Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-19 / 23-24. szám

LEHET-E torkot szorító meghatódás nélkül tudomásul venni azt a gondos­kodást, új és újabb intézkedésekben megnyilvánuló törődést, amellyel tár­sadalmunk az embert körülveszi? Azo­kat a határozatokat, amelyekkel a gyermeket nevelő családok, az ifjú házasok sokoldalú támogatása után az idős emberek gondtalan, nyugodt öregkorát a nyugdíjak emelésével még fokozottabban akarja biztosítani? Az új nemzedékek tudatában az előző társadalmi rendszer nyomorában az öregkortól rettegő emberek élete, emléke már csak irodalmi példa. De történelmi valóságot rögzítő, igaz pél­da kell legyen Ady „öreg Kúnné“-ja, aki tíz gyermeket hozott a világra, és mindenkitől elhagyottan „halni ké­szül“ ... vagy a Tiszazúg légyölő mér­gével halálba küldött öregek, akikért József Attila így kiáltott: „S mit ér a vén? A kanalat / elejti, csöppent, etetik / s ha ő etet, a malacok / habos vödröstül fellökik.“ Vagy Sánta Fe­renc „Sokan voltunk“-ja, amely a bal­lada tisztaságával és egyszerűségével búcsúztatja a halált önként vállaló nagyapát, aki nem eheti el a gyerme­kek elől az ételt, mert sokan vannak, s nekik élniük kell. Ha töredező, nehezen fakadó, vagy meg nem hallgatott szó a még élő, és mesélni, életüket elmondani akaró mély étkezett, vagyis háromszázötven ezerrel több, mint 1970-ben. A pionír­táborokban és az ún. természet- (sza­badtéri) iskolákban 1974-ben több mint hétszázezer gyermek üdült. A gyerme­kes családoknak nyújtott anyagi tá­mogatás ebben az évben kb. 5 milliárd koronával lesz több, mint 1970-ben. A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség ebben az eszten­dőben kb. 26 ezer milliárd koronát tesz ki. Mindezek az intézkedések kifejezően elmélyítették és gazdagították a fel­­szabadulás óta eltelt harminc évben létrehozott szociális vívmányokat. Dol­gozó népünk soha nem élt olyan anyagi és szociális biztonságban, mint amilyet ma nyújt szocialista társadal­munk. Ennek a jólétnek és biztonságnak a jelentőségét akkor láthatjuk a leg­jobban, ha dolgozóink, hazánk állam­polgárainak helyzetét összehasonlítjuk a felszabadulás előttivel, vagy még­­inkább, ha a kapitalista országokban élő emberek jelenlegi helyzetével, ahol egyre nő. a munkanélküliség, mélyül a gazdasági válság, az infláció- és ezzel együtt a szociális bizonytalan­ság. Szocialista gazdaságunk, társadalmi rendszerünk szilárdságát, erejét bizo­nyítja az a tény is, hogy a kapitalista világ gazdasági válsága által az anya-MINDENT AZ EMBERÉRT! öregeké, nagyapáinké, szüléinké, leg­alább a szívekig s tudatig szóló írók­tól, költőktől adjuk át, tegyük gyer­mekeink elé — hogy ne feledjék, .egértsék és értékelni tudják, mit ad az embernek a szocialista társadalom, hogy emberhez méltó életet élhessen, éljen — bölcsőtől a koporsóig. A párt XIV. kongresszusa szociális programjával összhangban az elmúlt években a legnagyobb gondot arra fordítottuk, hogy fokozott segítséget nyújtsunk a gyermekes családoknak. Az elfogadott intézkedések jelentősen emelték életszínvonalukat, s e kedve­ző társadalmi fejlődéssel együtt pozi­tívan alakult hazánkban a népesség­­szaporulat. Hazánk az elmúlt évben a szülések számában Európa fejlett országai között az első helyre került. Elsősorban a gondozási segély folyó­sításának határideje bővült, a máso­dik és minden további gyermek máso­dik életévének betöltéséig. A segélyt minden anya megkapja. Ezt a lehető­séget az erre jogosult anyák mintegy 85 százaléka, vagyis több mint két­százezer nő használja ki. Havi 100— 250 koronával emelkedett a családi pótlék az olyan családokban, ahol két vagy több gyermek van. Ez mintegy hárommillió gyermeket érint. A szü­lési segély minden gyermek esetében 1000 koronával nőtt. Nagy gondot for­dít társadalmunk a gyermekgondozási intézmények fejlesztésére is. A három­­ötéves gyermekek 65 százaléka jáí óvodába. Az elmúlt évben az iskolai étkezdékben több mint 1 635 000 sze­gők, a nyersanyagok, élelmiszerek ma­gasabb világpiaci ára emelkedésének