Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
I HÄ. DRAKULA leszármazottja: ROMAN VLAD KARMESTER — Drakulo nem vámpír volt, hanem erdélyi román herceg. Korabeli leírások szerint művelt, jeles irodalmi és művészi ízlésű ember, azonkívül a nők nagy kedvelője. Aki így nyilatkozott: Roman Vlad karmester, sikeres zeneszerző és zenekritikus, II. Vlad utolsó leszármazottja. Ez a III. Vlad ihlette meg a Drakuláról szóló rémtörténetek és filmek szerzőit. Szép római otthonában kerestük fel a karmestert, hogy Drakuláról beszélgessünk. A rejtélyes, vérszomjas Drakula gróf, okkult erők birtokosa, a temetők látogatója, nem egyéb, mint a rémregényírók fantáziájának terméke. Drakula valóságos személy volt, a népi fantázia és a szájhagyományból táplálkozó legenda tulajdonított neki démoni hatalmat. A valóságos Drakuláról Romániában sok vita folyt. Egyes román történelmi szövegek nemzeti hősként, Bukarest mitikus megalapítójaként tüntetik fel. Talán Roman Vlad tud róla a legtöbbet, utolsó leszármazottja. Vlad harminc éve Rómában él, olasz felesége és két gyermeke van. — Mit mondhat a Drakulák családjának történetéről? — A középkorban a Kárpátokban és a Dunától délre állandóan harcok folytak. Ezekben a harcokban kitűnt egy Vlad nevű bojár, a híres Drakula apja. Vlad olyan hatalmas és -tekintélyes bojár lett, hogy a király a Sárkányrenddel tüntette ki. A sárkány ez csupán kereskedelmi siker, de ettől még a szexuális élet nem válik valóságos örömmé. A nyugat szexhulláma uniformizálja, színtelenné teszi, tömegcikké változtatja az erotikát, amelynek spontánnak és személyes jellegűnek kellene lennie. A nemi ösztönnek arra kellene vezetnie, hogy a nőtípusok a legmesszebbmenően különbözzenek egymástól. Ehelyett a szex általános uniformizálása következtében a nők maguk is uniformizálódásra törekszenek. A szex egyre kommerciálisabbá válik. Szó sem lehet szexuális felszabadulásról, amikor szinte elvárás, hogy a nők mind egyformák legyenek és az arra a hétre rendelt „szépségideáihoz" hasonlítsanak. Egyre gyakoribb, hogy a férfiak úgy nézegetik a nőket, ahogy a turista viselkedik a múzeumban: orrát a katalószóból származott o Drakula név. A fiatalabbik Drakula egy ideig öccsével túszként Konstantinápolyban élt a szultán udvarában. Itt ismerkedett meg a keleti kultúrával. Később ő is híres hadvezér lett. Az ellenséggel szemben a törököktől tanult kegyetlen módszereket alkalmazta, innen származott rettenetes híre. —■ És miért tartották vámpírnak? — Romániában sohasem beszéltek III. Vladról mint vámpírról, sőt kiemelkedő történelmi alaknak tartották. A vámpír alakja a szász népi hagyományban él. Ősöm nem az egyedüli, akit vámpírsággal gyanúsítottak. Lord Byronról is ezt beszélték. Pedig az angol költő föltehetően csak kedvelte a fekete ruhákat és a titokzatosságot, mint sok más romantikus. — Miért éppen Drakula legendája vált olyan híressé egész Európában? — Valószínűleg a leghíresebb vámpírregények szerzője, az angol Bram Stocker az oka. Romániába utazva határozhatta el, hogy Drakulát teszi könyve hősévé, miután sokat hallott legendás kegyetlenségéről. Különösen a karóba húzás volt a specialitása, ezért a „karóba húzó" melléknevet is kapta. Azt beszélték, hogy amikor a török szultán a Kárpátok lábához érkezett, valóságos erdő fogadta 20 000 karóba húzott katonájából, akiket élcsapatként előre küldött. A szörnyű látvány