Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-05 / 21-22. szám

OfO É G YS Z E MKÖZT Kedves Agnes! Arról panaszkodik levelében, hogy férje iszik. „Ez az egyetlen hibája — írja — különben rendes ember, segít a háztartásban, a gyerekek ne­velésében és mindenben megértjük egymást. Csak az az egy hibája van, ami már nem is hiba, hanem beteg­ség ... Vezető állásban van, sokat tanul, ügyes, de ha így megy tovább, mindketten tönkre fogunk menni. Behívattam az üzemi bizottság elé, ott mindent megígért, de hiába, az elvonókúra sem segített. Ha iszik, nagyon kevés kell ahhoz, hogy ré­szeg legyen, s olyankor mindenki azt csinálhat vele, amit akar, csúfot űz­nek vele, pojácát csinálnak belőle ... Valóban csak a válás lenne az egyet­len kiút?“ Mielőtt rászánná magát a válásra, próbálja meg még egyszer végigjárni azt a kálváriát, amit már egyszer megjárt. A munkaadón kívül azon­ban keresse fel a nemzeti bizottság alkoholellenes bizottságát, tőlük is kérjen tanácsot. Lehet, hogy az el­vonókúra megismétlése, a munka­hely és a család összefogásával jobb eredménnyel járna. Mindez persze újabb tehertétel lesz úgyis megviselt idegeinek, de a család egysége érdekében kötelessé­ge megtenni. Férjével is beszéljen, s igyekezzen vele megértetni, milyen következményekkel jár, ha tovább folytatja mostani életmódját: nem­csak a családját, feleségét, gyerme­keit veszíti el, hanem vezető be­osztását, munkáját, és szervezetét, egészségét annyira aláássa az ivás, hogy mint rokkant élheti le az életét. Írja, hogy férjét mások veszik rá az ivásra, hogy leitatják. Minden idült alkoholista másokra, munka­társakra, barátokra hivatkozik, hogy saját jellemgyöngeségét, akaratnél­küliségét palástolja. De ha ilyen ok mégis akadályozza férje gyógyulását, önnek családi élete védelmében azt is jogában áll megtenni, hogy eze­ket az embereket is felelősségre vo­­nattassa munkaadóikkal, esetleg a nemzeti bizottság illetékes osztályán keresztül. Valakit ivásra csábítani, leitatni minősíthetetlen erkölcstelen­ség, amit a társadalom nem tűrhet el, mivel a legkevésbé sem magán­ügy. Férje megmentése érdekében erre is gondoljon. Azt helyesnek tar­tom, hogy férjével, ha hívja is, ilyen társaságba nem megy el, de bizonyá­ra üdvös lenne, ha többször ön állí­taná össze a „családi programot“. Levele végén azt kérdi, hogyan „tegye túl magát“ mindezen? Se­hogy. Mint kétgyermekes édesanyá­nak elsősorban arra kell törekednie, hogy gyermekei nyugodt, egészséges családi légkörben nőjenek fql. Csak két megoldás lehetséges: ezzel az újabb erőfeszítésével vagy sikerül kigyógyítania férjét betegségéből, vagy ha nem, akkor vállalnia kell a válást. Mindenesetre próbáljon meg még küzdeni, hiszen önt ebben a társa­dalom is segíti. Ehhez sok lelkierőt kívánva szeretettel üdvözli „Ikrek“ — Válasz többeknek Azoknak a dolgozó nőknek, akik ikreket szültek, a 26 hetes szülési szabadság letelte után is kifizetik az anyasági pénzsegélyt, ha leg­alább két újszülöttről továbbra is gondoskodnak, — de legfeljebb a pénzsegély fizetésétől számított 35 hétig. (Lásd az 1968. évi 88. számú törvény 10. szakasz.) (Dr. B. G.) „Egy aggódó édesanya“ Továbbra is orvosi kezelés aján­latos. Mindenesetre a fürdőkezelés BIZALOM nagyon elősegítené a javulást. A beadott kérelmet a fürdőkezelésre sürgesse meg. „Tanácstalan vagyok“ A foltokban jelentkező hajhullás hirtelen keletkezik. Kiváltó oka lehet gennyes góc (beteg mandula, tályogos fogak), vagy a belső el­­választású mirigyek zavara. Ilyen­kor a hajtermelés csak ideiglenesen szünetel, ha a kiváltó okot meg­szüntetik, újra kinő a haj. A gyer­mekeknél a foltos hajhullás gombás megbetegedésre utal. Ilyen esetben sürgősen bőrgyógyászhoz kell vin­ni. Azt ajánljuk, ismételten fordul­jon orvoshoz, mert csakis orvosi kezeléssel lehet ezt a kórt meg­szüntetni. »Are“ Azt ajánljuk, egy időre ne hasz­náljon semmilyen krémet, hanem próbálja arcát kénes szappannal mosni. Egy-két nap után meggyő­ződhet arról, hogy volt-e