Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-16 / 3. szám

gondokkal, örült a sikereknek. Első volt az üzemben, kinek brigádja még 1958-ban megkapta a „Szocialista munkabrigád“ címet. Négy év múlva elnyerték a „Szocialista munkamű­­hely“ kitüntetést. Mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne még Jobban, takarékosabban dolgozni, mivel le­hetne a dolgozó nők munkáját meg­könnyíteni. Mint az üzemi pártszer­vezet vezetőségének tagja, tolmácsol­ni tudta az üzem vezetőségének a munkásnők kérelmét, Javaslatát, bí­rálatát. Egyben harcolni Is tud azért, hogy ezek meghallgatást nyerjenek, orvosolják, és azokat megvalósítsák. — Üzemünkben a gépesítés hosszú időn ét nagyon alacsony színvonalon volt. A negyedik ötéves terv egyik feladata, hogy a lehetőségeknek meg­felelően ezen javítsunk. 1972-ben kaptunk egy Mafa 850-es gépet, mellyel jó minőségű munkát végez­hetünk és higiénikusan tudunk dol­gozni. Nagy segítség volt számunkra a német önműködő csomagológép Is. Ennek köszönhetjük, hogy a nőknek nem kell éjszakai műszakban dolgoz­niuk — mondja Stanislavová elvtárs­nő. Aztán még azzal is eldicsekedik, hogy a gépjavító férfiak hogyan igyekeznek megkönnyíteni a nők munkáját. Stanislavová elvtársnő brigádjában 36 nő dolgozik. Nem régen bevették a brigádba Urbán Géza gépjavítót is, mert közvetlen be akarták őt vonni a brigád problé­máiba. Eddig, ha elromlott munka közben a gép, szaladni kellett utána, keresgélni, melyik munkaszakaszon van. várni rá. Most a tízórai szünet-Tóth Zsuzsanna ben mindig eljön megkérdezni, nincs-e valami baj, megnézi a gépe­ket, megjavítja, mielőtt még felmon­danák a szolgálatot. Az üzemben 630 nő dolgozik. Van bölcsődéjük, óvodájuk, üzemi klub­juk, jól működő tánc- és színjátszó csoportjuk. Csak egy tágas, sok férő­helyes üzemi étkezde hiányzik még. Mert ami jelenleg van, abban egy­szerre csak 46 ember fér el, s bizony naponta egymás után ötször telik meg ez a helyiség. A dolgozók több­sége kénytelen száraz koszton lenni, nem is beszélve a második és a har­madik műszak dolgozóiról, akik csu­pán teát, vagy kávét kaphatnak. — Az ötéves terv ötödik évében a dolgozókról történő gondoskodásban a legnagyobb feladat a szociális he­lyiségek építésének megkezdése. 500 férőhelyes üzemi étkezdét, mosdót és öltözőt kapunk. Amíg ez elkészül, már a hatodik ötéves terv vége felé fogunk közeledni. „SOKAT VÁRUNK AZ ŰJ ÉVTŐL“ A Safárikovói (tornaijai) ruhaüzem idén,ünnepli fennállásának 10. év­fordulóját. Egy üzem életében ez na­gyon rövid idő, sok esetben még arra sem elég, hogy a kezdeti nehézségek­kel megbirkózzanak. Így Vön ez Tornaiján is, ahol ugyan a termelés­ben, a terv teljesítésében alig akad hiányosság, de a dolgozókról történő gondoskodásban még nagy hézagok mutatkoznak. Ennek eltávolítása a negyedik ötéves terv utolsó évének feladata lesz. Sálek Mária munkásnő az üzemi pártvezetőség és üzemi nőszervezet vezetőségének tagja. A kezdettől itt dolgozik. Tudja, mi nehezíti a mun­kát. Körülötte sok a fiatal, ismeri az 6 gondjaikat is, s a fiatalasszonyok, kismamák panaszait is számon tart­ja. A fiatalok legnagyobb gondja a lakás. Nagyon érzik a munkásszálló hiányát. Sokan járnak ide távolabbi helyekről, ahová nem lehet naponta autóbusszal, vonattal eljutni. S ahová lehetne, oda sem lehet. Kérdem, hogy kell ezt érteni? Lehangoló vá­laszt kapok: — Hiányzik a megértés az üzem és a „CSAD“ vezetősége között. A munkások nem tudnak a műszak végén hazajutni, sokat kell az autó­buszokra várakozni. Vagy pedig nem várhatják meg a műszak végét. Ezt mind ez ideig nem sikerült megolda­nunk, pedig hogy az autóbuszjárato­kat a műszak kezdetéhez igazítsák, csak a jóakarattól, belátástól függ. Pedig azt hiszem, hogy ez a dolgozók Jolana Gaíoviíová személyi gondjain kívül üzemi gon­dot is jelent. Mert a jelenlegi mun­kaerőtartalék a környező