hatására a szultán elrendelte a visszavonulást. A karóba húzás módszerét egyébként Drdkula a törököktől tanulta. Stocker fantáziáját az ilyen történetek gyújtották lángra, így született meg a vámpír Drakula alakja. Még híresebbé tették azután a filmváltozatok, főleg a legelső film: Drakula, a vámpír. Drakula leghíresebb alakítója Cristopher Lee volt. Éppen ez a szerepe tette híressé. Egy másik rémfilmben Drakula női alakot öltött: April Ashley színésznő alakította. A történelmi személyiséget ma már teljesen elhomályosították a rémfilmek. (A Magyarországból) gusban tartja és csak azért néz fel, hogy a kép alatt levő feliratból megállapítsa, valóban ott lóg-e a falon a remekmű, amely a katalógusban szerepel. A katalógus szerepét a szex világában a nyugati képes magazinok töltik be. Ezek szolgálnak az „ellenőrzés“ alapjául. Hosszú avagy rövid haj, mini- vagy maxi-szoknya, vastag vagy ceruzavékony szemöldök, műszempilla vagy őszibarackszínűre remekelt arcbőr — könnyen meg lehet állapítani, hogy egy adott nőn minden megfelel-e a legújabb divatnak. Az uniformizált szex kiszorítja az igazi erotikát. A megbotránkozás és az érdeklődés átadja helyét az unalomnak, hiszen — valljuk be — öltözködni változatosabban lehet, mint meztelenkedni. Nemsokára higgadtan leszögezhetjük: a szex kiment a divatból. D^CH. Johann Sebastian: Imádtam. Nanyolc órát gyakoroltam szólószonátáit régül bal kezem négy ujját ínhüvelygyulladás kezdte ki. Kezem, melyet egy művészet főszereplőjének szántam — cserbenhagyott. Később, sok kezelés, gyakorlás, fürdetés, gyógytorna révén ugyan visszaszereztem ujjaim mozgékonyságát, de tudtomra adták: bal kezem sohasem állja ki egy koncert megpróbáltatásait. Ezért lemondtam a hegedűművészi pályáról és felhagytam a hegedűléssel. Elbúcsúztam Bach tói is. Tudom, semmi köze ahhoz, ami velem történt. Tudom, nagy zeneszerző volt, csodálatos műveket írt. De mégis . . . BANALITÁS: Szerződéskötés előtt a producer így szól a tervezett produkció jövendő sztárjához: — „ön olyan nagy művész, hogy pénzzel nem is lehet igazán megfizetni.“ E banalitás mögött nem a hízelgés szándéka húzódik, hanem az — alkudozásé. BÁNA: Kizárólagos magánügy. Beleszólni életveszélyes. ség, ők csakis egymást hallják — nem a zenét COCKTAIL-PARTY; Hamisítatlan amerikai találmány, amelyet arra használnak, hogy társadalmivá tegyék az — unalmat. COMICS: Az átlag amerikai szellemi igényeinek igazi tükörképe. Isten ments e tükörbe belenézni . . . CSILLAGJÓSLÁS: Jól felkészült, sőt értelmes emberek a csillagokban kerestetik és a csillagállásokból rajzoltatják meg annak a holnapnak a képét, amelyet már tegnap és ma maguknak kellett volna elkészíteniük, itt a Földön . . . CSÓK: A világháború legnehezebb hónapjaiban, Afrikában, a front mögött, a kórházakban és pihenőkben amerikai katonákat szórakoztattam és az egyik egyszer egy csókot kért tőlem. Elkövettem azt a meggondolatlanságot, hogy megcsókoltam. Ettől kezdve mindenütt, minden fellépésemen, mindenki ragaszkodott a csókhoz. Én lettem a „csókos MARLENE DIETRICH BECSÜLETESSÉG: „Olyan kellemes dolog őszintének és becsületesnek lenni“ — írta Nietzsche. De természetesen úgy értette: „Másokkal.