Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-08 / 6. szám

leg az Ady-kötet soha nem hiány­zott, és így közös sétáink lényegé­ben Ady igézetében zajlottak le. Karcsi szavalt, felolvasott, Miklós pedig az első alkalmas helyen letelepedett, hogy blokkjában illusztrációkat készítsen az el­hangzott versekhez. Így nemcsak hallottam a Dalok tüzes szekerén, az ös kaján, a Jó csönd herceg előtt és más remek verseket, de Miklós ceruzájával repülve ott lebegett a szemünk előtt Illés pró­féta, és tollas bársony kalpagjá­­ban a néma erdőt uraló Csönd herceg is ... Ady szerelmese lettem. Kaplo­­nyi Karcsi segítségével felpattan­tak a zárak a titokzatosról és a bonyolultról, behatoltunk a meg nem alkuvó, prófétai ihletésű költőóriás belső világába. Nem tudom él-e, és ha él, hol él a két pesti diák, de így is, úgy is hálá­mat kell kifejeznem irántuk, amiért megérlelték a költészet iránti érdeklődésemet. * * * A szünidei élményeknek szinte egyenes folytatásaként lettem ötödikes gimnazista koromban a füleki Ady-kör, egy baloldali kul­turális ifjúsági szervezet tagja, amelyben örömmel osztottam meg Ady-rajongásomat és izmosodó ismereteimet hasonló érdeklődésű fiatalokkal. Nyilvános kulturális műsorokat szerveztünk és a sza­valatok mellett Adynak Reinitz Béla által megzenésített verseit is előadták rátermett szereplők. A családi otthonban először hallott, de most már tudatosan, nyíltan vallott forradalmiságot akkor, ott tűztem a lobogómra. * * * Akkoriban, a nagy sztrájk évé­ben érkezett Filakovóra (Fülekre) Lőrincz Gyula festőművész, hogy átadja az Ady-körnek ajándékát, egy szénnel rajzolt Ady-fejet, a // Mikor fogunk már összefogni? II Mikor mondunk már egy na­gyot II Mi, elnyomottak, összetör­tek, II Magyarok és nem magya­rok? II — Adynak a Magyar jako­binus dala c. verséből vett négy sorral ellátott levelezőlapok ere­detijét. Ez az Ady-rajz máig is a fülekiek birtokában van. Az emlékezőknek és Ady új szerelmeseinek szóljon ő, az örök forradalmár, az Ember az Ember­telenségben, az őrzőket intő: ADY ENDRE Intés az őrzőkhöz őrzők, vigyázzatok a strázsán, csillagszórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten búcsúztató őszi Lidónak emlékei a hajnali párás, dísz-kócos tánci termen, történt szépek, éltek és voltak, kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, szivek távoli mosolya, reátok néz, aggódva, árván, őrzök, vigyázzatok a strázsán. Őrzök, vigyázzatok a strázsán, az Élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy átvádoljanak most rajta véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek’ lenni s szörnyűek az állat-hős igék s a csillagszóró éjszakák ma sem engedik feledteni az ember Szépbe-szött hitét, s akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán. L. GÁLY OLGA mot okoz. A nap jó barát: melegít, bearanyozza a tárgyakat, felragyog fényében a nyárfakoronák csúcsa, A reggel jó barát; felnyitja az éjsza­ka bársony dobozát, és kiszabadítja belőle az élet minden tartozékát. A naplemente jó barát: minden léte­zőt újrapingál, fényesre mázol. Az éjszaka ellenség: nekiesik a kezed­­nek-lóbadnak, és mardossa. Van olyan is, ami egyszer jó barát, más­kor meg ellenség: a szél, a víz, az eső. A világomba belépnek emberek, lovak, tehenek, tyúkok, gyerekek. A gyerekek játszanak velem, a gyere­kek kötekednek velem, a gyerekek megvernek engem, én megverem a gyerekeket. Vannak gyerekek, akiket én verek meg, és vannak, akik en­gem vernek meg: honnan lehet ezt tudni? Az erősebbek engem vernek, a gyengébbeket én verem. Az erő nagyra növeszt? Az ökrök erősek és nagyok, a bika nagyon erős és ha­talmas nagy. Mikor majd sokkal nagyobb le­szek, mindenkit meg fogok verni, aki engem megvert. A körbe lép anyám, tőle kapja a világosságot, nélküle a kör nem is létezne, se a madarak, se a békák, a virágok, a gyerekek: mikor anyám belép a körbe, minden elcsitul, az