Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-19 / 23-24. szám
NÉMETH IZABELLA El j~~ KESERVES HAJNALOK írta történet Már második éve szolgáltunk Hússal, a barátnőmmel egy gazdánál, aki sok dohányt is termelt. Több hold volt ez a dohány és mi ketten jártunk bele dolgozni, néha a fiatal gazda felesége is' segített, ha már nem akartak pénzt adni napszámosra. Akkoriban úgy kihasználták a gazdák a sok és nehéz munkával a lányokat, hogy a mai fiatalok azt mondanák: ez nem igaz, ez képtelenség, hogy annyit kellett dolgozni. Pedig az a valóság, ahogy az alábbi sorokban leírom. Nem 8 óra volt a napi munkaidő, hanem 21 óra is naponta, és egy hónapra 140 korona volt a bér. Vasárnap is helyt kellett állni a munkában. Ahogy szorított a munka, úgy serkentett minket a gazda. Már hetek óta mindig olyan korán keltett föl bennünket, hogy a szemünk már becsipásodott a sok virrasztástól. Sürgetett a dohánymunka, és mert ő spórolt a vagyonra, nem fogadott napszámost, hanem minket hajtott, mint béres a lovat, majdnem ostorral. Egyik reggel is, dehogy reggel, hisz még az égen úgy ragyogtak a csillagok, mint a gyémánt, — kijött a gazda, fölkeltett, hogy nagyon meleg lesz és korán kell menni a dohányt törni, mert megfonnyad és 8 óra felé KÉT TALÁLKOZÁS már nem lehet vele dolgozni. Nagy álmosan föltápászkodtunk, mert fölöttünk állt míg ki nem mentünk az udvarból. Még utánunk szólt, hogy majd ők is jönnek később a Rozi nénivel, a feleségével. Elindultunk egymásba karolva, hónunk alatt a dohányos ruhát vittük. Az utcán minden kutya megugatott, mintha tolvajok lennénk. Én csak azt kérdezgettem vajon hány óra lehet? Mert alig láttunk, csak a csillagok világították meg egy kicsit az utunkat a sötét éjszakában, llus azt mondta, nagyon messze lehet még a hajnal, mert a kakasok még nem is kukorékolnak. Mi csak ballagtunk a dohányföld felé, amely a Kálvária alatti részen volt. Azt mondja llus: Te mindig sötétebb van, hogy fogjuk megtalálni a mi dohányunkat? Mert több gazda is termesztett azon a részen dohányt. Valahogy odataláltunk. Az idősebb lány azt mondja: Hát ezek a mácsonyatermelő gazdák így kitolnak velünk, fogadni mernék, hogy eszébe se jut, hogy kijöjjenek dohányt törni, visszabújt a felesége mellé az ágyba. A másik lány azt mondta: Gyere feküdjünk le a dohánysorok közé, míg megvirrad. Ügy is tettünk, a fejünk alá tettük az egyik ruhadarabot, a másikkal meg betakarództunk. Már jól aludtunk, és arra ébredtünk, hogy a Kálvárián hajnalra harangoznak. Tudtuk, 4 óra van. Már kezdett világosodni, mi gyorsan nekifogtunk a munkának, de a dohány olyan vizes, harmatos volt, hogy egy óra múlva úgy néztünk ki, mint az ázott egerek, még a bőrünk is vizes volt. A ruhánkat összefogtuk, és úgy csavartuk ki belőle a vizet. Jött a gazda úgy 6 óra körül, de már lovas kocsival. Megolvasta a csomókat, hogy mennyit törtünk, és azt mondta: Csak ennyit dolgoztatok? Hisz eljöttetek még 2 órakor. Mi mondtuk, hogy nem jól láttunk a sötétben, és látja, a dohány is milyen vizes, és mi is csupa vizek vagyunk. Erre azt felelte: Még fiatalok vagytok, nem árt meg, kibírjátok, a szolgálat nem bálterem. Ez így ment nap mint nap hónapokig, este 11 órakor feküdtünk le, reggel meg hajnali 2 órakor már keltettek föl bennünket. 1. A munkahelyen Mindig csodálója voltam a különböző okos gépeknek. Nem az ügyesen mozgó karok, minden irányban forgó kisebbnagyobb kerekek, meg ki tudja minek nevezhető szerkezetek sokasága kötötte le a figyelmemet. Egy ilyen gép láttán mindig azokra az okos, ügyes jó fantáziájú emberekre szoktam gondolni, akik ezeket megszerkesztették. Beléptem az egyik munkahelyre, ahol szintén sok okos gép működött, nekem mégis egy munkás kötötte le a figyelmemet. Mit sem hederítve az okos gépekre csak úgy félig meztelenül, vállán hordozta a nyolcvan-kilencven kilós gabonával teli zsákokat a rendeltetési helyükre. Nem csodálkozva, inkább irigykedve néztem feszülő izmait. Napégette teste erősen elütött a fehér zsákoktól, amelyek szövése furcsa mintákat nyomott erős vállára. Megállás és erőlködés nélkül hordta a zsákokat. Egy cseppet sem tűnt fáradtnak súlyuk alatt. 