“ BECSÜLETSÉRTÉS: A premierek szüneteiben, vagy az előadások után, a tehetségtelenek és közömbösök légiója beáramlik öltöződbe, kezedet szorongatja, vagy vállonvereget, hogy milyen remek vagy és voltál. BIZTOSÍTÁS: A producer a sztár szeretőjét is szerződteti a forgatáshoz, hogy a „nagy csillag“ valóban teljesen családi körben érezhesse magát a forgatócsoportban. BONVIVÁN: Olyan, előadás közben a színpadon is megjelenő, színházi dolgozó, akinek egyetlen feladata, hogy saját szépségére és fiatalságára vigyázzon a színpadon. Számár minden más érdektelen: hiszen azt már m sok megírták, beállították és megrendezték. BÖLCSESSÉG: Egy asszony negyven esztendei házasság után teljes bizonyossággal el tudja dönteni, mi jobb: ha a férj mindent tud, de hallgat — vagy ha semmit sem tud, de fecseg. BŰN ÉS BÜNHŐDÉS: Jegyet venni a a Broadway színházaiba, majd elmenni és — megnézni a darabokat. BÜSZKESÉG: A büszkeség nem annyira a férfiakra, mint inkább a hölgyekre veszélyes. Egy férfi nyomban feladja büszkeségét, ha ki szeretne kerülni egy kényes helyzetből. A nő viszont a kényes helyzetekben makacsul őrzi büszkeségét, sőt segédeszközül használja, hogy végül is ne bukjék el. Büszkesége többnyire diadalt és nagy elismerést arat —, de sem a diadal, sem az elismerés nem képes felszárítani könnyeit. . . Marlene". Azt hiszem több katonával csókolóztam, mint a világ bármelyik másik asszonya, legalább félmillióval tizennyolc hónap alatt. Mert nem volt kiút. A front harcosainak ezek az ártatlan csókok a családot, az otthont jelentették. Milyen érdekes is az ember! Mily alapossággal képes magát alávetni a cél kényszereinek. Életem egyik legelső interjújában, 1923-ban, vagy 1924-ben, Berlinben, azt mondtam a könyvtárakban ma is fellelhető cikk riporterének: — Azt hiszem, egyetlen dolog van a színi pályán, amitől irtózom, mert irtózom tőle a magánéletben is, és ez a csók. E front-csókok viszont ma is gyönyörű miékeim. Büszke vagyok rájuk ... SÓN: Ha van még ma valaki a színjeinek szívéből mások számára fonakár kevésbé fontos üzenetek indulaz csak chanson-énekes lehet. A chanson: a szívtől szívig áramló érzelmek zenei formája. Nagy tévedés azt hinni, hogy a chanson lényege a zene. Sikertelen zenéjű chansonokból is lettek már világslágerek, hiszen a chanson sorsa az előadástól és a közönségtől függ. Ha jó az előadó és fogékony a közönjETRICH: Németül, egy olyan kulcs neely minden zárat nyit. De nem varázss. Nagyon is valóságos tárgy, amelynek különösen nagy ügyességet igényel — előállítása. DIPLOMÁCIA: Amikor az igen szép, de nem túl tehetséges, viszont igen elkényeztetett színésznőcske így szól barátjához: — Ugye megérted, szivem, hogy az új produceremhez kedvesnek kell lennem, — akkor nem egy szép szerepért harcol az új producernél, hanem szép summa pénzért a régi barátnál. DISNEYLAND: A hajdan népszerű, kedvelt rajzfilmhősök showból, szórakoztató elemekből, apokrif „ódonságokból“ összeácsolt egyiptomi fáraókat is megszégyenítő piramisa. Amerikában mégis hihetetlenül nagyrabecsüit, népszerű. Szerintem csak azért, mert Disneylanddal sikerült túlszárnyalni az egyiptomi piramisok ötletét. Ugyanis az ókori Egyiptomban senkinek sem jutott eszébe, hogy piramisát saját halála után is reklámoztassa. A fáraóknak az volt a meggyőződésük: piramisaik önmagukért beszélnek. Amerikának Disneylanddal sikerült bebizonyítania: ez volt a derék ókori-fáraók nagy-nagy tévedése. A legnagyobb reklámra a halál, az elmúlás után van szükség . . . DIVAT: Egyetlen alapkérdése: modelleknek, vagy földönjáró embereknek tervezik? — folytatjuk —
