Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-16 / 3. szám
LÁTOGATÓBAN RÁCZ OLIVÉRNÉL A hivatalában kerestük fel — pontosan megbeszélt időben, mert azok közé tartozik, akik számára a nap 24 órája egyre kevesebbnek bizonyul a vállalt kötelességekhez képest. Dr. Rácz Olivér — mint az köztudott — az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának miniszterhelyettese. Mi azonban most nem a magas tisztségviselőhöz fordulunk, hanem az íróhoz. — Rácz Olivért hazai magyar irodalmi életünk élmezőnyében tartjuk nyilván, sőt — a testvéri cseh és szlovák irodalom szakmai és olvasói közössége mint igényes, gyakorlott műfordítót is ismeri. Mikor és hogyan indult el írói pályáján? — Az írást nálam egy komoly olvasási korszak előzte meg. Olyan családból származom, amelyben mindenki olvasott. Apám ugyan matematika—magyar szakos tanár volt, de amellett újságíró is. így azután nálunk egyforma gyakran emlegették a „kutyanyelvet" (kefelevonat) és a logarlécet. Anyám német—magyar keverék családja révén feltárult előttem a német nyelven hozzáférhető világirodalom is. — Érdeklődésemet nagymértékben ösztönözte Schöpflln Géza, aki a kosicei gimnáziumban hat éven át tanított magyar irodalomra. Igen nagyra becsültem őt mint pedagógust. A véleménye az volt, hogy nincs „elveszett“ diák. A közömbösök kezébe legalább kalandregényt adott, hogy az így olvasásra szoktatott elméket előkészítse a komolyabb irodalom befogadására. Ezért még ma is, ha valaki János vitézt, vagy a Toldit említi, akkor azok a tanárom által jellemzett alakjukban jelennek meg előttem. De felhívta a figyelmünket a jó fordításokra is. Velünk is fordíttatott, sőt ő maga volt pl. Hviezdoslav „A csősz felesége" c. poémájának első átültetője. Rácz Olivér nem tagadja meg magában a volt tanárembert és lelkes oktatásügyi dolgozót szívesen elidőz a témánál: — Iskolánknak jó színvonalú önképzőköre volt — emlékezik. — Bár tagjai csak ötödikes korunktól lehettünk — éppen Schöpflln Géza volt az, aki a disdiákok közül is meghívta a tehetségeseket. Ilyen szerencsés voltam én is, és talán soha nem tett boldogabbá meghívás, mint akkor az övé. Biztatására bemutattam kis verseimet... Schöpflin felfigyelt a kezdőkre, írásainkat beajánlotta a Kassai Naplóba, Kassai Újságba — így jelentek meg első, többnyire szociális tartamú verseim. — Honnan volt a szociális érdeklődés a kisdiákban? — Részben a Kassai Munkásba írogató apám, részben az iskolában nyert hatások révén. A gimnáziumban három párhuzamos osztályban (А, В, C) három különböző szemléletű tanár volt az osztályfőnök. Az egyikben egy burzsoá beállítottságú országgyűlési képviselő, a másikban egy a Szent Antal filozófiáját hirdető bigottan katolikus nő, a harmadikban pedig baloldali meggyőződésű tanár. Mi, diákok, természetesen kicseréltük a tapasztalatainkat, és így az érettségiig a szemléletünk meglehetősen kiegyenlítődött. — 1936-ban Bratislavába kerültem főiskolára. Akkoriban a másodévesek már az állomáson várták az új diákokat, és mindjárt el is vitték őket a MAKK-ba (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre), amelynek tagjai a keresztény világnézetet vallották. Ennek ellensúlyozására mi hamarosan megalakítottuk a baloldali Eötvös József-kört, amelynek Forrás című, rövid életű lapjába magam is írtam szocialista hangvételű verseket. Ilyen és hasonló ténykedésem miatt végül is kizártak a főiskoláról. Azután jött az 1938-as év. — Mit jelentettek a háborús évek irodalmi munkássága szempontjából? Itt részben a „Megtudtam, hogy élsz" című regényére, részben a verseskötetében szereplő „Vád és mementó" versciklusra gondolok. — A háborús évek tapasztalat- és élménygyűjtést jelentettek. Az anyag főleg epikai formába kívánkozott, és hamarosan csakugyan a regény és a novellák korszaka következett számomra. Igaz — a prózámba is lírát vittem; Fábry Zoltán helyesen állapította meg, hogy az én prózám valójában lírai realizmus. — Megjelent sok könyve közül melyiket tartja legigazibb „lelki" gyermekének? — Éppen az említett „Megtudtam hogy élsz" című regényemet — a hibáival együtt. Ha valaki azt mondaná, hogy írjam át — nem tenném. Én így, a hibáival együtt tartom a legőszintébb önkifejezésnek. A másik, amit szintén maradéktalanul vállalok, a „Rezeda-cirkusz" című Ifjúsági regényem, amelynek írása annyi örömöt nyújtott, hogy sajnáltam befejezni. — Amikor két kiadást megért „Kassai dalok" című verseskötetével jelentkezett, a „szlovákiai magyar líra új csillagát" üdvözölték önben. Mostanában csak szórványosan olvashatunk öntől verseket. Mi ennek az oka? — A versíráshoz nem igen jutok hozzá. Az nagyobb összpontosítást igényel, mint amilyen módomban áll. Sokat fordítok. Nyomdában van „Alom Tivadar hadparancsa" című novelláskötetem, amelytől szintén nehezen váltam meg és folytatni szeretném. Ugyanígy készen él bennem egy ifjúsági regény, amelyben a „Rezeda-cirkusz" nekem kedves szereplőit vinném tovább. — Mi az, amiről úgy érzi, hogy még meg kell írnia? — Állandóan foglalkoztat a kérdés: hogyan kerülhetett sor a fasizmus feltörésére és máig is fel-felbukkanására. Nem a dolog politikai vagy gazdasági tényezőire gondolok — hanem az emberi oldalára. Mert az ember szerintem eredendően humánus és szociális lény. Az izgat, hogy akkor mégis „hogyan"? Ezt kutatom, ezt szeretném megírni. — Olvasóink érdeklődtek aziránt is: milyen családapa ön? — Erre persze nem nekem illenék felelnem. De megpróbálom. A magam részéről elégedett és boldog vagyok. A családi életem harmonikus, a feleségem mindig és mindenben a segítőtársam. A fiam nős, van egy kedves lányunokánk. A lányom — bár nem szeretném őt reklámozni — remek sportoló, vívóbajnoknő. Elmondhatom, hogy olyan gyerekeink vannak, akik még soha nem okoztak nekünk keserűséget vagy csalódást, és talán mi sem nekik. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit szülő és gyerek nyújthat egymásnak. Beszélgetett: L. GALY OLGA Címlapunkon Igor Grossmann felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Graíikal szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 80100 . Bratislava, Praiská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli Szolgálata — PNS, Üstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., Józseí-nádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220,- Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Ebben az évben ünnepeljük hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 30. évfordulóját. Ez az év egyszersmind a nők nemzetközi éve, melyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek közgyűlése hirdetett ki, hogy ezzel is hangsúlyozza a férfiak és a nők igazi és teljes egyenjogúsága alapelve elismerésének feltétlen szükségességét az ENSZ valamennyi tagállamában. Az egyes országok kormányainak kell biztosítaniuk a nők művelődési lehetőségét, a törvény előtti teljes egyenjogúságukat, egyforma jogukat és kötelességüket a családban, egyenlő gazdasági jogukat és részvételüket a politikai életben. Egyenlőség, fejlődés, béke — ezek a nők nemzetközi évének