálmán, a tévé jól ismert Kolbászvég királyfia és annyi mulatságos szerep megformálója azonban kivétel. A dinasztia első tagja, Latabár Endre több mint százhatvan esztendeje született. Jogász korában összeveszett az apjával és beállt másodtenoristának az akkori kassai (kosicei) társulathoz, ahol később igazgató is volt. Fiq, Kálmán ugyan Szabadkán született, de ő is Kosicén lépett először színpadra. Az ő fia, Latabár Árpád szintén a színészpályát választotta, ő már filmezett is. Ennek a Latabár Kálmánnak a családjában pillantotta meg a napvilágot a negyedik generáció, mégpedig Latabár Árpád — aki sokáig volt szlovákiai társulatok tagja — és Latabár Kálmán, a Kossuth díjas kiváló művész, a monoklis „kis Latyi", aki méltatlankodó hanghordozásával, virtuóz ügyetlenségével számos, filmen és színpadon, megformált figurájával mindenkit megnyert magának. A Latabár-színészdlnasztlának tehát ötödik sarja áll előttem, ifjabbik Latabár Kálmán, aki üdvözlő sorait rója papírra. — Lehet, hogy megkésik a NÖ hasábjain az én újévi jókívánságom és az is biztos, hogy már sokan megelőztek. De a jókívánság húsvétkor is Jókor Jön — mondja, amikor befejezi a sorokat. A Latabár család életében tehát csupán a közönség változott. Az ős még ekhós szekéren járta a vidéket és tagja volt annak a társulatnak, mely Koiicén először vitte diadalra a Bánk bánt, Katona József tragédiáját. Az ivadékot a kőszínház társalgójának melege veszi körül. Nem kis dolog az én családnevemmel olyan művészek emlékével megküzdenem, akik elődeim voltak. Mind-mind a nevettetés megannyi mestere. Hatéves koromban léptem először színpadra. Apa játszotta Latyi Matyi, о furfangos cukrászmester című gyermekoperett főszerepét. M mi családunkban én végeztem eroször színművészeti főiskolát. Pécsi színész koromban felléptem drámában is, de ma már olyan szerepekben érzem jól magam, amelynek dialógusai közepette a nézőtérről hallom a nevetést. A pécsi két esztendő jó iskola volt, a jó színész nemcsak megnevettetni, hanem megríkatni is tud. Apa például Miljutyin egyik figurájában, a fösvény Szuszik szerepében megdöbbentette a közönséget, őseim főleg operettekben, vígjátékokban játszottak, de alakításuk nemcsak tornószmutatvány és bolondozás volt a nézők arcizmaival, hanem a lélek mélyén meghökkentés is. Az igazi komédiásnak az egyik szeme sir, a másik meg nevet. fiad ■ Van egy tizenkét esztendős kis— Igen, Árpád, tehetséges gyerek, többet tud, mint amennyit tanult. Már velem játszik a Cirkuszhercegnőben, ő lesz a hatodik generáció. Az ő ezüstösen csengő kacagása nekem a legnagyobb elismerés. Szűts István Ez természetes. Egyszerű dolgokat könnyű főzni és a férfiak az egyszerű dolgokat szeretik. Aki főz — kétszer örülhet. Figyelheti azt, aki szereti enni, amit ő főz. Más szóval: a főzés nem egy családi probléma gyógymódja lehet. Olykor egy jó leves is megoldhat bizonyos gondokat. Nem egy ilyen esetet ismer a történelem. FUKARSÄG: A bankároknál is jobb szakemberei a filmgyártás gyártás- és felvételvezetői. FÜGGÖNY: A siker, vagy bukás, az emlékezetes, vagy gyorsan felejteni való tfátyla a színházban. —' GYŐZELEM: Csak odahaza tesz boldoggá. A fronton örömtelen. GYŰLÖLET: Szent dolog is lehet. Hála Hitler Adolfnak, 1933 és 1945 között egyetemi szinten tanultam meg összes fokozatait. Ebből a gyűlöletből, máig is sok maradt, nem fecséreltem erőimet felszámolására. Mert különleges erő és alkalom kell a gyűlölet felszámolásához. Senkit sem tudok gyűlölni, aki személyemben sért meg, csak a nálam fontosabb, nagyobb dolgokat ért sérelem tud gyűlöletre ösztönözni. Mondják, a gyűlölet elvakít. Lehet, bár személyes tapasztalatom más. Megélesítette szemem, az igaz ügy oldalára állított, nemcsak cselekvésre, de végső erőim mozgósítására ösztönzött. Míg teljes szívvel gyűlöltem Hitlert, teljesebb embernek éreztem, magam, mint adelig és azután ÄSdkor. HALÁLHÍR: Sokszor csak ebből tudjuk meg, hogy az illető egyáltalán élt. HARMÓNIA: Jobban igénylem, mint az ételt, italt, alvást. HÁZASSÁG: A. viharokkal magányosan birkózó óceánjárónak feltétlenül szüksége van egy bizonyos kikötőre. HEMINGWAY: Személyes, magán-Gibraltárom. HITEL-RENDSZER: Amerikai tragédia. HIÚSÁG: Törölni kellene a szerelem szótárából. A szerelem hangja gyenge, gyengéd. Csak a szerelmes pávakakas rikolt hiúságból. áJÜSÉG: Mindenki mástól várja el 1—IDEÁLOK: Nekünk, eszményképekre, s nem a szabadversenyre van szükségünk ahhoz, hogy valóban jól működő nemzetté lehessünk. IDÉZETEK: Kedvelem őket. Mindig boldog örömmel bukkanok mások olyan gondolataira, melyek saját szellemi felfedezéseimmel rokonok. Ezek általában bölcsebbek, találóbbak, tömörebben fejezik ki megfigyeléseimet, mint én tudom. így azután szívesen átveszem, és legfeljebb kommentálom őket . . . IDŐ: Az alkotások, alakítások nem egyetlen, de mindenképpen egyik legveszélyesebb ellenfele. JÓSÁG: önzetlen formája a művészeti életben — ismeretlen. ^KyiBlTÓSZER: Miért kell elmenekülni egy hamis világba? Ez a mi világunk, itt, talán nem elég hamis? KEDÉLYESKEDÉS: Válóok, ha férjünk az, aki kedélyeskedik. KENYÉR: Többnyire csak addig fontos, míg nincs belőle elég. KISBABA: A legeslegfontosabb. A csoda. A soha-ki-nem-ábránd!tó. Az egyetlen, akiért és amiért minden (és mindenki) elviselhető. Az élő bizalom. A felelősség maximuma. Hiszen szánandó, segítségre váró, törékeny — Herkules. KOLLEGIALITÁS: Ha a sztár kevesebbet foglalkoztatott pályatársnőjének ajánlja fel a neki kínált szerepet, csak két eset lehetséges: vagy ő nem igazán jó színésznő, vagy a felkínált feladat nem szerep. KONYHA: Gyűlölöm az automatákkal felszerelt konyhákat, az előre elkészített, percek alatt kész ételeket. Számomra a konyha az a hely, ahol összetalálkozik és összegyűlik a család, míg Anyu főz. KOR: Bár a koros emberek ellenkezőjét állítják, egyszer mindannyian búsulni kezdünk ifjúságunkért — akkor, amikor örökre, végképp elveszítjük. Az a híres-nevezetes bölcsesség — melyről feltételezik, hogy a korral jár — semmiben sem képes bennünket segíteni. KÖTÉNY: Szeretem a kötényeket. Különösen a nagyzsebes, fodros, fehéreket. Egy női kötény, hanyagul a konyhaszékre hajítva — ragyogó csendélet, És praktikus darab. KÖZÖNSÉG: A művészet, legautentikusabb bírája. Sohasem értettem, hogy tudhatja valaki lenézni a közönséget. Gyűlölöm, ha valaki így szól: „Én a jövőnek alkotok!“ Csak annak van esélye, hogy valóban magával ragadja majd a holnapok közönségét, aki a ma nézőit is hiánytalanul el tudja varázsolni. KÖZÖNY: „A szerelem tragédiája“ — írja Somerset Maugham. De miből vehetjük észre, hogy a szerelem elszállt? Tegyünk próbátl Mondhatjuk azt: „Hétkor itt és itt találkozunk.“ De csak kilencre érjünk oda. Ha ö még nem telefonált a rendőrségre — a szerelemnek már vége. KRITIKA: (1) Az előadás végén nem a tapsra, hanem a kijövök arcára, párbeszédeire kell figyelni. KRITIKA: (2) A különböző értékelésekben gyakran keveredik a mű tanulsága az előadáson szerzett benyomásokkal. Az íróról formált véleményt így a színészi, rendezői, tervezői munkáról alkotott képpel vegyítik. Ez súlyos igazságtalanság. A színpadi alakítás csak kismértékben függ a darab kvalitásaitól. Rossz darabban is lehet jó alakítást nyújtani — és megfordítva. Persze, rossz darabban nehéz jól játszani. Ennél csak egy nehezebb dolog van: jó darabban rosszul játszani. De a színészpályán sem ez, sem az nem lehetetlen. És nem is ritka . . . KRITIKA: (3) „Aki tud - alkot, aki nem tud — tanít“ — olvasom Frank Harrisban és G. B. Shawban. Szellemes meghatározás. De nem teljes. így fogalmaznám újra: „Aki tud — alkot, aki nem «uífer- tanít. De miért éppen kritikákkal?“ LEGTÖBB: Mindig, amikor azt hallom az emberektől: „Mindannak maximumát nyújtottam, ami tudok“ — úgy érzem, alaposan alábecsülik önmagukat. LEVÉL: Nincs rá bocsánat, ha valaki nem ír levelet szeretteinek. Anyám szokta mondani: — Ne mondd nekem, hogy nincs időd levelet írni! Mert mindig találhatsz egy olyan helyet, ahol senki sem zavar téged. Mindennap felkeresed, olykor többször is, és ott igazán levelet is írhatsz. Tudod, melyik helyre gondolok. Ahová a király is gyalog jár. Drága, aranyosan őrző anyai gondolat! Az én Édesem nagyon jól tudta, ezen a helyen végül is többnyire megkönnyebbült, derűsen jó hangulatba kerül az ember. És ez persze kedvez a levél hangulatának . . . (folytatjuk)
