Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-16 / 3. szám
öntő mesternő. Ekkor már büszkén véste műveibe: „öntötte Laetitia Dytrychová". Aztán a képzőművészek szövetségének elismerése sem váratott magára sokáig, felvették a tagok sorába. Igen, a harangöntés lényegében inkább művészet, mint mesterség. S levélpapírján már ott állt nyomtatott betűkkel: „Harangöntő mester"! Ma már minden olyan egyszerűnek tűnik, de az a tiz esztendő, ami alatt Laetitia asszony mesterré fejlődött, kemény munkában és nehéz tanulással telt jsl. Közben felnőttek a lányok is, kitanultak, férjhez mentek, s azt hiszem, senki sem csodálkozik azon, hogy a férjek is beköltöztek a szülői házba, s most már az unokák is segédkeznek a nagymama munkájában. 5 mivel most тфг minden egyes új harang kollektiv, családi mű, a feliratuk is ezt hirdeti: „öntötte a Dytrych család". Valódi műalkotások kerülnek ki ebből a családi műhelyből, egy sincs, amelyet ne hagyna jóvá egyetlen kampanológusunk, a pelhrimovi laroslav Dobrodinsky. A brodeki kis műhelyből, ahol három harangöntő nő dolgozik, évente néhány tucat kisebbnagyobb harang kerül ki. Olyan helyekre kerülnek, ahonnan még a háború vitte el a harangokat, vagy másképpen pusztultak el. Külföldi érdeklődőkben sincs hiány — jönnek a levelek a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Latin-Amerikából. A harangöntés nem kicsiség. Ki kell számítani gondosan a harang bordáját, amely a hangszinezetet adja meg, ezután el kell készíteni agyagból a formát, amelybe a réges-régi recept szerint nemcsak gabonakorpát kell keverni, hanem borjú- és tehénszőrt, meg sört Is. Ha a legolcsóbb sört használják is, akkor is drága dolog: például a szlovákiai Detvába került harang 8000 félliteres üveget „ivott ki”. A harangnak három része van: a magja, az álharang és a köpeny. Az álharang hű mása az igazinak, csak éppen viaszból készül. Erre már rákerülnek ugyancsak viaszból, a díszek és a feliratok. Továbbra is úgy van, mini régen: a formát ki kell égetni, belecsurgatni az öntőárokba, s az olvasztó edényekben felolvasztott rezet és cint aztán a formába önteni. A tormát ekkor már be lehet fedni földdel, hogy Így hüljön ki. Amikor kihűlt, széttörik a formát, a harangot megtisztítják, kifényesítik, s aztán következik az izgalmas, döntő pillanat. A hangpróba. S amikor a harang zengeni kezd, úgy, ahogy elképzelték, az egész Dytrych család boldog: Sikerült a mű... A harangöntő mesternő, ma már Laetitia nagymama, úgy érzi, hogy ő a földkerekség legboldogabb embere. Először azért, mert látja, hogy a harangöntő-család nem vész ki, másodszor azért, mert hiszi, hogy a sors teljesíti még egy kívánságát, Nagyon szerény kívánságok ezek, éppen olyan szerények, mint ő maga. Azt kívánja ugyanis, hogy gyermekei boldogan élhessenek egy békés világban, amelyben a harangok, amelyeket közösen öntenek, az örök békét hirdessék ... Miroslav Vodera § Ш > Z < t— ö о LU Tapasztalatcsere ^ ófia mellett terül el, mintegy tizenötezer lakosa van. Fiatalok, 18—30 évesek, a szóíial egyetemeken tanulnak. Orvosok, mérnökök, pedagógusok, kutatók, művészek lesznek. Csakhogy az egyetem végzése közben, a hosszú, kitartó tanulással töltött évek alatt sokan megtalálják életük párját, házasságot kötnek, s gyermekre vágynak. Így van ez más ország fiataljaival is, de kevés országban részesül a fiatalság annyi kedvezményben, mint éppen Bulgáriában. Ivan Botyev, a diákváros igazgatója büszke a hírnevükre, és készségesen kalauzol végig a városban, miközben lakóinak életéről beszél — Mintegy háromezer olyan család él városunkban, amelyben legalább