Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-25 / 43. szám

És a rendőrség meg sem mozdult. Még mindig nem avatkozott bel Anna arra gon­dolt; így valami ehhez foghatót érezhet, a sötét föld alatti börtönből hirtelen nap­világra került rab. S ilyen érzés fut végig a tömeg idegein. A szabadság mámorító árama kering vérükben. Lélegezni is alig mert. Ujjongó ámulat szorongatta torkát: itt a belvárosban, a Mária Valéria utcában visszhangzanak a függetlenségi mozgalom, a kommunista párt jelszavai! Ezrek viszik a transzparenseket, ezrek kiáltják: „Le a háborúval!" — „Vesszen Hitler!" — mind bátrabban, egyre hangosabban. A tüntető emberfolyam két partján szinte kábulton lépkedő rendőrlegénység, a me­netelő kordon, a Mária Valéria utca vége felé mintha lassan ocsúdott volna: köze­lebb nyomult. Erre valaki elkiáltotta, taktikusan: — Horthy Miklós! Mások ráharsogták: — Nemzeti egységet! — „Kossuth Lajos azt üzentei“ A rendőrök elbambulva, zavartan vissza­koztak. Am a Ferenc József térre érve a felvonulókat követő riodóautók a tömeg elé vágtak. Gumibotos rendőrlegények rontot­tak elő a Zrínyi utcából. Az emberfolyó erre szétáradt a mellékutcákba. Egy részüket p rendőrök ordítozva, gumibottal, kardlappal hadonáslva, beterelték a főkapitányság udvarára. Azoknak lett igaznk, akik kerü­lővel, a Nádor utcán át akartak a Parla­ment elé vonulni, ám a többség így is cél­hoz ért: a környező mellékutcákon át a Kossuth-szoborhoz vonult. A transzparensek javát a léggömbökkel a márciusi szél szár­nyára bocsátották, Ott szálltak, lebegtek, hirdetve a nép kívánságát, a város felett. Anna megállt a Lánchídnál, és nyugal­mat erőszakolva magára, a rohanók után nézett. A rendőrök ügyet sem vetve rá, el­­vógtattak mellette. Mariskával a Kossuth­­szobornál találkozott ismét, S újra együtt fújták a tömeggel a Kossuth-nótát: „Éljen a magyar szabadsági Éljen a Hazai" A főkapitányságon hajnalig tartottak az igazoltatások: keresték az „értelmi szerző­ket", a kommunistákat. Ekkor került Som­­bor-Schweinitzer íróasztalára több száz kommunistagyanús neve. Velük kezdték aztán, az idén nyáron, a „felgöngyölítést", a nagy letartóztatásokat. Ha akkor Mariskával őket is beszorítják a főkapitányság udvarára, most aligha kopogtathatna a Kocsis-lakás ajtaján. Odabenn elhúzták a reteszt: — Isten hozta, kedves! — sütött Kocsisné meleg, barna szeme, megpillantva a várat­lan látogatót. A két felfénylett bogár be­ragyogta fáradt, sovány arcát. Alig múlt negyvenéves, de szeme körül már árkot vájt a nehéz sors, nyakán megereszkedett a bőr, kendője alól kibúvó haja elvesztette barnaságát, még nem őszült, csak meg­fakult, a konyha, főként a mosókonyha gőze kiszítta a színét. Jóval alacsonyabb volt Annánál, s bár testét is meghúzta a tizenkét esztendős korától tartó robot, alakja mégis zömöknek, majdnem begyes­nek tetszett: mintha emlőibe gyűjtötte vol­na a természet a máshonnan elvont erőt. Mosogatóiétól, lúgtól püffedt, most is vizes, inas kezét kötényébe törölgette. — Kerüljön már beljebb! Tessék leülnil — csinált he­lyet az egyik széken, felkapva valami ruha­félét. — Nem, nemi Köszönöm szépen, tessék csak folytatni a mosást, inkább segítek én is. Szó sem lehet róla! — tiltakozott Ma­riska. — Nem azért jött, kedvesI Hogy is gondolnál Más a dolga magának. Az asszonyok szíveskedtek, vitatkozgattak, főként, hogy leplezzék enyhe zavarukat, a szinte szemérmes elfogódottságot, mely minden alkalommal úrrá lett rajtuk. Végre is Anna arra kényszerült, hogy a felszaba­dított székre üljön, míg Mariska tovább szorgoskodott, szedte-vedte a szennyest a mosófazéktól a konyhaszéken nyújtózó tek­­nőbe. A gőzfelhő mint fehér sárkánykígyó kúszott ki a muskátlis ablakon, mesébe vagy versbe illő képet alkotva, csufondóro­­san gomolyogva az autóbuszgarózs ala­csony teteje felett. — Mi gjság? — érdeklődött Anna. Hol dolgozik most Kocsis bácsi? — Budán, valahol a