Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

L egszebb Ш TÉMA o munkáskéz Maian József szobrászművész tiszteletbeli tagja a bratislavai Slovnaft egyik szocialista munka­brigádjának. Hogyan lett tagja? — kérdezhetné valaki kíván­csian. Mi is megkérdeztük, ami­kor felkerestük bratislavai műter­mében. — A februári győzelem 26. év­fordulója tiszteletére kiállítást rendeztem a Slovnaftban és eb­ből az alkalomból elbeszélgettem a szocialista brigádok tagjaival. Ekkor választottak a brigád tisz­teletbeli tagjává, amire igen büszke vagyok. Rendkívül örven­detesnek tartom, hogy a verseny­ző kollektívák ma már nemcsak a mennyiség növelésére és a mi­nőség javítására törekszenek, ha­nem igénylik például a művésze­tek közelebbi megismerését, a kulturális rendezvényeket, a kiál­lítások megtekintését, őszinte örömmel megyek a dolgozók közé, bárhová hívnak, hiszen a találkozás alkotásra buzdít. Le­hetővé teszi, hogy kapcsolatban álljak az emberekkel, megtud­jam, hogyan hat rájuk a mun­kám, illetve mit kell tennem, hogy még jobban hasson. Meg­győződésem, hogy az emberek túlnyomó részének van esztétikai érzéke. Nekem központi témám a dolgozó ember. Szerintem a legszebb téma a munkáskéz. Munkáimmal hatni szeretnék az emberek gondolkodására is. Ezt küldetésemnek tekintem. A tár­sadalmi fejlődést, a kétségtelen anyagi változást az emberek gondolkodásában végbemenő változásnak is követeié kell. — Szinte magától kínálkozik a kérdés: Mi a véleménye a mű­vészek elkötelezettségéről, a mű­vész pártosságáról? — A művész csak pártos lehet. Egyébként az elkötelezettség nem új a művészetben. Már az egyip­tomi művészet is elkötelezett művészet volt. A pártos művész­nek új módon újat kell monda­nia. Az elkötelezettség egyben átlagon felüli igényességet is jelent. Természetesen mély meg­győződés kell hozzá. A meggyő­ződés a helytállás feltétele min­den munkában. Az én apám pél­dául bányász, s munkáját min­dig meggyőződéssel végezte. Kommunista meggyőződéssel dol­gozott, harcolt. Nem véletlen, hogy a kommunista bányászok mind jó bányászok voltak. Én ugyanolyan kommunista meggyő­ződéssel, csak éppen más esz­közökkel harcolok, mint ők. Apjára nagyon büszke. Egyik legkedvesebb szobra is őt ábrá­zolja. Egy olajfestményen is fel­fedezem az édesapját. Hatalmas, világos műterme tele szoborral, régebbi alkotások másolataival, rajzokkal, festmé­nyekkel, szerszámokkal. Az egyik polcon Lenin mellszobrának né­hány másolata áll, A műterembe látogatók is érkeznek. Egy fiatal­ember éppen tanácsot jött kérni a modellezéssel kapcsolatban. Mázán mester készségesen fo­gadja. Közben Ínycsiklandó illa­tok töltik meg a műterem leve­gőjét. Kiderül, hogy Maian Jó­zsef nagyszerű szakács is. Éppen négyféle gombával Ízesített gu­lyást főzött vacsorára. A főzésen kívül a sport is a hobbyja. A mű­vészetek közül kivált a zenét és az irodalmat szereti. Legkedve­sebb költője Ady, akinek a sok lapozástól megkopott, összes műveit tartalmazó kötete szintén megtalálható a műteremben. Diákkorában Mázán József is irt verseket, később pedig egy szlo­vákiai pályázatra Irt színműve második dijat nyert. Megállunk egyik szokatlan megoldású szobra, „A kutató" előtt. A szobor újszerű megoldá­sa összhangban