Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
Van egy тшш И' tu Щ яШш Я Ж шЯ ж már fiatalember korukig megfeleljen nekik. A tanulásukat és szórakozásukat szolgáló tárgyakat ők maguk rendezik, helyezik el tetszésük szerint. Az emeletes ágyakat már kitettük, a fekvőhelyükről azonban most sem hiányzik egy-két színes párna, sem a falról néhány modern grafika, hogy a szépérzékük fejlődjön. A lányom szobája teljesen az ő ízlését tükrözi — hagytuk, hogy tervezzen, rendezkedjen, a szőnyeget, függönyt, lámpát, dísztárgyakat ő válaszsza ki — így legalább igazán a magáénak érzi és szereti a saját kis fészkét. Mivel ez a volt rumliszoba manzardhelyiség és tetővilágltása van, a csapóablakokra szép, virágos kreton anyagból tettünk redőzött függönyöket. A gerendázat is hangsúlyozza a romantikus környezetet, amely tökéletes, ha a szép formájú, lakkozott gyékényernyőjű hangulatlámpa is ég. Bevallom, én is ilyesmiről álmodtam valaha. Most legalább már a lányom élvezheti — hiszen ő már szerencsésebb korban született! Használjuk ki az alkalmat, hogy most nincsenek itthon a gyerekek, és nézzünk be egy pillanatra az ő birodalmunkba is. Valamit azonban tisztáznunk kell előbb. Hány éve nem jártál nálam? Ot éve? Nos — azóta az akkor 12 éves kislányom 17 éves, érettségi előtt álló nagylány lett, az akkor 4 és 10 éves kisfiam pedig már 9, illetőleg 15 évesek. Csak természetes, hogy a régi kisgyermekeknek való közös szoba helyett most már külön szobát kellett berendezni a két fiúnak és külön szobát a nagylánynak. Emlékszel még a régi gyerekszobára? Állandó csatatér volt, hiszen a szenvedélyes odaadással játszó gyerekek alaposan felforgatták. Ebben mi soha nem akadályoztuk őket, a gyerek élje ki játékban a fantáziáját és az energiáját. Mindössze azt kívántuk meg tőlük, hogy este rakják helyre a szanaszét heverő játékokat. Arra ügyeltem, hogy a szobájukban sok fiókos szekrény legyen a labdák, kisautók, traktorok, vonatok, babák és különböző állatfigurák befogadására. A két kisfiú ágya akkoriban még emeletes volt. Lent aludt a kisebbik, fent a nagyobbik. A kisleány viszont külön heverőn. Volt a szobában kétféle méretű munkaasztal is, amelyiken a kicsinyek rajzoltak, gyurmáitok, meg egy magasabb, amelyiknél a már iskolás korba cseperedők tanulhattak, feladataikat írhatták. A bútor világos színű volt. A bútortextil üde tarkasága, egy piros karosszék, meg a könnyű, színes etamin függönyök tették a szobát vidámmá. Amikor szétköltöztettük a gyerekeket, sokat törtük a fejünket, hogyan oldjuk meg a problémád Végül is a nagy szoba maradt a két fiúé, a 1TM nyunk pedig egy kis szobát kapott. (Bevallom, én mondtam le az addigi ún. „rumli-szobáról", amelyben pedig nagyszerűen el lehetett végezni mindenfélét.) A fiúk szobáját most úgy rendeztük be, hogy
