Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-06 / 49. szám

A NŐK - EGYENJOGÚSÁGUKKAL ÉLVE, MÉLTÓ TAGJAI MUNKÁSOSZTÁLYUNK LEGJOBBJAINAK. KITÜNTETETT DOLGOZÓK, A MUNKA HŐSEI, ÚJÍTÓK, SZOCIALISTA BRIGÁDOK VEZETŐI, LELKES ÉS ELKÖTELEZETT ÉPÍTŐI SZOCIALISTA HAZÁNKNAK. AZ Ő MUNKÁJUKAT MÉLTATJA, TOVÁBBI FELADATAIKAT ELEMZI A MUNKASNŐK KÉTNAPOS ORSZÁGOS AKTIVAJA, AMELYET A SZLOVÁKIÁI NŐSZOVETSÉG KB HÍVOTT ÖSSZE.

tette, a munkásokat fokozatosan elbocsátotta. és 1827-ben a gyár kapuját véglegesen bezáratta. Ott álltunk munka és kenyér nélkül, senki sem törődött velünk — emlékezik vissza könnyes szemmel Gregor néni.

A legjobb gépeket leszerelték és elvitték a lllinai és rajecl szövőgyárba. A losonci gyár kapui 12 évig zárva maradtak. Küzdelmes, nehéz évek voltak ezek a Losonc környéki munkások számára. Messze földön, sok esetben az országhatáron túl kellett megélhetést keresni. Az ügyesebb szövőnőknek, köztük Gregor Annának is a íillnal szövőgyárban

Egyre több Hatol lányt csábit о korssarü szövőgép, a tiszta környezet, és a jó kereseti lehetőség, melyet a gyárban találnak.

Medve Irma 12.tagú szocialista munkabrigádja mindig a legjobbak közé tartozott.

kínáltak munkát. Mivel Losonc környékén egyáltalán nem volt munkalehetőség — elvállalta. Vasárnap itthon becsomagolta a heti élelmet és vonattal 2ilinára utazott. Férjes asszonyként két évig tette meg hetente ezt az utat. Csak amikor megszületett a kislánya, akkor hagyta ott a ílllnai szövőgyárat.

— 1838-ben újból megkezdődött a losonci gyárban a munka. Keresték a szakmunkásokat. Én Is visszamentem. A második világháború alatt nagyon nehéz volt a sorsuk itt a kommunistáknak, köztük nekem is. A legcsekélyebb dologért elbocsájtották vagy büntetésül bezárták őket. Én 1821-től vagyok párttag. Ezt jól tudták rólam, és minden lépésemet

nagyon figyelték. Az volt a szerencsém, hogy az egyik főnököm azt tartotta, hogy „Ha kommunista Is, de jó munkás“, és ha elbocsájtottak a munkából, ő mindig visszavett — meséli tovább Gregor néni.

A felszabadulás óriási határkövet jelentett az Itt dolgozó munkások életében. Tulajdonuk lett a gyár, szavuk, hatalmuk egy új élet alapjait teremtette meg. Gregorné — aki már három évtizeden át végezte a szövőnők egyik legigényesebb munkáját, a kivarrást — mesternő lett. О lett a felszabadulás után a gyár szakszervezeti bizottságának első elnöke Is.

Tíz évig, vagyis egészen a nyugdíjazásié állt a kivarrónők élén. Mesterként mindig azt nézte, mivel tudna segíteni a munkásnők helyzetén.

KÖVETTE ÉDESANYJÁT

1949-ben, amikor bekerült a gyárba, annyi idős volt, mint annak idején az édesanyja. A munka, amelyet végzett — a fonásból, szövésből származó hibák kézi kivarrása, javítása — ugyanaz volt, mint évtizedekkel ezelőtt; figyelmet, kézügyességet, türelmet Igényelt. Csak a munkafeltételek változtak meg. Huszonöt év alatt, amióta itt dolgozik, a munkásnők helyzete nagyon sokat Javult.

— A legnagyobb különbséget abban látom, hogy a munkásnő biztos lehet abban, hogy szükség van a munkájára. Nyíltan megmondhatja, mit gondol, mit szeretne javítani vagy ml a kérése. Meghallgatják, és ha lehetőség van rá, kérelmét teljesítik. Ez az édesanyám fiatalsága idején nem így volt. Akkor a munkásokba fojtották a szót, és különösen a nőket semmibe sem vették, a keresetük Is sokkal kevesebb volt, mint a férfiaké — mondja Szalayné Gregor Anna.

Ma Szalayné abban a klvarrómühelybcn dolgozik, ahol édesanyja 10 évig volt műhelyvezető. Az óriási teremben 200 nő hajol a munkaasztal fölé. Naponta tíz és fél ezer méter árut vizsgálnak át, javítják ki a szövés után maradt hibákat. Csak egy műszakban dolgoznak, mert ez a munka nagyon fénylgényes, a műmegvilágítás mellett a nappali fényt sem nélkülözhetjük. Türelem, nyugodtság kell ide, valahogy ebből a délelőtti műszakban mindig több van, mint a délutániban.

Kladivík Katalin műhelyvezető már 26 éve dolgozik ezen a munkahelyen, s ebből 13 éve a kivarrónők mestere. Jól Ismeri az asszonyok gondjait, hiszen sokan közülük a felszabadulás óta itt dolgoznak, összeszoktak, erős, megbízható kollektívát alkotnak.

Ahol ennyi nő dolgozik együtt, ott probléma Is akad bőven. Ok az üzleti ellátásban látják a legnagyobb gondot. Ez már kora reggel, munkába Induláskor elkezdődik. Aki bent, a városi tejcsarnokban vásárolja meg a tízóraiját, az kap péksüteményt is. De akt autóbusszal, vonattal érkezik csaknem nyolcszázán — az az opatovcel (apátfalusi) tejcsarnokban csak tejet kap, mert a péksütemény csak később érkezik. Munka után szívesen bevásárolnának — ha lenne hol. Nagyon kellene ide egy jól ellátott élelmiszerüzlet is, ahol hazamenet megvehetnék a vacsorának valót. Hiányzik a félkészáru is, ami megkönnyítené a főzést.

— Nálunk nagyon gyakran elhangzik az a kijelentés, hogy a nőknek ötvenéves korukban kellene nyugdíjba menniük. A mai dolgozó nők nagyon meg vannak terhelve. A gyárban is Igényes a munka és sok tennivaló vár rájuk otthon Is. A férjek még a legnagyobb segíteni akarás mellett sem, — s mondjuk meg őszintén, ez sincs meg mindenütt — vállalnak olyan részt a házi munkából, mint a feleségek. A bevásárlás, a főzés, takarítás, gyermeknevelés oroszlánrésze mindig az anyákra hárul. A szolgáltatásoktól pedig, különösen kisvárosokban és falun, jelenleg még nem sok segítséget várhatunk — mondja Adam Margit kivarrónő, aki nemzetgyűlést képviselő.

Adamnénak már az édesanyja is Itt dolgozott, s a fia is ide Jött vissza az Iskola befejezése után. Tehát ennek a családnak is, — mint ahogy ezen kívül nagyon soknak — nemzedékeken ót megélhetési forrást nyújtott ez a avár.

1