áll a gondolati tartalmával, a kereséssel-kutatós­­sal. Már eljutottam odáig, hogy kísérletezhessek — mondja, s hogy megértsem, hozzáteszi: — Maholnap 55 éves leszek. Most már úgy érzem, ki tudom fejezni mindazt, amit már régen el szerettem volna mondani. Kezdetben ugyanis ez nem sike­rült. Ahhoz, hogy egy szobrász ki tudja fejezni gondolatait, „anyagban* kell gondolkodnia, komponálnia. És alaposan ismer­nie kell az anyag tulajdonsá­gait. Például egészen más lehe­tőségeket kínál a fa, mint a bronz, vagy a kő. Az új anyagok alkalmazása újabb és újabb lehetőségeket kínál a szobrász­nak. Persze meg kell keresni a szobrászatban eddig nem alkal­mazott anyagok kifejezési for­máit. Nem azért kell új anyagot alkalmazni, mert az olcsóbb, mint mondjuk a bronz, hanem a benne rejlő lehetőségek kiakná­zása céljából. S mivel az új anyag nemcsak egyszerűen he­lyettesíti a régit, ezért a kifeje­zési formája sem lehet azonos a régivel — például a bronzéval. A művészetnek mindig elöretörő­­nek kell lennie és abstrahálnia kell. De nem deformálnia I Sze­rintem a nonfiguratív művészet a szépművészetnek csak egy kísér­letezése. Akarva-akaratlanpl eljutnunk a modern művészeti kifejezőformá­hoz. Erről Mázán mester Így vélekedik: — A „modern" kifejezés igen megtévesztő. Szerintem ezt a művészetre elsősorban üzletem­berek kezdték alkalmazni. Csak igazi művészet létezik. Én csak eredetiségre törekszem tartalom­ban és formában egyaránt. Elém teszi egyik kisplasztiká­ját, amelyet újszerű megoldása miatt a felületes szemlélő „mo­dernkedésre" való törekvésnek is tekinthetne. „A libapásztor" című alkotás egy kislányt és egy libát ábrázol. A kislány alakja elna­gyolt, mintha csak álmunkban, néhány pillanatra tűnne fel előt­tünk. Gyermekkoromból emlék­szem a libapásztorokra — mond­ja Mázon mester a szoborra mu­tatva. — Már csak dereng az emlékük. A részletek annyi év után elmosódnak. Ez a munkám nem egy konkrét kislányt ábrázol, ez „A libapásztor". Legkedvesebb munkáiról fag­gatva, több alkotását megemlíti. Köztük a Prividén felállított 5,6 m magas „Bányászcsalód“ című bronz szoborcsoportot és a bra­tislavai Várban látható „Lány labdával" című alkotását. Szá­mos ismert szobra van; pl. a ne­­meckái SZNF-emiékmű, a Dőlné Hámre-i „Partizán", a handlovái „Bányászok" című monumentális alkotásai, a koiicei Lenin- mell­szobor stb. A Szlovák Nemzeti Felkelésről azért tud művészileg is őszintén vallani, mert maga is aktív résztvevője volt. Több alko­tása galériákban, múzeumokban látható. Eddigi művészi pálya­futása alatt jónéhány kiállításon és pályázaton vett részt. A pályá­zatokon kétszer I., kétszer II. és egyszer III. díjat nyert. Müvei az élet szépségéről val­lanak és az élet szeretetére taní­tanak. Az 55. életévéhez közele­dő mester fiatal alkotókedvvel dolgozik. Többek közt a hazánk felszabadulásának 30. évforduló­jára készülő, igen merész meg­oldású munkáján. A jubileum alkalmából Bratislavában kiállí­tást is rendez. Folytatni szeretné a már megkezdett üzemi vándor­­kiállítások rendezését. Különösen szűkebb szülőföldjére, (Levice (Léva) közelében, Csatán szüle­tett), Dél-Szlovákia üzemeibe sze­retné eljuttatni alkotásait. További alkotókedvet kívánunk Mázán József mesternek, hogy