Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
mm verhaeren j^|jg küszöbünkre künn TYUTCSEV Tél-boszorkány bonthatatlan bűbájában, mint mese, dér-palástban, néma fagyban áll a fenyves mozdulatlan csodacsipke-ligete. Halva tán és mégis élve tűri, szinte álmai gyönyörétől megigézve, hogy a hónak már egész befonják piheláncai. Ha nyugatról, ha keletről a ferde nap rácikáz, meg se rezdül — mint ijesztő üvegtűzvész, gyűl az erdő: káprázatos fényvarázs! ■ ■ . Szabó Lőrincz fordítása Míg küszöbünkre künn a sűrű hó szitálja gyémántos gyöngyeit, a szomszédos szobán bolyongó lépteid zenélnek meg-megállva. « ->4 J '' - ' A tükröt elhúzod — szárnyát behajtva tán az abiakmélyedéstől, s a hosszú kulcscsomó szekrényed ajtaján hintázva leng le és föl. Figyelek, s hallani: fölszítod a tüzet, élesztgeted parázsát, s a hallgatag falak körül elrendezed a székek hallgatását. Letörlőd a magas, karcsúlábú kosár szélén a porszemecskét, s a gyűrűdhöz érve most megkoccan egy pohár és cseng s tovább remeg még. BIBLIOTHECA HUNGXRICA m mm | •' ■ | r . V \ ’ % ÚV“ > S ma este boldogabb öröm, mint bármikor hogy gyöngéden jelen vagy; közel vagy, érzem, és nem látlak bar sehol, hallom mindig velem vagy. Szegzárdy-Csengery József fordítása
