Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-04-18 / 16. szám
[Biztos hIÉs í Г2 sítették. Nagy összegeket fordítottak új gyárak, üzemek, tudományos intézmények, mezőgazdasági üzemek, kórházak, tanintézetek stb. építésére, valamint a már meglevő termelési kapacitások megújítására, illetve kibővítésére, s ezáltal megvetették Iparuk további fejlődésének és az életszínvonal emelésének szilárd alapját. A Szovjetunióban például mintegy 350 új Ipari nagyüzem kezdett termelni, emelett új gyártási ágazatok Is létesültek. Bulgáriában a villamos erőművek kapacitásának növekedése tavaly 1190,5 ezer kilowat volt. Lengyelországban hat új energiatermelő egységet helyeztek üzembe 1 200 000 kllowat összkapacitással. Kubában egyedül az ipari építésügyi minisztérium szervezetei több mint 30 nagy ipari objektumot építettek. Csehszlovákia pedig elsősorban részint a villamosenergia kapacitás, részint a petrokémla terén növelte érezhetően a termelést. Mongóliában az üzemek felújítása következtében az ipari állóalapok 14 százalékkal növekedtek. Az ipari termelés növekedését ezekben az országokban nem a dolgozók létszámának emelésével érték el, hanem a munkatermelékenység növelésével. A közeljövő egyik legfontosabb feladata, — amelyet a kommunista és munkáspártok tűztek ki, — a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb és célszerűbb felhasználása. Ez azt jelenti, hogy a tudomány és a technika eredményeit haladéktalanul alkalmazni kell a termelésben, továbbá hogy a munkatermelékenység további emelésével elsősorban a haladó ipari ágazatok termelését kell növelni. Ezt egyfelől az országon belüli szakosítással, másfelől о nemzetközi szocialista munkamegosztással lehet elérni. Ami a mezőgazdaságot illeti, ugyancsak jó eredménnyel zárult a tavalyi esztendő. Magyarországon például túlteljesítették a növénytermesztés és az állattenyésztés tervét. Mongóliában számottevően növelték a szarvasmarhaállományt. Az NDK-ban a gabonafélék átlagos terméshozama elérte hektáronként a 39,7 mázsát, s hasonló sikereket könyvelhetnek el a többi országok mezőgazdasági dolgozói is. S ami a további holadás szempontjából a legfontosabb: a testvérországok dolgozói 1974-ben megvetették a jelenlegi ötéves tervfeladatok határidő előtti teljesítésének alapját. Ez pedig jólétünk, életszínvonalunk növekedésének kulcsa. A népjólét emelésének alapja és forása a nemzeti jövedelem növekedése. Ez teszi lehetővé az olyan gyakorlati intézkedések foganatosítását, amelyek konkrétan jelzik, hogy ma jobban élünk, mint tegnap. így például Bulgáriában 1974-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem körülbelül 5 százalékkal, a munkások és az alkalmazottak névleges bére 3 százalékkal lett magasabb. Vagy: az NDK-ban a lakosság tiszta pénzbevételei 4,8 százalékkal növekedtek, részben béremeléssel, részben az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak felemelésével, s nem utolsósorban azzal is, hogy több közszükségleti cikk árát leszállították. A Szovjetunióban négy év alatt 47 millió ember — vagyis minden második munkás és alkalmazott — részesült béremelésben, és több mint 30 millió szovjet állampolgár kap nagyobb nyugdíjat, Illetve segélyt vagy ösztöndíjat, vagy más juttatást. Hasonló eredményt mutat ezen a téren a többi szocialista ország tavalyi mérlege is. A KGST-tagországokban azonban nemcsak az anyagi javak a fontosak. Ezen a jó és biztos anyagi bázison ugyanolyan fontos a felépítményi, más szóval a szellemi javak gyarapítása is. A szocializmusban törvényszerű, hogy az oktatás, a tudomány, a kultúra és az egészségügy fejlesztésére fordított összegek a társadalmi pénzalapok bál történnek. Ez pedig az embe rek személyiségének a történelem ben példátlan felvirágzását, tehet ségük és képességeik teljes kibon tokozását biztosítja. A jövőt illetően már jól megalapozottnak tekinthető a KGST- országok további együttműködése. A legutóbbi évben megkezdődött a sokoldalú integrációs intézkedések összehangolt ötéves terveinek kidolgozása. Ennek megfelelően nagy közös tervek valósulnak meg a termelés, a tudomány és a technika legfontosabb területein. Ismét tökéletesedett a közös tervezés