ellenség elveszti erejét; mikor az anyám belép a körbe, a fájdalom eloszlik, mint a füst o tetők fölött. Emberfölötti béke ez, amelyen meg­törik a vihar, és amelybe nem hatol be semmiféle ártalom. Anyám tanítgat: Istennek nincs arca, mindenható, örök és minden­tudó. Ha akarja, megállítja a világ folyósát: ha akarja, a vadak megsze­lídülnek, s mint a juhok, füvet esz­nek; a seb nem tüzel tovább, a hi­deg nem vágja húsodba éles fogait; az éjszaka elveszti félelmetes köntö­sét, és ragyogó csillagfényes lesz; az örvény elsimul, a táncoló árnyak­kal teli forgatag kiszárad, mint egy tintapacnl az itatóspapírtól. (folytatjuk) MARTTI HAAVIO Az erdőlakók új éve V »J FJ w Erdő mélyén kis házikóban lakott manó-apó, manó-anyó, meg a kis manó-fiuk. Az öreg manó-apónak hosszú szakálla volt, öreg évnek hívták. A néni pedig Télanyó névre hallgatott. Mindketten olyan piros­pozsgásak volták, mint a karácso­nyi alma. A kis fiuk: Űjév vidám volt és fürge. Az év első estéjén az apó így szólt az anyához: — Milyen jó, hogy karácsonytól ilyen sok gyertyánk maradt. Most meleg és világosság van a házban. A kis Újév azonban kinézett az ablakon. Látta, hogy sötét az erdő. Ezért aggódva így szólt: — Vajon hogyan érezhetik magu­kat kis barátaim: a cinke, mókus, meg a nyúl abban a sötét erdőben. — Bizony — mondta az anyó —, mi lenne, ha gyertyát vinnél ki ne­kik, hogy ők is melegben és vilá­gosságban legyenek? — Meg is teszem! — mondta ma­nó-fiú, és vidáman futott az erdőbe. Újévre egy nagy gyertyát vitt ki, és rátette egy hórakásra. Aztán belefújt a kis sípjába. Az erdőben nyomban nagy nyüzsgés keletke­zett: mindenünnen kis manó-fiak futottak. Újév barátai voltak, olyan egyformák, mint az ikrek. Mind­nyájan elkezdtek a gyertya körül játszani, és Üjév fütyült nekik a sípjával. Erre odajöttek egymás után az erdő állatai, és ők is körbe-körbe játszottak. Ott volt a cinke, veréb, varjú, szarka meg a nyúl. De ami­kor éppen a legjavában játszottak, oda jött a róka, farkas és a medve. Próbálták megharapni a nyulat. Erre mindenki megijedt. De amikor a róka, medve, farkas és a nyúl közel értek a fényhez, a láng meg­perzselte a fejüket, már szelídebbek lettek, ők is elkezdtek játszani, és mindenki vidáman dalolt. Zengett az Üjév, a kis madarak csicseregtek. A mókus, nyúl, cinke, róka, far­kas és a medve a manó-fiakkal együtt, kéz a kézben, körbe-körbe táncoltak. A nagy vigalmat meghallotta ma­nó-apó és manó-anyó is. Az apó így szólt az anyához: — Elmehetnénk megnézni, úgyis olyan vének, aggok vagyunk. Ma­gad is láthatod, hogy fiunk, az Üjév milyen gondot visel az erdő lakóira. Finnből fordította: Szabó Zoltán Kedves GyerekekI Ha helye­sen fejtitek meg a rejtvényt a vízszintes 1, valamint függő­leges 1. számú sorokban, az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójának nevét kapjá­tok megfejtésül. 1 2 3 4 5 A megfejtéseket küldjétek be címünkre: Nő szerkesz­tősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. — A lapunk 3. számában közölt rejtvény helyes megfejté­se: Hófehérke és a hét törpe. Lúdas Matyi. A róka meg a macska. — Jutalomban részesül: Nagy István, Slád­­kovicovo, Szolik Magda, Komárno, Győri Márta, Okoc. Vízszintes — függőleges 2. Magasba helyez. 3. Tiltószó. 4. Szovjet repülőgépek jelzése. Nitrogén vegyjele. Beküldte: Lőrincz László, Branc (Berencs) jNK egyutti Madáretető dobozból. Télen, a hideg napokban hasz­nos madaraink sokat szenvednek a zord időtől. Ezért menedéket, odút készítünk a számukra. A madáretetőt, odút deszkából szokták készíteni, de ha nem tudunk szerezni, dobozból, kemény papírból is készíthetjük. A rajz szerint bármelyik ügyes kezű fiú, leány készíthet ilyen menedéket. Ha elkészült, az alját olajfestékkel, esetleg étolajjal vonjuk be, hogy a papír ne ázzon el. Azután dróttal erősítsük a Iákra, hogy a szél le ne fújja. REJTVÉNYÜNK!

Next

/
Thumbnails
Contents