Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-01 / 5. szám
Jövőbe vezető UTUNK „Az anya, a nő — a szocialista társadalom oszlopa.“ Ennek a jelszónak a jegyében rendezte meg Kráíovsky Chlmecen (Királyhelmecen) a nószövetség városi bizottsága a városi pártbizottsággal közösen a nők első ideológiai konferenciáját, melynek — A család, iskola és a társadalom feladata az ifjú nemzedék nevelésében — volt a témája. A színpadon felharsant a kürtszó és a felsorakozott szlovák, magyar középiskolák pionírjainak küldöttsége megindítóan komoly szavakkal köszöntötte a konferencia résztvevőit. Dobos Pálné, a nőszövetség járási bizottságának elnöke két nyelven — magyarul és szlovákul — méltatta a találkozó jelentőségét: — Már régebben foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy vidékünkön is nagyobb figyelmet kell fordítanunk asszonyaink politikai-ideológiai látókörének bővítésére. Ez a gondolat még jobban megérlelődött bennük az évzáró közgyűlések idején, és ezt az elhatározásunkat a járási konferencia határozataiba is besoroltuk. A téli hónapokban a járás területén négy körzeti találkozót szervezünk: Trebisovon, Secovcén, Veiké Kapusanyban (Nagykaposon), és az elsőt itt a Bodrogköz szívében hívtuk össze — mondotta bevezetőül Dobos elvtársnő. A Szocialista Akadémia járási lektora, Ján Petro elvtárs előadásában az iskola és a család egységes nevelésének fontosságát részletezte az ifjúság egészséges szemléletének, magatartásának kialakítása szempontjából. S ez mindnyájunk feladata és kötelessége. Palágyi Andrásné tanítónő felszólalásában kiemelte az anyák szerepét a gyermeknevelésben: — Szocialista hazánkban nem közömbös, hogy milyennek neveljük a jövő nemzedéket. Döntő tényező a nevelésben az anya. öt látja a csecsemő legelőször, vele kerül elsősorban érzelmi és értelmi kapcsolatba. Alapvető feltétel, hogy a gyermek békés, kiegyensúlyozott családi környezetben nevelkedjen. Hiszen zsenge korában dől el, hogy milyen felnőtté válik gyermekünk, mivel az ember intelligenciája általában 6 éves koráig alakul ki. Ezzel szorosan összefügg a környező világról alkotott képe, s tágabb értelemben fogalmazva: a világnézete is. Tehát ennek az iskoláskor előtti nevelésnek, ráhatásnak olyannak kell lennie, hogy előkészítse és segítse az iskola nevelési célkitűzéseit, vagyis a már megalapozott intelligenciából jellemet, egyéniséget tudjon formálni. Lenne egy szerény javaslatom: a nőszövetség városi bizottsága karolja föl a nők eszmei nevelésének gondolatát. Szervezzen számunkra előadásokat; hozzáértő emberek, orvosok, pszichológusok bevonásával a családi problémákról, a gyermeknevelésről — tehát mindenről, ami a családi élettel összefügg. Megfelelő tudományos szinten, hogy a nők ne csak ösztönösen jussanak a szükséges ismeretekhez, hanem pontosan tudják mit, miért kell tenniük. Még sokan mondták el véleményüket az ifjúság neveléséről és az asszonyok ismereteinek bővítésére vonatkozóan. Sefcsíkné Kulcsár Rózsa, a napközi otthon vezetője a gyermek szabad idejének hasznos és jellemformáló kihasználásáról, a szocialista közösségi tudat fejlesztésének jelentőségéről, a szülői munkaközösséggel való együttműködés fontosságáról mondta el véleményét. Mondanivalóját egy Gorkij-idézettel húzta alá: „Minden emberben benne rejlik az építőnek bölcs ereje, csak szabad teret kell neki adni a fejlődéshez, a virágzáshoz, hogy még nagyobb csodákkal gazdagítsa a földet.“ Fedor Mária, a magyar tannyelvű iparitanuló-iskola pedagógusa örömmel számolt be arról, hogy iskolájukban már hat éve működik az ateista neveléssel foglalkozó önképzőkör, melyet nagy érdeklődéssel látogatnak tanulóik. Ezenkívül a sport és a kulturális élet terén is példamutatóan tevékenykednek diákjaik. Palágyi Mária, egészségügyi nővér szükségesnek tartja ifjúsági politikai tanfolyamok rendezését, és a szocialista gondolkodásmód kialakításának egyik segítőjét a jó könyvek olvasásában, tanulmányozásában látja. Felszólalásában hangsúlyozta az ifjú szakmunkások továbbképzését, új módszerek elsajátítását a jobb munkaeredmények elérése érdekében. Sokolné Ballók Erzsébet, a nőszövetség városi bizottságának elnöke megelégedéssel állapította meg: — Első ideológiai konferenciánk azt bizonyítja, hogy városkánk asszonyai nagy érdeklődést tanúsítanak az ifjúság magatartásának, jellemének formálása iránt, maguk is fejlődni kívánnak, el akarják mélyíteni politikai tudásukat, és a közügyek megoldásából is még aktívabban szeretnék kivenni részüket. Remélem, hogy a jövőben munkánkat az eddiginél nagyobb odaadással fogjuk végezni. A mai találkozónkon elhangzott gondolatokat, elhatározásokat összegezzük és elküldjük a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságára. A levelet Mária Kvackajová pedagógus olvasta fel. Befejezésül néhány sorát idézzük: „ . . . Biztosítjuk Önöket, hogy az új, szocialista emberért folyó küzdelemben összefogunk minden nevelési tényezőt, megtaláljuk a közös nevezőt nevelési célunk elérése érdekében, s ennek folytán ifjúságunkból művelt, szocialista öntudattal rendelkező, testileg, szellemileg és erkölcsileg harmonikusan fejlett embereket nevelünk, akiknek a szocialista életmód lesz a sajátjuk, meggyőződésük lesz a tudományos világnézet, szeretni fogják szocialista hazájukat, s hű barátainkat, szövetségeseinket, élén a Szovjetunióval . . . Óriási felelősséget érzünk a felnövekvő nemzedék neveléséért, mert tudjuk, hogy tőle függ társadalmunk előrehaladása, s a jövőbe vezető utunk . . .