hatása. Ha nem, akkor azt ajánljuk, egy bizonyos ideig, 1—2 hétig használ­jon Nivea krémet, ami minden bőr­típusnak megfelel. ч Figyelem! Magyarországi, ceglédi házaspár szeretne csehszlovákiai házaspárral levelezni. A feleség 28, a férj 30 éves. Két fiuk van. Címük: Szabó Józsefné, 2700 Cegléd, Kölcsey tér IV. lph. II. e. 8. Tizenhároméves kislány szeretne 13—15 éves fiatalokkal magyar nyelven levelezni. Szeret olvasni, kedveli a sportot és a tánczenét. Színészképeket gyűjt. Címe: Sipos Irén, 94110 TvrdoSovce (Tardos­­kedd) 934, okr. Nővé Zámky. Tizenegy éves tanuló szeretne 10— 11 éves fiatalokkal magyar nyelven levelezni. Szereti a természetet, kedveli a tánczenét. Címe: Nagy István, 925 83 Ziharec 138, okr. Ga­­lanta. SZERETNÉK RÄTALÄLNI Huszonnyolc éves, 178 cm magas vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék 27 éves, szolid lánnyal, vagy elvált asszonnyal — megismer­kedni, aki szereti a természetet és ugyanúgy boldogságra vágyik, mint én. Egy gyermek nem akadály. Becsületes, jóhiszemű nő levelét „Szeretnélek szeretni" jeligére vá­rom. Fényképes levelek előnyben. Kalandorok kíméljenek. Huszonhárom éves, 163 cm ma­gas, szőkésbarna hajú, szemüveget viselő, komoly, őszinte természetű lány vagyok. Örömmel végzem a házi munkát. Szeretem a természe­tet, a tánczenét, szeretek olvasni. Társaság hiányában ezúton szeret­nék jószándékú 24—27 éves férfival megismerkedni, aki nem kalandr­­hanem boldog családi életre vágyi úgy mint én. Becsületes férfi levelét „Én min­denkiben csalódtam" jeligére várom. Hatvanéves özvegyasszony vagyok. Magányosan élek, nagyon egyedül érzem magam, ezért ezúton szeret­nék nyugdíjas férfival megismerked­ni, akinek sorsa hasonló az enyém­hez, s akivel békességben együtt tölthetnénk hátralevő éveinket. Becsületes férfi levelét „Rád bízom magam" jeligére várom. Negyvennyolc éves, 160 cm ma­gas nő vagyok. Ezúton szeretnék korban hozzám illő becsületes férfi­val megismerkedni. KOCKÁS MŰÉLVEZET — Megmondtam neki, hogy azt a zöld kockás szövetet veszi meg nekem, vagy inkább semmit. Tudod, hogy most a zöld a divatszín? És mit gon­dolsz, mit felelt erre? ... Nem akartam a hallgatózó szerepé­ben feltűnni, ezért tovább léptem a beszélgető pártól és így soha nem tu­dom már meg, hogy mit felelt az ille­tő, sem azt, hogy miért vonakodott megvenni azt a bizonyos zöld kocká­sat? ... Különösen, ha már egyszer ez a divatszín?! Mindenesetre nem szép tőle, sőt, szinte érthetetlen a vonako­dása, már csak azért is, mert aki a szép szövethez ragaszkodott, az egy feltűnően csinos fiatal nő volt. Panaszát egy ugyancsak fiatal hall­gatta megértéssel, teljes figyelemmel. Nem is lehetne az egész dologban különöset, vagy kivetnivalót találni, mindössze azt, hogy a fenti párbeszé­det — ha hiszik, ha nem — egy kép­zőművészeti kiállítás megnyitóján les­tem el. Már elhangzottak a tárlatot megnyi­tó beszédek, a meghívott vonósnégyes is műsort adott és a közönség szét­széledt a teremben, hogy képtől képig, szobortól szoborig haladva, megismer­kedjék a kiállított művekkel. Nem így az említett két ifjú hölgy! ök hagyták a képet képnek és a szobrot szobor­nak, leálltak az egyik fából szépen megmunkált akt hátánál és a legna­gyobb természetességgel, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, sőt szenvedélyes­séggel tárgyalták a kockákat és a zöl­det, meg azt a távollevő titokzatos harmadikat, aki nem biztos, hogy megveszi... Az ember ilyenkor kissé elgondolko­dik a művészet és a műélvezet fogal­máról, különös tekintettel az emberre, mint kultúrlényre. Végeredményben, ahogyan művész nem lehet mindenki, úgy műélvező sem, bár az utóbbiak köre határozot­tan tágabb. Meg azután: művészeti ágak szerint is rétegezödik. Képzőmű­vészeti kiállításra ezek szerint tehát többnyire olyan emberek járnak, aki­ket ez az ágazat érdekel, itt akarnak esztétikai élményt szerezni. Ehhez ter­mészetesen elsődlegesen szükséges a műalkotások megtekintése.

Next

/
Thumbnails
Contents