falvakban rejlik — vagy fordítva is vehetjük — azért létesült ez az üzem, hogy a környék munkaerőfölöslegét, főleg a nőket, alkalmazni tudja. Ha az autó­buszok indításánál, érkezésénél nem veszik figyelembe az üzem munka­idejét, a dolgozók naponta fölöslege­sen várakoznak órák hosszat, amit főleg a családanyák nem engedhet­nek meg maguknak. Jelenleg az üzemnek 800 alkalmazottja van, de nemsokára 1200 dolgozóra lesz szük­ség. Ennyi dolgozó kérését érdemes lenne a CSAD-vezetőségének figye­lembe venni!... Nincs még saját bölcsődéjük, óvo­dájuk sem,-ami ilyen „női“ üzemben ugyancsak nélkülözhetetlen. Az asz­­szonyok azt Is nehezményezik, hogy hiányzik egy főzősarok, ahol ebédet melegíthetnének, ahol teát, kávét főzhetnének. Üzemi konyha ugyan van, de éppen a kedvezőtlen Időpont­ban közlekedő autóbuszjáratok miatt sokan ezt nem vehetik igénybe. A napokban kell üzembe helyezni egy új műhelyt, ahol 40 kisgyerme­kes anya egy műszakban varrja majd a nadrágokat. Egyelőre csak ennyi, de később talán még több kis­gyermekes anya munkáját könnyít­­hetik majd meg ilyen módon. A tornaijai ruhaüzem vezetősége az ötéves tervnek az előző éveiben főleg a termelési feladatok teljesíté­sére összpontosította a figyelmet. Ebben az évben, s a következő ötéves tervben egész biztosan sor kerül a dolgozók munkafeltételeinek Javítá­sára is. „SZAKKÉPZETTSÉG NÉLKÜL SEMMIRE SEM MEGY AZ EMBER“ Tóth Zsuzsannával Bratlslavában, a munkásnők szlovákiai tanácskozá­sán ismerkedtem meg. A háromszáz munkásnő közül ő volt itt a legfiata­labb. A Dunajská Streda-1 (duna­­szerdahelyi) járási bútorgyártó ipari üzem küldöttjeként jött el ide. Lát­tam rajta, először jár ilyen helyen: egész idő alatt feszülten figyelt, minden szót szeretett volna megje­gyezni. Kíváncsi voltam, vajon ilyen fiatalon mennyire érintik őt az itt felmerülő „női gondok“, hogyan látja a saját üzemében a munkahelyi problémákat, mennyire érzi azt a nagy erőfeszítést, akaratot, mellyel országunk népe az ötéves terv utolsó évében munkálkodik. — Tizenhatgyermekes csalódból származom. Ne kételkedjen, jól ér­tette, tizenhatan vagyunk testvérek — kezdi a beszélgetést Zsuzsanna. — Én tizenharmadikként születtem. Testvéreim többsége szakmát tanult. Én fodrásznő akartam lenni, nem vettek fel. Tanulni nem volt nagy kedvem, pedig az osztólyfőnöknőm a gimnáziumot ajánlotta. Szülőfa­lum, Topolníky (Nyárasd) szövetke­zetének kertészetében kezdtem el a munkát. Aztán Bratlslavában kony­hai alkalmazottként dolgoztam. Két éve már a szerdahelyi bútorgyárban vagyok. Szakképzettség nélkül sem­mire sem viszi az ember. Futó József asztalosmester mellett elsajátítottam a tudnivalókat. Mi készítjük elő az anyagot, kiszabjuk a bútorokat. Tet­szik a munkám, örömmel végzem. Azt hiszem, velem is meg vannak elégedve, mert nemrég az üzemünk szocialista versenyében példás dolgo­zóként értékeltek ki. A munkájáról őszinte lelkesedéssel beszél. Elmondja, hogy a bútorokat külföldi megrendelések alapján ké­szítik, s bizony neki ezek nem na­gyon tetszenek. Ha tőle függne, egé­szen másféle gyermekszoba bútort tervezne mint amilyent ők gyárta­nak. Lenne benne olyan hely, ahol a csecsemők ruházatát sterilen lehet­ne tartani, ahol az iskolás gyerekek könyveinek bőven jutna hely, és a játéksarok sem hiányozna belőle. Elképzeléseiről ma még csak baráti körben, családtagok között beszél, de lehet, egyszer a valóságban is talál­kozunk vele... Tudatában van annak, hogy arra a munkára, melyet 250 munkatársá­val együtt végez, nagy szükség van. Az üzletekben ma még mindig kevés a bútor, kicsi a választék. A fiatal házasok pedig különösen most, ami­kor igénybe vehetik a fiatal házasok kölcsönét, korszerű, kényelmes és praktikus bútort akarnak. Az ötéves terv utolsó évében az eddiginél is több és jobb minőségű, ízléses bútort szeretnének előállítani, hogy ezzel ők is