Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-15 / 7. szám

Ul § Oí 'Ul £ A bronzérem is szépen csillog, kivált olyankor, ha előzőleg nem számolunk vele. Az országos bajnoksá­gon eltörött a mécses, Lia­na Drahovó, o bajnoknő sírt. — Miért sírsz, Liana? — kérdezték tőle. Nem válaszolt Hát nem borzasztó, hogy nem ment a korcsolyázás? A bajnoki címhez elég volt a teljesít­mény, de mi lesz Zágráb­ban és Münchenben? Mi lesz az Eurápa-bajnoksó­­gon, mi lesz a világbaj­nokságon? Liana már elő­re gondolt. — Remélem, nem oko­zok csalódást — mondta az indulás előtt. Zágráb, Európa-bajnok­­ság. Felforrósodott hangu­lat a hidegen csillogó jég­tükör fölött. Európa nagy­menői a jégen. Főképp o szovjet és NDK-beli sztá­rok. A nők versenye meglepe­téssel Indult. Olyan volt, mint egy izgalmas krimi: végig idegtépő, drámai. A zágrábi csatából Liana diadallal tért vissza. Tarso­lyában egy kis ezüst és egy nagy bronz. Érmes siker. A kis ezüstöt azért kapta, mert igen jól „rajzolt" a jégen. Kitűnő­re sikerültek a kötelező gya­korlatok. Akkor csillant fel először az éremsiker lehető­sége. A síkos jégen azonban igen könnyen elcsúsznak a legjob­bak 1$, Ez történt Lianával. Talán a nagy igyekezet. Talán a túlságosan nagy tét. Kar­távolságra került a győzelmi emelvény egyik foka. Az az ugrása végződött bukással, amit azelőtt csukott szemmel is halálos biztonsággal ugrott: a dupla Axel. Beethoven fe­ledhetetlen melódiája csen­dült fel és Liana egyszeriben csak zsuppszl — lecsücsült a jégre. A második helyről le­csúszott a negyedikre. Oda az éremesély? Félő volt, hogy igen. Láttuk dolgozni Lianát a stadionban reggelenként. Csűrte-csavarta a figurákat, gyúrta az ugrá­sokat. S lám egy ilyen Axel­­ugrásl Liana erős, izmos lány. De nő ő is, érzékeny ideg­­rendszerrel. A negyedik hely­ről nehezebb felkerülni a győ­zelmi emelvény valamelyik fo­kára. Már csak azért is nehéz, mivel nagyszerű kürözők van­nak Errathon kívül is. Liana óvatosan kezdi sza­bad kürjét, de azután bele­lendül. Rámenősen. Lesz, ami lesz! „Ha kell, átugrom a pa­­lánkot Is." Szépen, könnyedén kúszik fel a levegőbe. A dup­la Axel is sikerül. Most már nem lehetett baj. Eredményhirdetés. A győ­zelmi emelvényen három kis­lány. Errath, a holland Daja­­na de Leuw és Liana Drahová. Liana első érme az Európa­­bajnokságon. Brávó, Liana I — os — FELHÍVÁS A Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnázium Igazgatósága tudatja az alapiskola kilencedik osztályát befejezd tanulókkal, hogy az 1974— 1975. tanévben speciális matemati­kai-fizikai tagozatú, valamint modern nyelvi tagozatú osztályokat nyit. A matematikai és a fizikai olimpia sikeres résztvevői előnyben részesülnek. Az alapiskolák az érdeklődők jelentkezését a követ­kező címre küldjék el: Gymnázium s vyuc. jaz. mád*. Dunajská 33 886 36 Bratislava Címlapunkon: A nő három szerepben. Huszár Tibor felvételei A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti- Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Prazská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatal­ban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli Szolgálata — PNS, Ostredná expedícia tlaée, Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48,'VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József­­nádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220,- Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 - A SÜTI 6/28 enge­délyével. NÖMOZGALMUNK vélemények tükrében SIMKO SÁNDOR elvtárs nevét sokan ismerik Luéenecen (Losoncon) és a városhoz tartozó Polana-Opatová posztógyárban. De sokfelé elvitték a róla megőrzött emléket szerte az országba azok közül, akik a harmincas években voltak eszmei gyermekei, tanítványai az ifjúmunkás-körben, ahol a marxista filozófia kérdéseit adta elő, vitatta meg velük. Simko elvtárs ma már idős, nyugdíjas ember és csendesen éldegél feleségével, született Vágó Ilonával apátfalusi otthonukban. Az élettel, a világ dolgaival, az emberekkel azonban nem vesztette el a kapcsolatát. Mint a posztógyár pártszervezetének tagja, részt vesz a gyűléseken és felkérésre szívesen tart előadást időszerű tár­sadalompolitikai kérdésekről. Nem ritkaság az sem, hogy fiatalok, iskolások keresik fel és be­széltetik a múltról. — Nemrégiben is járt itt egy kislány azzal, hogy dolgozatot kell írniuk a múltról. A sztráj­kokról meséltem neki, meg az én fiatalságom idején a forradalmi munkásmozgalomban a fér­fiakkal egy vonalban harcoló nőkről: Madarász Bözsiről, Tamási Máriáról és.Bözsiről, Kókayné Pévara Bözsiről, Gyifko Bözsiről, Neufeld Iloná-Simko Sándor elvtárs mosolya már a mának — nem a gond­terhes múltnak szól... ról, Szegecs Máriáról és a többiekről. A férfiak is áldozatkészek voltak, de a nőknél ezt kétszere­sen értékeltük, hiszen nekik más kötelességeik is voltak. — Hogyan látja a nőmozgalmat Simko elvtárs ma? — Van némi áttekintésem — feleli. — Az apátfalusi posztógyár alkalmazottainak mintegy kétharmada nő. Azt gondolhatnánk, hogy sokan vannak közülük vezető funkcióban. Hát nem egészen ez a helyzet. Jártam a Szovjetunióban és ott valóban sok nőt láttam vezető beosztásban. Nálunk azonban — akár az üzemi pártszervezet­be, akár a szakszervezetbe keresünk tisztségviselőt — húzódoznak a nők. ,— Mit gondol, mi okozza az egykor oly har­cos nötípusok számának megcsappanását? — Talán az — szól közbe Ilonka néni, Simko elvtárs felesége —, hogy ma a megvalósuló szo­cializmus könnyebb életet, sőt jólétet biztosít szá­munkra, míg valamikor munkanélküliség volt, a családok, a gyermekek éheztek, hiszen a csa­ládos embereknek 20 koronás, a nőtleneknek 10 koronás bevásárló utalványt, az ún. „zsobra­­csenkát“ adták, amivel a fűszerüzletben bevásá­rolhattak és ebből kellett hetekig élni. A csalá­dok csak egyszer ettek naponta, a gyerekek télen egész nap az ágyon feküdtek, mert nem volt cipő­jük. A nagylányok közül sokan az utcára kény­szerültek, hogy éhen ne haljanak, vagy hogy a családjukat segíthessék. Természetes, hogy mind­ez a régi rendszer ellen lázította és forradalmá­rokká, harciassá tette őket. — Ma a nőszervezetnek persze már a funkció­ja — egészíti ki az elmondottakat Simko elvtárs. — Főleg a nők öntudatosodását és politikai­­kulturális nevelését, művelését szorgalmazza, hogy pártunk határozata értelmében a szocialista társadalom építésének minden szakaszán helyt tudjanak állni. KÖKAYNÉ PÉVARA BOZSI nénit Simko elvtárs említette. Bözsi néni is Opatován (Losoncapátfalván) lakik — mi sem természete­sebb, mint hogy kihasználjuk az alkalmat és őt is megkérdezzük emlékeiről, tapasztalatairól. A 77 éves Bözsi néni — kérdésemre, hogy mi­lyennek látta a nőmozgalmat az ő fiatalsága ide­jén, és hogyan értékeli ma — így válaszolt: — Valamikor nekünk, munkásnőknek az alap­vető jogokért kellett harcolnunk: hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjunk és főleg a gyere­kes anyáknak biztosítsák a létminimumot. Ben­nem harcos indulatok dolgoztak legfiatalabb ko­romtól, mert egyike voltam a kétszeresen kizsák­­mányoltaknak. Eleinte szolgáltam, majd 1916-ban munkásnőnek mentem a posztógyárba. 1918-ban szakszervezeti tag, munkásbizalmi és az üzemi tanács tagja lettem, 1921-ben már bírótag vol­tam. Erősen szervezkedtünk és igyekeztünk a munkásnők sorsán is segíteni. 1930-ban Bratisla­­vába mentem dolgozni a Klinger-féle szövőgyár­ba, ahol 2ENODIEL (Nőcsapat) néven meg­alakítottuk az üzemi nőszervezetet, amelynek én lettem az első elnöke. Ilyen minőségemben Prá­gában is voltam a textiliparban és más üzemek­ben dolgozó nők konferenciáján. — Milyen emlékei vannak Bözsi néninek a bratislavai pártéletről? — Ismertem Steiner Gábor, Major István, Smidke, Siroky elvtársakat. Steiner elvtárs eljárt a nőszervezet üléseire, hogy mint képviselő a parlamentben tudjon a nők problémáiról beszélni. — Van kapcsolata Bözsi néninek a mai nő­mozgalommal? — Persze, hogy van! Engem a mozgalom sorsa érdekelni fog, amíg élek. Nemrégiben is ott vol­tam a luéeneci (losonci) járási konferencián (hol aranyéremmel tüntették ki Bözsi nénit, azt nem tőle, hanem Margita Gajdárová járási nő­bizottsági titkárnőtől tudjuk). Nagyon nagy fej­lődésnek tartom, hogy ma már nem a jogokért kell harcolni, hanem a nők fő problémája is az; hogyan végezhetik még jobban a munkájukat és hogyan távolítsák el a hibákat, amelyek jó ered Kókay Pévara Bözsi nini: „Valamikor a legalapvetőbb jogainkért kellett har­colnunk ..." ményeik elérésében akadályozzák őket. Örülök, hogy ezt a nagy, pozitív változást megértem. OMASZTA ERZSÉBET — Figyelemmel kísérem a nőszövetség kereté­ben működő helyi- és üzemi nőszervezetek mun­káját, sokszínű tevékenységét. Szerintem a nő­szövetségnek főleg a falvakban van nagy szerepe, mely abban rejlik, hogy az asszonyokat, lányokat szervezetbe tömöríti és segíti ideológiai fejlődésü­ket, kulturális felemelkedésüket. Főleg a háztar­tásbeli falusi asszonyok vesznek részt szívesen

Next

/
Thumbnails
Contents