alapelvei. A nők nemzetközi éve azok közé a sikerek közé tartozik, amelyeket az utóbbi években a Szovjetunió és az egész szocialista közösség békepolitikájának köszönhetően a világ haladó erői értek el. A nők nemzetközi éve ismét emlékeztet bennünket a világ első szocialista országa, a Szovjetunió és a szocialista közösség országai példájának történelmi jelentőségére a nők egyenjogú társadalmi helyzetének megoldása terén. Kommunista pártunk és szocialista államunk politikájában mindenkor a nőkérdés marxistaleninista megoldásából indult ki. Ezeket az alapelveket érvényesítik a szocialista társadalom építésének elméletében és gyakorlatában. A jubileumi évben értékelni fogjuk, hogy a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együttműködésben mi minden változott meg hazánkban az elmúlt három évtized folyamán, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével milyen előrehaladást értünk el életünk minden szakaszán. Indokolt büszkeséggel szólhatunk majd a nők helyzetében végbe ment forradalmi változásról is. A nő a társadalomban, a munkában és a családban a férfiakkal egyenjogú helyet foglal el, s megbecsülik a gyermekek nevelésében és a háztartásban végzett fáradozását. Nagyra értékeljük azt a munkát, amellyel a nők hozzájárulnak hazánkban a szocializmus építéséhez. Tevékeny, alkotó és áldozatos munkájuk nélkül rövid három évtized alatt nem érhettük volna el a társadalmi életünk valamennyi terén tapasztalható kimagasló eredményeinket. Rendszerünk egyik legkiemelkedőbb sikere a nők helyzetében végbe ment változás. Sikerült megvalósítanunk az előző nemzedékek álmát — egyenjogúvá emeltük a múltban elnyomott, kizsákmányolt, a vallási és más előítéletek által lelkileg megnyomorított nőt. A társadalmi munka — amelybe a nők a felszabadulás után Szlovákia szocialista iparosításának, gazdasági és társadalmi fejlődésének köszönhetően bekapcsolódtak — átformálta a nők személyiségét. Korunk női többségükben tevékenyen részt vesznek a gazdasági életben. Szlovákia dolgozóinak több mint 45 százalékát a nők képezik, akik a gazdasági élet szinte valamennyi szakaszán érvényesülnek. Az oktatás- és az egészségügyben, a pénzintézetekben, a kulturális intézményekben, a kereske VALENTYINA NYIKOLAJEVA TYERESKOVA: fa* Nagy sikereket könyvelhetnek el a nők az értelmiségi pályákon is. Jellemző, hogy a főiskolai vagy szakközépiskolai végzettségű dolgozók 59 százaléka nő. Az utóbbi évek alatt lényegesen megnövekedett a nődolgozók száma a tudományos munkahelyeken, valamint az állami és gazdasági irányító szervek apparátusaiban is, egyre több a mérnöknő, a női műszaki középkáder, közgazdász. Mindez azt is bizonyítja, hogy a nőknek mennyire aktív feladat jut a tudományos-műszaki haladás terén is. Az iparban alkalmazott mérnökök г/5-de nő, de ugyanolyan, vagy még nagyobb számban vannak képviselve más szakaszokon is. Az egészségügyben, a testnevelésben és a népjóléti intézményekben az összes dolgozók 85 százaléka nő, az oktatásügyben és a kultúrában ez az arány 72 százalék, a művészetben pedig 44 százalék. A nők szakmai felkészülése, tudása napjainkban a tudományos-műszaki forradalom időszakában mind nagyobb jelentőségű. A korszerű termelés nemcsak a gépek és a technika rohamos, gyors fejlesztésével szemben támaszt egyre növekvő követelményeket, hanem elsősorban azokkal a dolgozókkal szemben, akik ezeknek a gépeknek alkotói s az új technikai folyamatok, eljárások irányítói. A szakmai ismeretek, Ш > Ш • mm N Ю +■» <L> N E <D z ю Z a in ■ч