még sok-sok értékes alkotással gazdagítsa életünket I FÜLOP IMRE •Ш z N 1Л ■Ш > О s N «Л < at oa О й z И: < <л Ш N о о н- ”* 3 \ 3 I ф 'Ф О Я >. О мэ a-с •о *— с Ü N *0 •ж О-АС С 3 г ERŐVEL Szlovákia-szerte egyre nagyobb gondot fordítanak az intézményes gyermeknevelésre. Az utóbbi időben az óvodák hálózatának kibővítése még nogyobb hangsúlyt kap, s ennek fontosságát tudatosítják a trebisovi (terebesi) járásban is. Mária Duncovó, az óvodák járási tanfelügyelője a legkisebbek nevelé­séről tájékoztatott: Számok, százalékok, adatok — Járásunk területén 108 óvoda működik, melyből 35 magyar tannyelvű. Az óvodába járó gyerekek szá­ma 3959, ez az óvodás korúak 62,5 százaléka. Arra törekszünk, hogy a cigány származású gyerekek is felkészülve lépjék majd ót az iskola küszöbét. Külön óvodai osztályt nyitottunk számukra Kapuíanské Kla­­cany-ban (Kaposkelecsényben) és Leles-en (Lele­­szen). Az ez év végéig Veiké Kapusony-ban (Nagy-TlHI kapóson), Cierna nőd Tisou-ban (Tiszacsernőn) és Secovcéban (Gálszécsen), a következő évben Trebi­­sovban, Parchovany-ban, Drachnovcéban (Deregnyő­­ben) is megnyílik számukra egy-egy óvodai osztály. A jövő tanévben 270 cigány származású gyerek irat­kozik be az általános iskolák első osztályába, akik közül 220 már óvodai nevelésben részesül. — A jövő évben további óvodák építéséhez kez­dünk — folytatta a tanfelügyelő elvtársnő — Cei­­kovon (Cékén), Zemplínske Hradistén (Hardicsán), — ahol a beruházó az egységes földművesszövetke­zet — úgyszintén Vojany-ban (Vajánban). Itt a költ­ségvetéshez hozzájárulnak még az üzemek is. Az építkezés menetét úgy tervezzük, hogy 1976 őszén megkezdhetjük ezekben a tanítást. „A jó ötlet ara­nyat ér“ mozgalom keretében Cierna nad Tisou-ban (Tiszacsernőn) egy lakást alakítanak át a cigány származású gyerekek számára óvodának, Brehovban (Imregen) a helyi nemzeti bizottság a lakosság segít­ségével hoz létre egyosztályos óvodát. Parchovany­­ban az egészségügyi központot építik át, ahol húsz gyereket helyeznek majd el, és tizennyolc férőhelyes bölcsőde is nyílik itt. — Több bölcsődében bevezettük, hogy ha vala­melyik gyerek megbetegszik, a gondozó nővér meg­vizsgáltatja a bölcsőde orvosával és felíratja a gyógyszert. Ez a gondoskodás nagy segítség a dol­gozó anyáknak — jegyzi meg Duncová elvtársnő. „A jó ötlet aranyat ér“ mozgalom keretében a szülők bevonásával állandóan szépítik az óvodák környékét. Trebisovban (Terebesen) és Maly Horei-ben (Kis­­géresen) társadalmi munkával közlekedési jelzőtáb­lával felszerelt játszóteret is építettek. Több hely, több szín, jobb közérzet A tájékoztató után elindultunk, hogy megtekintsüli az óvodákat. Első utunk Krisovská Liesková (Mok­­csakerész) községbe vezetett, A fából épült óvodá­ban éppen mesét hallgatott a 25 gyerek. — Ezen a helyen még nem is olyan régen, egy rozoga épületben folyt a tanítás, persze konyhánk sem vo|t. A „Z“-akció keretében a lakosság össze­fogásával ezt lebontották, aztán alapot ástak, be­tonoztak és jöhettek a szakemberek összeszerelni a faelemeket. Egy-kettőre rendbe hozták a szülők se­gítségével a környéket, majd az asszonyok takarí­tottak, csinosították a házikót, s az eredmény: mese-W "5 jj* *2

Next

/
Thumbnails
Contents