hozzájáruljanak a fogyasztók igé­nyeinek kielégítéséhez. Ebből ő is becsülettel és helytállással veszi ki a részét. „MÉG MINDIG AKAD JAVÍTANI VALÓ“ Jolana Gaioviőová már évek óta országos méretben is foglalkozik a dolgozó nők munkakörülményeinek javításával, Elnöke a fémiparban dolgozók szakszervezete szlovákiai bizottsága mellett működő nőbizott­­ságónak. Jól ismeri tehát a munkás­nők helyzetét, munkafeltételeit, kö­rülményeit. Munkahelyén, a bratisla­­val villamossági műszaki üzemek 01-es üzemrészlegén is mindent meg­tesz, hogy munkatársnőinekJjegítsé­­gére legyen. Nem kis érdffle van abban, hogy ebben az üzemben a lehetőségekhez mérten gondoskod­nak a dolgozókról. A termelésben dolgozó nők számá­ra van két öltöző hideg-meleg víz­zel és nem hiányzik a pihenősarok sem. Az üzemi konyhán három főétel közül választhatnak és idén még a diétás ételek főzésére is sor kerül. Saját bölcsődéjük és óvodájuk nincs, de védnökséget vállaltak a Komi­­nárska, utcai óvoda fölött, ahol az elhelyezésnél előnyben részesítik az üzemben dolgozó szülők gyermekeit. A dolgozó nőkről történő gondos­kodás megnyilvánul például a köl­csönök nyújtásánál is. A családfenn­tartó nőt előnyben részesítik a külön­böző kölcsönök adásánál, sőt még a lakásigénylésnél is az elsők. Tavaly például hat nődolgozó jutott így lakáshoz. Az üzemben a panasz a szolgálta­tást, az áruellátást érinti. Hogy ezt is valahogyan enyhítsék, úgy hatá­roztak, hogy lehetőséget keresnek az együttműködésre a húsipar és az élelmiszeripar termékeit árusító kör­nyéken levő üzlet dolgozóival. Sze­retnék, ha bizonyos félkész árukat abban az Időben árusítanának, ami­kor az üzemben a munkaidő végző­dik, hogy az itt dolgozó asszonyok is hozzájuthassanak ezekhez a félkész árukhoz. A múlt év végén minden egyes gazdasági részleg hűtőszek­rényt kapott, hogy az asszonyok a reggel vásároltakat ott tárolhassák hazavitelig. A termelésben, főleg a préselőben dolgozó nők elégedetlenek a munka­cipők minőségével. Nehezek, nagyon fárasztó egész nap járni bennük. No­ha viselésükre a munkabiztonság szempontjából szükség lenne, az asz­­szonyok nem akarják hordani. Köny­­nyű védőcipőre lenne szükség, amit szívesen viselnének. Egy másik probléma, mely szintén az elkövetkező évek megoldására váró feladatai közé tartozik, a böl­­csődés és óvodás korú gyermekek nyári szünete. Az óvodákban például 4—5 hétig tart a nyári szünet, s a fiatal szülőknek külön-külön kell ki­venni a szabadságot — néha ez még kevés is — hogy a gyermekeikről ez alatt gondoskodjanak. A család így nem töltheti együtt a szabadságot. Ellenkező esetben az anyák kényte­lenek fizetés nélküli szabadságot kérni, ami sem a család, sem az üzem részéről nem megfelelő meg­oldás. Az üzemben készült felmérés azt mutatja, hogy az anyák hajlan­dók lennének inkább többet fizetni a gyermekek nyári gondoskodásáért, csak ne kellene nekik ezt a „kény­szerszabadságot" letölteniük. — Üzemünkben mindent megte­szünk a nők munkájának megköny­­nyítéséért. Ennek ellenére még min­dig akad javítani való. Dolgozó asz­­szonyaink ezt a gondoskodást jó munkával, szocialista helytállással hálálják meg — fejezi be a beszél­getést Gaíovlé elvtársnő. Szlovákia e négy üzemét teljesen ötletszerűen választottam ki. A gon­dok, problémák mindegyik üzemben különbözőek. Egyben azonban hason­lítanak ezek az üzemek egymáshoz. Az adott lehetőségekhez mérten igye­keznek a dolgozó nők munkáját meg­könnyíteni. A dolgozókról történő fokozottabb gondoskodás, amelyet a párt XIV. kongresszusa . határozatá­ban feladatunkul adott, s amely végigkíséri a negyedik ötéves tervet — konkrét tennivalókká vált. A dol­gozók keze nyomén születik meg az az eredmény, mely munkájukat meg­könnyíti, életüket nyugodtabbá, ki­egyensúlyozottabbá teszi. HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA ШВ

Next

/
Thumbnails
Contents