Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-29 / 48. szám

(Radnóti M.: Első ecloga)

RADNÓTI MIKLÓS

Szerelmes vers november végén

A pattanó szöcskék még ittmaradtak, de szemén mór elmélyül a kék, sárga uraknak gazdag udvarán, zsákos gabonák tömött csudái előtt bókoltunk őszi fejünkkel;

azelőtt, ha messze jártam tőle, földről pipacsok véres pöttyeit : égről csillagokat akartam a hajára hozni néki és éhomra hordtam a csókjait;

most fa kéne télre, tavaly az idő feketére verte szomszédok szőke lányait s idén is játszik, mert bubós fölleg ül most a fák fölött és holnap dérrel veszekszik már a harmat.

Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek.

Szorgos halál kutatja ezt kort s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha, s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél.

Micsoda ősz lapul mögöttem újra s micsoda fájdalomtól tompa téli

Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és sötétlő számokat irkáit a szél a hóra.

Megértem azt is, ezt is, súlyosnak érzem a levegőt,

ZRÍNYI MIKLÓS VERSEI

Szigeti Zríni Miklós

neszekkel teljes, langyos csönd ölel, mint születésem előtt.

Megállók itt a fa tövében, lombját zúgatja mérgesen.

Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem.

A holdra tajték zúdul, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek.

Mint Hektor Trójának, Ogy én Szigetvárnak Erős őrzője voltam;

Mutattam pogánynak, hogy nagy Jehovának Kedves szolgája

voltam,

És előbb éltemet, Hogysem hűvségemet, Testembül

kibocsáttam.

Pororáció

Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat, Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat, Sem az ég haragja, sím vas el nem ronthat, Sem az nagy ellenség, Irigység nem árthat.

És mikor az a nap eljün, melly testemen Csak uralkodhatlk, fogyjon el éltemen Hatalma: magamnak ugyan nagyobb részem Hordoztatik széjjel az magas egeken.

S honnan Szkítiábul kijütt magyar vitéz, Merre vitézségét látta világ nagy rész, Azokrul helyekrül minden szem reám néz, Hírrel, böcsűlettel, valómig világ lesz.

De híremet nemcsak keresem pennámmal. Hanem rettenetes bajvívó szablyámmol: Míg élek, harcolok az ottomán hóddal. Vígan buríttatom hazám hamujával.

Az idő és hírnév

Az idő szárnyon jár, Soha semmit nem vár,

És foly, mint erős toiyás;

Vissza sohasem tér, Mindent a földre vér, Mindeneken hatalmas;

ö gazdagot, szegént öszveront egy szerint, Nincs néki ellenállás.

Csak egy van időtül S az ő erejétől Aki békével marad;

Nem fél kaszájától, Nem sebes szárnyától, Odő rajta elolvad;

Az tündöklő hírnév,

Mely dicsösségre rév,

Az mindenkor megmarad.

Nem Írom pennával, Fekete téntával,

De szablyám élivei, Ellenség vérivel.

Az én örök híremet.

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes csak

légyen utolsó, Akár farkas, akár emésszen meg holló; Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

GIUSEPPE FANCIULLI

Ma és Holnap

Szegény Ma már nagyon szeretett volna találkozni rokonával, Holnappal. Annyiszor hallotta, hogy mindenki csak őt emlegeti, s jól tudta, milyen rokonszenves mindenkinek, és milyen nagyra tartják.

— Holnap szünet! — ujjongott Tomika, és majd szétvetette aj boldogság.

— Holnap megcsinálom a leckémet — mondta Eszter sóhajtva.

— Holnap kirándulunk! — jelentette be a jó hirt Judit, aztán hozzátette; — Ha nem esik...

De nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek Is gyakran beszélnek a Holnapról.

Igaz, hogy olykor aggodalom Is csengett a hangjukban.

— Mihez kezdünk Holnapit

— Holnap lesz haddelhaddI

Hogy ne fúrja már oldalát a

kíváncsiság, Ma megkérdezett egy öreg Naptárt, aki jól ismerte az esztendő valamennyi napját.

— Mondd csak, kérlek — érdeklődött —, ki is az a Holnap?

Mosoly rebbent át a Naptár sárga arcán, és Így felelt;

— Az a nap, amelyik a Ma után következik.

— PompásI Most már értem, miért nem találkozom vele sohal De azt mondd meg, ki ér többet, Ma vagy Holnap?

A Naptár nem mosolygott, nagyon Is komolyan felelte:

— Holnap nélkül keveset ér a Ma, és Ma nélkül Holnap nem is létezik. Mindennap meg kell tennünk mindent, aminek meg kell lennie, de azt sem szabad felednünk, hogy a napok sorban vonulnak, és mindegyik előkészíti azokat, akik utána jönnek ,,.

A Naptár ekkor elhallgatott, nem volt hajlandó többet mondani, mert decemberben Igencsak megfázott, és nehezére esett a beszéd.

REJTVÉNYÜNK!

A lapunk 41. számóban közölt képrejtvény megfejtése: Fogalmazás, — Jutalomban részesülnek: Csanda Ildikó, Tvrdosovee (Tardoskedd), Gáli Zoltán, Bratislava, Majer Agnes, Tóá (Tany),

A 42. számban közölt rejtvény megfejtése: Ács, villanyszerelő, kertész, kéményseprő, kőműves, vízvezeték szerelő, asztalos, szobafestő, üveges, lakatos és más foglalkozásokat lehetett a rajzból kivenni. Nyertesek: Pólya Lajos, Vei-. Ludince (Nogyölved), Fobok Tibor, Hamuliakovo (Gútor), Rado Hatala, Roznava (Rozsnyó),

Fejtsétek meg a következő két találós kérdést, és küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek.

1. Úgy megyen, meg nem áll, földön fekszik, fel nem áll, ágazik, bogozik, mégsem levelezik.

Mi az?

2, Hold elejti, nap felkapja. Mi az?

(Kriza János gyűjtéséből)

к

к