hatását népgazdaságunkra társadal­munk képes úgy áthidalni, hogy a következményeket nem hagyja a dol­gozókra hatni. Ellenkezőleg, olyan szociálpolitikai intézkedésekkel javít több mint hárommillió nyugdíjas hely­zetén, amelyet 1948 óta a legjelentő­sebbnek nevezhetünk. A CSKP KB áprilisi határozata ér­telmében e szociálpolitikai intézkedé­sekre, a nyugdíjak javítására 1976 ja­nuárjától évi 3,3 milliárd koronát for­dít a társadalom. Ez több mint három millió állampolgár életszínvonalát emeli. Ezek az új intézkedések szava­tolják, hogy még kedvezőbben bizto­sítjuk azoknak a százezreknek az öregkorát, akik ma még dolgoznak. A szocialista társadalom ilyen módon is értékelni akarja annak a nemze­déknek a munkáját, amely részt vett a szocialista társadalom építésében. Ennek a nemzedéknek, amely részben ma már megérdemelt nyugalmát élve­zi, részben az elkövetkező években éri el a nyugdíjkorhatárt, társadalmi fej­lődésünknek megfelelően biztosítjuk a szociális biztonságot és az életszín­vonalat. Az 1976 január elseje után folyósí­tott nyugdíjak maximális felső hatá­rát újból megállapítják. Egyidejűleg tovább emelik az eddigi legalacso­nyabb nyugdíjakat, amennyiben az a Foto: M. VODÉRA létfenntartás egyedüli forrása, s ame­lyeket az ötödik ötéves tervidőszakban egyszer már módosítottak. Megszünte­tik a nyugdíjak megadóztatását, eme­lik a régebben megállapított nyugdí­jakat is. Legidőszerűbbnek most az 1957— 65-ben megállapított nyugdíjak módo­sítását tekintik. Az öregségi és a rok­kantnyugdíjak emelésével arányosan módosítják a további, különösen az özvegyi nyugdíjakat is. 1976 január elsejétől a szövetkezeti dolgozók új nyugdíjat már minden szövetkezetben ugyanúgy fogják meg­állapítani, mint az alkalmazottakét. Az eddigi szövetkezeti nyugdíjakat a többi nyugdíjakhoz hasonló elv alap­ján növelik. A szövetkezeti tagok leg­alacsonyabb nyugdíjainak módosítása­kor, amennyiben a nyugdíj- az egyet­len bevételi forrás, nem fogják figye­lembe venni a háztájiból eredő jöve­delmet. A jobb egészségügyi gondos­kodás és az egyre magasabb életszín­vonal következtében hazánkban jelen­tősen meghosszabbodott áz átlagos életkor. Ezért kialakultak a feltételek arra is, hogy az az állampolgár, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, de ereje, egészségi álapota és érdeklődése révén még részt akar venni a népgazdaság fejlesztésében, élhessen ezzel a jogá­val. Ez azt is lehetővé teszi, hogy folyamatosabb legyen az átmenet a tevékeny munkából a megérdemelt pihenésre. Az új módosítás értelmében annak a dolgozónak, aki a nyugdíj­­korhatár után is fenn kívánja tartani munkaviszonyát, úgy, hogy nyugdíjára nem tart igényt, nyugdíja az alap­összeg hét százalékával emelkedik az eddigi négy százalék helyett. Egyidejűleg sor kerül számos olyan jelentős intézkedésre is, amelyek elő­segítik néhány más, szociális problé­ma megoldását is, különösen ami az árva- és a rokkant nyugdíjakat illeti. Amikor időszerűvé válik, részleteiben visszatérünk még ezeknek az intézke­déseknek az ismertetésére. A béke alkotó, eredményeket, biz­tonságot teremtő harminc évét ünne­peltük, amikor megjelent az új szo­ciálpolitikai intézkedésekről szóló köz­lemény. Megfáradt hátú idős emberek nehéz kezében reszketett az újság, ahogyan olvasták. Két világháborút megélt öregek nem szégyellték a sze­mükbe szökő könnyet, régi nélkülözé­sekben megrokkant nagymamák só­hajtottak: Mennyire törődnek velünk. Máma van az öregnek is becsülete... Most lenne jó kezdeni, fiatalnák len­ni! Társadalmunk emberséget, emberhez méltó életet biztosít minden polgár­nak. De méltán elvárja az emberi magatartást, a felelősséget, az erkölcsi kötelességteljesítést a szülőktől gyer­mekeik iránt — és a felnőtt gyerme­kektől idős szüleik iránt is. Szocialista emberhez méltón, szocialista társadal­munkhoz méltón kell dolgoznunk, él­nünk, hogy szép eszméink az eljöven­dő nemzedékek megvalósult rendjévé válhassanak H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 3

Next

/
Thumbnails
Contents