Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
EGY EV TÁVLATÁBÓL / 1 Az emberi élet egyik legszebb szakasza az iskolapadban eltöltött évek. Vajon hogyan emlékeznek vissza erre a szép diákéletre a safárikovói (tornaijai) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola végzett növendékei, akik egy évvel ezelőtt mondtak búcsút az iskolapadoknak? KLOBUSOVSZKY ERZSÉBET az Otrokoci Efsz könyvelőnője. Munka után találkozunk, mégis „munkában" van, hiszen a táskájában iratok, nyomtatványok lapulnak. Zárás előtt kicsit többet kell dolgozni. Most meg különben is új munkakörbe kerültem, s igyekeznem kell, hogy mihamarább elsajátítsam. Eddig bérelszámoló voltam, most emellett a dolgozók szociális ügyeit is én fogom intézni. Szép és változatos munka ez számomra. És külön öröm az nekem, ha találkozom egykori iskolatársaimmal, tanáraimmal és elbeszélgethetünk. OSZLIK ILONA a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járás Bruty (Bart) községben telepedett le. Egészségügyi nővér szeretett volna lenni, de az utolsó döntése előtt beszélgetett a tornaijai iskola volt diákjaival. És jól döntött. Sikeresen befejezte a tanulmányait, most tervező és ellenőrző a svodíni (szőgyéni) szövetkezetben. „A kezdeti nehézségeknél sokat segítettek az idősebb, tapasztalabb munkatársak, — emlékezik vissza a pályakezdésre. — így aztán hamar elsajátítottam a munkámat, s volt időm és kedvem az ifjúsági szervezetben is tevékenykedni. Jelenleg a SZISZ szervezet elnöke vagyok, és szívéért eldicsekedek azzal, hogy jónevű beat-zenekarunk van.“ NÉMETH FILOMÉNA a Nitrai Mező-4 gazdasági Főiskola hallgatója. A kitüntetéssel végzett tanuló egyike azoknak, akik mindenáron tovább akartak tanulni. Közgazdásznak készül. Szorgalma, kitartása, lankadatlan. „Most ugyan szigorították a főiskolai rendszabályokat. Az előadásokon, gyakorlatokon részt kell venni, a vizsgákon kívül is időnként számot kell adni arról, amit elsajátítottunk," — vallja, s ő vállalja is a nehézségeket, megbirkózik velük. NÉMETH ZOLTÁN szintén főiskolai hallgató, de a Pedagógiai Fakultáson. A természetrajz és munkára nevelés szakát választotta. — Édesapám tanító — s úgy látszik, semmiképpen sem tudok lemondani arról, hogy az ő példáját kövessem. Nem leszek mezőgazdász, — mentegetőzik Zoltán, — de a gyerekeket a munka szeretetére, a mezőgazdasági termelés alapjaira nevelem majd. Szép és izgalmas pálya ez. Jelenleg herbáriumot készítek kétszáz fajta növényből. Úgy leköti a szabad időmet, hogy sportolásra alig jut belőle. NAGY ÉVA asztalán papírhegyek. A számítógépbe hosszú tételeket táplál be, ellenőrzi a végeredményt, majd vaskos pénzkötegeket számol. Előbb befejezi a munkát, aztán kezd beszélgetésbe: — A zeliezovce (zselízi) központban székelő Pohronie Efsz bérelszámolója vagyok. Három szövetkezet egyesült, sok embert kellett megismernem. A tanultakból sokat felhasználok, de tanulnivaló mégis akad mindig. Főleg az előírásokat kell elsajátítani. Munkatársaim azonban készségesek, segítenek eligazodni a paragrafusok labirintusában. KEKA KLARA felüdülten, frissen fogad, nem is a munkájáról kezd beszélni: — Nemrég érkeztünk meg az NDK-ból, ahol munkatársammal egyhetes üdülésen vettünk részt. Megnéztük a drezdai Zwinger képtárat, a lipcsei vásárt, voltunk Halléban, és természetesen nem kerültük el a fővárost sem ... De az élmények után komolyra fordul a szó. — A bátkai Állami Gazdaságban dolgozom. Diákkoromban mindig féltem, hogy a hézagos tudásommal nem tudok majd érvényesülni, és segítség helyett azt a feleletet kapom majd: hiszen tanultátok az iskolában .. . Most már bevallhatom, kellemesen csalódtam. Kollégáim nagyon is készségesek, segítenek mindenben ... Egy év nem lenne elég ahhoz, hogy mérlegeljünk. Inkább csak arra való, hogy az indulás, a pályakezdés nehézségeiről, izgalmairól, örömeiről beszélgessünk, és a tervekről, elképzelésekről, amit a fiatalok meg akarnak valósítani. irta és fényképezte Borzi László A „szereposztás" megtörtént még az elmúlt év elején. A cél egy és ugyanaz mindenki részére — jól betanulni a gyakorlatot és sikeresen fellépni. Egyszerűen így lehetne beszélni a spartakiádról, de a valóság kissé más. Hiszen minden iskolában, internátusbán, vagy munkahelyen mások a lehetőségek s ezekhez alkalmazkodni kell. Természetesen gondok is adódnak, de az akarás áthidalja azokat Lucenecen (Losoncon) június 7-én lesz a járási spartakiád. Mindenütt nagy a készülődé Így van ez a losonci ipar, tanuló iskola környékén is, ahol minden helyet elfoglaltak a gyakorlatozók. Az egyik csoportot Lipták Tibor vezeti, aki szaktantárgyakat tanít az iskolában. ö a gyakorlat járási vezetője is. Nehezen indult a munka, mivel iskolájuknak nincs tornaterme. Egy kicsit furcsállottuk, annál is inkább, mert az új iskolát 1300 tanuló látogatja. Heti két órára kapnak kölcsön egy tornatermet, ami bizony nagyon kevés. Így a gyakorlat nagy részét a kézilabda-pályán tanulták be. Éppen most is ott folyik a munka. 108 lány és 72 fiú készül itt a járási spartakiádra. De nemcsak odahaza, Rimavská Sobotában (Rimaszombatban) is fellépnek. Titokban Prágára is gondolnak. A gyakorlat na részét könnyen megtanulták, csupán a tánccal volt egy kis baj. Ez talán abból ered, hogy a fiatalok többsége csak a modern táncoknak hódol, pedig a hagyományos táncok is szépek A spartakiádra csak elsősök tanulják be a gyakorlatot. Kezdetben érezhető volt, hogy az alapiskolákban nem mindenhol szentelnek elég figyelmet a testnevelésnek. Pedig a tanítók és a tanulók is jól tudják, hogy fiatalságukat, testilelki frisseségüket sok más mellett éppen a rendszeres testedzéssel, sporttal őrizhetik meg. Lipták Tibor is így gondolja és reméli, hogy a spartakiád szelleme továbbra is a tanulókban él majd és a rátermettségi verseny, valamint más sportágak űzése továbbra is kitöltik a fiatalok szabadidejének megfelelő részét A losonci pedagógiai iskola diáklányai is szorgalmasan ké-