14 tem. Hasonlítsátok ezt össze a ti életetekkel, mai fiatalok! (folytatjuk) Vonal alatt Nem nehéz? — kérdez-Nem, — mondta mosolyogva. Ha egészséges az ember (megkopogtatja a teherkocsi oldalát), az erő csak az akarattól függ. Megállapítottam hát, hogy ő az az ember, akit mindenhol példaként fog ok emlegetni. Mert azonkívül, hogy egészséges, nem áll hadilábon az akarattal sem. 2. Az autóbuszban. Esteledett. Munkából hazasiető emberekkel telt meg az autóbusz. Többnyire szótlanok voltak. Így estére már elfárad az ember, amihez a nagy hőség is hozzájárul. Csupán a négyesben ülő fiatalok tartottak hangos beszámolót a nap legérdekesebb eseményeiről. Fél füllel őket hallgattam. Később más kötötte le a figyelmemet. Egyik útitársamban azt az erős embert véltem felfedezni, akit délelőtt úgy megcsodáltam. Most is magára hívta figyelmemet. Hatalmas kezeivel az autóbusz fogódzóiba kapaszkodott. Lába mintha felmondta volna a szolgálatot. Valósággal csüngött a csövön, mint a denevér a dróton. Ideoda himbálódzott. Ereje szinte teljesen elhagyta. Látni lehetett rajta, hogy szenved. Megizzadt testére rátapadó fehér inge alatt most is jól kivehető volt bőrének barna szine. Ebben az állapotban nem irigyeltem. Azon töprengtem, hogyan, mitől is változhat meg ennyire egy ember? Azt hiszem, csak úgy és attól, ha az alkohol erősebb nála. Az a festő, aki a részegek mintaképét akarja megfesteni, míg él sajnálhatja, hogy nem utazott ezzel a buszszal. Én viszont azt sajnálom, hogy ezzel a busszal utaztam,_ azaz pontosabban azt, hogy így találkoztam azzal az emberrel, akiben annyi akaratot véltem felfedezni. Sajnos tévedtem. и OEZIDER KROCSÁNY, AZ SZSZK MUNKAÜGYI ES NÉPJÓLÉTI MINISZTERE A szocialista társadalomban a nőknek széles terük nyílik arra, hogy aktívan résztvehessenek a gazdasági és a közéletben, miközben a társadalom teljes mértékben respektálja anyai küldetésüket, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. A hazánk felszabadítása óta eltelt harminc évben a nők helyzetében tartalmas eredményeket sikerült elérnünk, mind a politikai, mind a gazdasági, mind a kulturális illetve közélet területén. A nők részvétele a kommunista és munkásmozgalomban bizonyítja, hogy a nők már a múltban meggyőződtek arról: jogaikat kizárólag csak a munkásosztállyal közösen vívott harcban, csak Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével tudják elérni. Ezért csatlakoztak mindig olyan lelkesedéssel a párt programjához, kapcsolódtak be a szocialista társadalom építésébe és saját munkájukkal mozdították elő a nők egyenjogúsításának politikai és jogi feltételeinek biztosítását. E politikai aktivitás jellemzője az is, hogy a képviseleti testületekben, az állami és a gazdasági szervekben, valamint a társadalmi szervezetekben emelkedett a nők száma. Szabad hazánkban a nők politika elkötelezettségének növekedésével párhuzamosan a nők gazdasági aktivitásának növekedésében is nagy változások történtek. Míg az első burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a foglalkoztatott nők arányszáma 20—25 százalék körül mozgott, addig a szocialista Csehszlovákiában ma a termelési ágazatokban dolgozóknak mintegy a felét teszik ki, s a nem termelési ágazatokban az összes dolgozóknak több mint a fele nő. A Szlovák Szocialista Köztársaságban 1973 végén a nők foglalkoztatottsága már elérte a 45,7 százalékot. Csehszlovákiában a gazdaságban foglalkoztatott nők aránya egyike a legmagasabbaknak világviszonylatban. Ha az életkor szerinti megosztást vesszük tekintetbe, a gazdaságilag aktív nők aránya a munkafolyamatban gyakorlatilag szorosan megközelíti a férfi munkaerők számát. Tekintettel a munkaerő források magasfokú kihasználására és a feltételezett demográfiai fejlődésre, a jövőben részben megváltoznak a nők foglalkoztatottsága növelésének feltételei. A háztartásbeli nőknek a