egy gyermek van. Az államnak milliós költségekbe kerül a diákváros fenntartása, de azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok nyugodtan, kiegyensúlyozottan készüljenek életük hivatására, a tanulás miatt ne kelljen lemondaniuk a családi élet örömeiről, s főleg addig szülhessenek gyermeket, amíg fiatalok, amíg harmincon alul vannak. Elsősorban főiskolás lányok nehéz életkérdését oldottuk meg ezzel, hiszen közismert tény, hogy a lakáshiány, a nem kívánt terhesség mennyire megviseli a fiatal lányokat, családokat. Terhességmegszakításra jelentkeznek, abbahagyják a tanulmányaikat, vagy tönkremegy a házasságuk. Ha végignézünk a mi boldog, fiatal családjainkon, gyermekeinken, nyugodtan elmondhatjuk, hogy megéri a milliókat... Nehéz ezt a várost máshoz hasonlítani ... Óriási lakótömbjei számozva vannak, utcanév nincs. Mintha falanszterben járna az ember... Az épületeket autóbusszal lehet bejárni, a székeken kismamák, vagy kisgyerekes anyák ülnek. Nincs tolakodás, idegeskedés, de annál több a kedves üdvözlés, szóváltás. Ma is frissen él bennem egy rövid párbeszéd emléke az egyik megállónál: — Narancsot kaptak a „hármas“ zöldséges boltban, Marija. A tiéd már eszi a gyümölcslevet? — De még mennyire! Attól olyan egészséges... Mondd csak, Szása, neked már megvan a Kibernetika II. kötete? Valahogy ez a párbeszéd jellemző a diákváros lakóira. Az egyetem padjaiban ülve komolyan, elmélyülten hallgatják tanáraik szavát, hazatérve pedig megállnak a zöldségesbódénál, a tejcsarnokban, és gyümölcsöt, babaeledelt vásárolnak. Az államtól kapott anyasági illetve gyermekgondozási segélyből szépen meg tudnak élni. Lakásuk, ha kisebb is, mint általában a családi házak, de minden megvan benne: lakószoba, főzőfülke, mosókonyha, tanulószoba, szórakozó helyiség. S ezenkívül igénybe vehetik a szolgáltatásokat: üzemi konyhára járhatnák, vagy hazavihetik az ételt, gyermeküket óvodába adhatják. S ami még hátra marad, azt családon belül, jó munkamegosztással könnyen elvégezhetik. Ezekben a családokban egyetlen fiatal apuka sem riad vissza a pelenkamosástól, a dajka szerepétől, a bevásárlástól. Ha belegondolunk, talán nem lehet könnyű gyermeksírás mellett, esetleg beteg kisgyermek ágya mellett kibernetikára, anatómiára, vagy bolgár nyelvvizsgára készülni. A fáradságot megéri mégis, hiszen mire megkapják a diplomájukat, a családi életük is kialakult, s nem egy család egy-két óvodás, iskolás gyermekkel távozik a városból. Az ilyen családok könnyebben kezdik el az életet, a munkát. A társadalom legfontosabb kis közösségeként különös megbecsüléssel, gondoskodással fogadják őket munkahelyükön. Beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik már öt-hat éve a város lakói, lassan „kirepülni“ készülnek. Egy D I Ж A К V Д R О S Korszerű, összkomfortos lakásokban élnek a diákházaspárok Munkamegosztás sem akadt közöttük, aki ne sajnálná, hogy véget érnek a diákévek. És mindannylukban élt a terv, a vágy, hogy» ennek az örök fiatal városnak a hangulatéból valamit átmentsenek a következő lakhelyükre. A városéból, ahol nem kocsma van az utcák sarkén, hanem tejbár és gyümölcsös bolt, ahol nem autók füstölik be a levegőt, hanem fák, bokrok árasztják az ózont, ahol nem rongálják meg a játszóterek játékait, mert az mindenkié, ahol a moziterem, a kultúrhéz, az alkoholmentes szórakozóhelyek 4minden este megtelnek fiatalokkal, is filológiáról, egészségtanról, geológiáról — meg gyermeknevelésről beszélgetnek, vitatkoznak. Ahol mindig derűs arcú fiatalokkal találkozik az -ember, és az idegen mindig szívesen visszatér ide. MEGYERI ANDREA СТПТ