“ KŐSZEGI ZSUZSA VÁLASSZUNK Éflütt HIVATÁST! Szlovákiában évente 80—90 ezer gyermek fejezi be a kötelező iskolalátogatást és készül a pályaválasztásra. A végzős tanulók egyharmada általában középiskolákba jelentkezik, a fele pedig iparitanuló-iskolába. Csak kis részük lép közvetlenül munkaviszonyba. A pályaválasztás tehát évenként ismétlődő feladat, amely a család, az iskola és a társadalom maximális összehangolt munkáját igényli. A leendő hivatás megválasztása az egyéni érdekek, képességek, hajlamok, fizikai és erkölcsi előfeltételek összeségéből, az egyén elképzeléseinek, életcéljának, másrészt pedig a társadalom szükségleteinek sokrétűségéből adódik. Ezért a pályaorientáció az ifjúság céltudatos nevelése érdekében történik és a kommunista nevelés szerves részét kell hogy képezze. Látogatásunk színhelyén, a Kolárovói (Cútai) Kilencéves Alapiskolában két osztály tanulói készülnek a pályaválasztásra. Egyszerű lenne a már kitöltött jelentkezési lapokat átnézni és konkrét statisztikai adatokat készíteni belőlük. Bár a számadatok sem mellékesek, minket mégis inkább néhány „számadat mögötti" gondolat érdekelt, és ennek nyomán bonyolítottuk le beszélgetésünket. A serdülőkor általában a nagy álmok, elhatározások, életcélok kitűzésének a kora. A megkérdezett negyven tanuló álma mégsem túlságosan szárnyaló, s még kevésbé színes. Aránylag kevés fogalommal megjelölhetők a választott hivatások. A fiúknál: gépjavító, vízvezeték-szerelő, kőműves, asztalos, géplakatos. A lányoknál: könyvelőnő, óvónő, elárusító, hivatalnok. Nem nehéz rájönni, hogy ezek azok a szakmák, amelyekkel a gyerekek naponta találkoznak, kapcsolatban vannak, tehát ismereteik vannak róluk. Alig néhányon merészkedtek messzebbre álmaikkal: Vajda Márta, aki már tizenkét éves korától jogász szeretne lenni, (mégis a jurányi közgazdasági iskolába jelentkezett). Rácz József vágya, hogy berepülő pilóta lehessen, katonai gimnáziumba küldte el a kérvényét. Ambros Éva jogász vagy pilóta akar lenni, a gimnáziumban folytatja tanulmányait. Bagita Szerént az építészeti tervező munkája érdekli, a luőeneci (losonci) építészeti középiskolában próbálkozik. Juhász Róbert pedig régész szeretne lenni, bár egyelőre a bratislavai vegyipari középiskolába küldte el a jelentkezési lapját. A megkérdezettek közül ketten nem tudtak dönteni, nincs kialakult céljuk. Többen viszont azt is feltüntették, hogy a választott szakma, hivatás „régebbi elhatározásom ... gyermekkori álmom ... régi vágyam ...“ Olyan válasz is akadt, ahol a szülő elképzelése ellentétben állt a gyermek akaratával. Gőcze Julianna ezeket a szavakat irta le: Már régóta ápolónő vagy orvos szeretnék lenni. Fhhez van a legnagyobb kedvem, szüleim akarata ellenére. Eleinte ellenezték, most már beletörődtek. A szülők valóban sokat segíthetnek (vagy kedvét szeghetik) gyermeküknek a pályaválasztásban. Hiszen a szülő az első, aki már kicsi gyermekénél észreveszi; felfedezi, hogy: jól áll a kalapács a kezében... mindig a gépek körül foglalatoskodik ... szépen rajzol ..., orvost, tanítót játszik ... És ugyancsak a szülő az első, aki legelőször kérdezi meg gyermekét: mi leszel, ha nagy leszel? Ennélfogva tehát segítheti gyermekét, hogy érdeklődési köre elmélyüljön, ismereteit gyarapítsa, tájékozottságát növelje, ami mindenképpen megkönnyíti a későbbi pályaválasztást. Beszélgetésünkön (sajnos szokás szerint) az édesanyák jelentek meg, hoqy qyermekük fontos döntésében vélekedjenek, nyilatkozzanak. (Az édesanyák ugyan egyértelműen elmondták, hogy az édesapák csupán elfoglaltságuk miatt nem jöhettek el, de otthon a családban mindent megbeszélnek.) — Valóban néha ellenkezik a szülő a gyermek akaratával, de úgy érzem, csakis az ő jövője érdekében, — kezdi a beszélgetést Tóth Gézáné. — Két gyermeket neveltünk fel, a nagyobbik most katona, ió szakmája van. Ildikó a komáméi (komáromi) Priorba jelentkezett elárusitónőnek. Igaz, közepes 1. A szülők segítséget várnak az Iskolától, ezért mostanában gyakrabban felkeresik a pedagógusokat. 2. Mészáros Ferenc: A gyermekek szívesen dolgoznak a pionírház szakköreiben. Nem egy esetben az itt szerzett Ismeretek döntően beleszólnak a pályaválasztás kérdésébe.