formája. Megalakult a KGST anya gi-műszaki ellátási bizottsága, ú eredmények születtek a termeié nemzetközi szakosítása s egyál talán az országok valamenny szabványának fokozatos egységes! tése terén. Az erről szóló egyez ményt és szabályzatot Bulgária Magyarország, az NDK, Kuba Mongólia, Lengyelország, a Szov jetunió és Csehszlovákia Irta alá A KGST-tagországok egyébkén oly fontos területen mint a nyers anyag-, a fűtőanyag- és az ener glakérdés is gyümölcsöző együtt működést folytatnak. Mind na gyobb mértékben egyesítik anyagi pénzügyi és munkaerőforrásaikat hogy közösen építhessenek nagy minden tagállamot szolgáló objek tumokat a kitermelő és a fűtő anyag-energetikai ágazatokban Az energiaválságtól sújtott tőké országoktól eltérően, a testvéri szó cialista országok tervszerűen, kö zös erővel fejlesztik energetika potenciájukat. Már folyamatban vannak az előkészületek egy egy séges energetikai rendszer létre hozására, amelynek alapja az ér dekelt európai KGST-országok energiarendszereinek egyesítése a Szovjetunió energiarendszerével. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az 1974-es esztendő szilárd alapot teremtett a KGST-tagországok együttműködéséhez és gazdasági integrációjának további fejlődéséhez, amelynek végső célja a szocialista ember jóléte, biztonsága, további fejlődése. NÉMETH IZABELLA Ei Ei írta történet Közös erővel édesanyámmal Hogy apám meghalt, s magunkra maradtunk a sok munkával, amiben tudtam, én is mindenben segítségére voltam édesanyámnak. A kapálásban is, csak még marokszedőnek nem adott anyám, mert nem bfrtam volna el a nagy kévéket. ö el ment aratni, hogy legyen télire kenyér, meg egy kis kalács is néha ünnepekre. Mert abban az időben az a szólásmondás járta, hogy karácsonykor kalácsot, húsvétkor már csak kenyeret, pünkösdkor pedig csak azt is, ha lehet. Mert akkorra már minden szegény háznál fogytán volt a liszt. Én iparkodtam dolgozni, és mondtam anyámnak, ne siessen, majd én sietek ő helyette is. Szegény már nem volt nagyon egészséges, mert a sok munka, a szűkös koszt, és a bánat is nagyon aláásták az egészségét. Nagyon sokszor voltak gyomorgörcsei is, de sajnos pénzünk nem igen jutott orvosra és orvosságra. Szedett a határban ezerjófüvet, mert úgy hallotta, az jó a gyomorbetegségre. Tartottunk malacot is és nagyon örültünk, ha már 60 kilós volt, és levágtuk. Ennek a zsírját egész évre beosztotta édesanyám, és nem kellett a henteshez sem húsért menni, mert anyám még a füstölt húsból is finom levest tudott főzni. Mikor Pesten szolgált, nyolc évig egy helyen volt és igen jól megtanult főzni. Édesanyám télen a gazdákhoz járt mosni és meszelni, mert akkor még nem voltak festett falak, és télen is többször meszeltették a gazdák a konyhát és azt a szobát, ahol laktak. Engem is már fiatalon megtanított mosni, meszelni és a fehér fal tövét piros cinóberrel behúzni. Ez úgy történt, hogy egy pici meszelővei kellett minél vékonyabb csikót húzni a fal és a föld között. A talajt sárga földdel csaptuk föl, és aztán a hátunkon hoztunk szép sárga homokot és azzal fölhintettük a szobát és a konyhát. Ha seperni akartunk, először egy lyukas bögrébe vizet tettünk, fölöntöztük a földet és aztán sepertünk. Apám amíg élt, és köhögött, köpködött, mindig erre a homokos földre köpött. Ha édesanyám szép csendesen figyelmeztette, hogy ezt ne tegye, már a három gyerek kedvéért sem, akkor rászólt: De megurasodtál azon a Pesten, itt nincsen padlás szoba, a homok meg birja. Sajnos a gyerekek is, és édesanyám is megkapták a tüdővészt, akkor így mondták a heptikát, és édesanyámat is negyvenöt éves korában elvitte ez a gyilkos kór. Én nem kaptam meg ezt a betegséget, másképp volt az élet könyvében megírva. Pedig de nagyon sokat éheztem, nélkülöztem, de úgy látszott, a szervezetem ellenállt ennek a népbetegségnek. Amikor még édesanyámmal együtt dolgoztunk, sokszor nyögött szegény a kínoktól és nem bírt dolgozni. Minden munkát elvégeztem, csak hogy megkíméljem őt a fájdalmaktól. Nagyon sokszor már gyermekfejjel zúgolódtam a sors ellen, hogy miért is beteg az én jó anyám. Miért nem a gazdagok, akiknek van pénzük és elmehetnének orvoshoz. (folytatjuk)
