Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-05 / 21-22. szám

EGY EV TÁVLATÁBÓL / 1 Az emberi élet egyik legszebb szakasza az iskolapadban eltöltött évek. Vajon hogyan em­lékeznek vissza erre a szép diákéletre a safá­­rikovói (tornaijai) Mező­­gazdasági Műszaki Kö­zépiskola végzett növen­dékei, akik egy évvel ezelőtt mondtak búcsút az iskolapadoknak? KLOBUSOVSZKY ERZSÉBET az Otrokoci Efsz könyvelőnője. Munka után találko­zunk, mégis „munkában" van, hiszen a táskájában iratok, nyomtatványok lapul­nak. Zárás előtt kicsit többet kell dolgoz­ni. Most meg különben is új munkakörbe kerültem, s igyekeznem kell, hogy miha­marább elsajátítsam. Eddig bérelszámoló voltam, most emellett a dolgozók szociá­lis ügyeit is én fogom intézni. Szép és változatos munka ez számomra. És külön öröm az nekem, ha találkozom egykori iskolatársaimmal, tanáraimmal és elbe­szélgethetünk. OSZLIK ILONA a Nővé Zámky-i (érsek­újvári) járás Bruty (Bart) községben tele­pedett le. Egészségügyi nővér szeretett volna lenni, de az utolsó döntése előtt beszélgetett a tornaijai iskola volt diák­jaival. És jól döntött. Sikeresen befejezte a tanulmányait, most tervező és ellenőrző a svodíni (szőgyéni) szövetkezetben. „A kezdeti nehézségeknél sokat segítettek az idősebb, tapasztalabb munkatársak, — emlékezik vissza a pályakezdésre. — így aztán hamar elsajátítottam a munkámat, s volt időm és kedvem az ifjúsági szer­vezetben is tevékenykedni. Jelenleg a SZISZ szervezet elnöke vagyok, és szí­véért eldicsekedek azzal, hogy jónevű beat-zenekarunk van.“ NÉMETH FILOMÉNA a Nitrai Mező-4 gazdasági Főiskola hallgatója. A kitün­tetéssel végzett tanuló egyike azoknak, akik mindenáron tovább akartak tanulni. Közgazdásznak készül. Szorgalma, kitar­tása, lankadatlan. „Most ugyan szigorí­tották a főiskolai rendszabályokat. Az elő­adásokon, gyakorlatokon részt kell venni, a vizsgákon kívül is időnként számot kell adni arról, amit elsajátítottunk," — vallja, s ő vállalja is a nehézségeket, megbirkó­zik velük. NÉMETH ZOLTÁN szintén főiskolai hallgató, de a Pedagógiai Fakultáson. A természetrajz és munkára nevelés sza­kát választotta. — Édesapám tanító — s úgy látszik, semmiképpen sem tudok lemondani arról, hogy az ő példáját kö­vessem. Nem leszek mezőgazdász, — mentegetőzik Zoltán, — de a gyerekeket a munka szeretetére, a mezőgazdasági termelés alapjaira nevelem majd. Szép és izgalmas pálya ez. Jelenleg herbáriu­mot készítek kétszáz fajta növényből. Úgy leköti a szabad időmet, hogy sportolásra alig jut belőle. NAGY ÉVA asztalán papírhegyek. A számítógépbe hosszú tételeket táplál be, ellenőrzi a végeredményt, majd vaskos pénzkötegeket számol. Előbb befejezi a munkát, aztán kezd beszélgetésbe: — A zeliezovce (zselízi) központban székelő Pohronie Efsz bérelszámolója vagyok. Há­rom szövetkezet egyesült, sok embert kel­lett megismernem. A tanultakból sokat felhasználok, de tanulnivaló mégis akad mindig. Főleg az előírásokat kell elsajá­títani. Munkatársaim azonban készsége­sek, segítenek eligazodni a paragrafusok labirintusában. KEKA KLARA felüdülten, frissen fogad, nem is a munkájáról kezd beszélni: — Nemrég érkeztünk meg az NDK-ból, ahol munkatársammal egyhetes üdülésen vettünk részt. Megnéztük a drezdai Zwin­ger képtárat, a lipcsei vásárt, voltunk Halléban, és természetesen nem kerültük el a fővárost sem ... De az élmények után komolyra fordul a szó. — A bátkai Állami Gazdaságban dol­gozom. Diákkoromban mindig féltem, hogy a hézagos tudásommal nem tudok majd érvényesülni, és segítség helyett azt a feleletet kapom majd: hiszen tanultá­tok az iskolában .. . Most már bevallha­tom, kellemesen csalódtam. Kollégáim nagyon is készségesek, segítenek minden­ben ... Egy év nem lenne elég ahhoz, hogy mérlegeljünk. Inkább csak arra való, hogy az indulás, a pályakezdés nehéz­ségeiről, izgalmairól, örömeiről beszélges­sünk, és a tervekről, elképzelésekről, amit a fiatalok meg akarnak valósítani. irta és fényképezte Borzi László A „szereposztás" megtörtént még az elmúlt év elején. A cél egy és ugyanaz mindenki ré­szére — jól betanulni a gya­korlatot és sikeresen fellépni. Egyszerűen így lehetne beszél­ni a spartakiádról, de a való­ság kissé más. Hiszen minden iskolában, internátusbán, vagy munkahelyen mások a lehető­ségek s ezekhez alkalmazkodni kell. Természetesen gondok is adódnak, de az akarás áthidal­ja azokat Lucenecen (Losoncon) június 7-én lesz a járási spartakiád. Mindenütt nagy a készülődé Így van ez a losonci ipar, tanuló iskola környékén is, ahol minden helyet elfoglaltak a gyakorlatozók. Az egyik cso­portot Lipták Tibor vezeti, aki szaktantárgyakat tanít az isko­lában. ö a gyakorlat járási vezetője is. Nehezen indult a munka, mivel iskolájuknak nincs tornaterme. Egy kicsit furcsállottuk, annál is inkább, mert az új iskolát 1300 tanuló látogatja. Heti két órára kap­nak kölcsön egy tornatermet, ami bizony nagyon kevés. Így a gyakorlat nagy részét a kézi­labda-pályán tanulták be. Ép­pen most is ott folyik a mun­ka. 108 lány és 72 fiú készül itt a járási spartakiádra. De nemcsak odahaza, Rimavská Sobotában (Rimaszombatban) is fellépnek. Titokban Prágára is gondolnak. A gyakorlat na részét könnyen megtanulták, csupán a tánccal volt egy kis baj. Ez talán abból ered, hogy a fiatalok többsége csak a mo­dern táncoknak hódol, pedig a hagyományos táncok is szé­pek A spartakiádra csak elsősök tanulják be a gyakorlatot. Kezdetben érezhető volt, hogy az alapiskolákban nem min­denhol szentelnek elég figyel­met a testnevelésnek. Pedig a tanítók és a tanulók is jól tud­ják, hogy fiatalságukat, testi­lelki frisseségüket sok más mellett éppen a rendszeres testedzéssel, sporttal őrizhetik meg. Lipták Tibor is így gon­dolja és reméli, hogy a sparta­kiád szelleme továbbra is a tanulókban él majd és a rá­­termettségi verseny, valamint más sportágak űzése továbbra is kitöltik a fiatalok szabad­idejének megfelelő részét A losonci pedagógiai iskola diáklányai is szorgalmasan ké-

Next

/
Thumbnails
Contents