Vízivárosban bont­ják a régi házakat, luxuslakásokat építe­nek. Nem a mifélénknek. folytatjuk -KULTURÁLIS ' аШЕШЕШБШ ÉVFORDULÓ Kerek 40Ü évvel ezelőtt, 1574. augusztus 30-án született Szencen Szenei Molnár Albert, a nagynevű filológus, zsoltárfordító. Székely ősök leszármazottja, családjában öröklődött a molnár mesterség. Albert tízéves korában kezdett iskolába járni szülő­falujában, később Győrben tanult to­vább, de már növendék legényként megkezdte vándorlásait, hogy alkalmi munkákból tengődve, hol ideiglenes anyagi támogatásra találva szüntele­nül tanuljon, gyarapítsa műveltségét Két évet Gönczön töltött Károlyi Gáspárnál, akinek nevezetes biblia fordítását segített kinyomtatni. Meg­fordult Koáicén (Kassa), majd kül­földön Wittenbergben, Drezdában, Heidelbergben, a német protestantiz­mus legnevesebb iskoláiban. Diplo­mát a strassburgi egyetemen szerzett, de mikor a kollégium evangélikus vezetői mint kálvinistát elüldözték, ismét vándorútra kelt. Eljutott Genfbe, majd ismét Heidelbergbe, később ma­gyar polgárok támogatásával újra külföldön tartózkodhatott és meg­kezdhette irodalmi munkásságát, va­lamint művei kinyomtatását. Ezek felsorolása túl sok helyet venne igénybe, ezért összesítve méltathatjuk, hogy mind nyelvtudományi, mind egyházi szükségletet kielégítő mun­kái, latin —magyar szótára stb. a magyar irodalom kincsei közé tar­toznak. Szenei Molnár Albert ennek ellenére elfeledve, szegénységben halt meg Kolozsvárott, 1634 januárjában. 125 évvel ezelőtt halt meg Párizs­ban Frederyk Chopin, a nagy lengyel romantikus zeneszerző, a mazurkák, polonézek, nocturnok, keringők, etű­dök utolérhetetlen mestere, aki már gyermekkorában eljegyezte magát a zongorával. Még egészen fiatal ember volt, de már világhírű művész, ami­kor Bécsben utolérte az 1848-as for­radalom. Noha egészsége nem enged­te, hogy résztvegyen a szabadság­­harcokban, lángoló lélekkel állt a forradalom mellé — ekkor komponál­ta ismert Forradalmi etűdjét. Párizs, az akkori művészvilág központja őt is bűvkörébe vonta; itt a „fény váro­sában" aratta legnagyobb sikereit, itt ismerkedett meg élete nagy szerelmé­vel, George Sand írónővel, a kor ki­magasló egyéniségével. Tüdőbaja ko­rán elhatalmasodott rajta, fiatalon, 39 éves korában halt meg. Művésze­tével megújította a zongora techniká­ját, az egész európai zeneművészetre hatással volt. Emlékére Varsóban ötévenként nemzetközi zongoraver­senyt rendeznek. FILMVILÁG gé Dr. Ján Podhradsky, CSc, a Szlo­vák Film igazgatója tájékoztatta a filmújságlrókat az 1970 — 73. években elért eredményekről. Eszerint film­jeink zöme szocialista országokba került. Különösen nagy keletje volt háborús témájú és gyermekfilmjeink­nek. Martin Filípek elvtárs, a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat igazgatója az 1974. év első felében megrendezett filmfesztiválok örvendetes mérlegét ismertette. Az SZNF 30. évfordulója tiszteletére rendezett filmfesztiválnak például 1 008 207 látogatója volt Bejelentette, hogy november 1-évcl kezdődőleg a Csehszlovák — Szovjet Barátsági Hónap keretében a legki­válóbb úl szovjet filmeket, a január 1-én kezdődő Téli Filmfesztivál mű­során pedig 15 ország 26 filmjét ve­títik majd.- Igo A KÖNYVESBOLTBAN Új könyvek között válogattunk. Hosz­­szabbak az esték, jólesik a meleg szo­bában olvasni, gondolatban kalandozni, bejárni a világot. Kivel induljunk útnak, ha nem a könyvvel — legjobb bará­tunkkal? Ignácz Rózsa: A hegyen-völgyön szánkózó diófa Mesék, mondák gyűjteménye a könyv, amelyeket az írónő utazásai során hal­lott, lejegyzett. „Kaliforniában jártam,— vallja az írónő könyvéről, — a kővé vált erdőben, a szoborrá vált fák kísértő csendjében, a fák történetét hallani véltem, Dél-Amerikában, az óceán part­ján a delfineket figyeltem, és közben találtam ki a jó szokásból embermentő delfinek ismeretében a delfinlány törté­netét. Észak-Amerikában a kisunokám mesélte nekem a vándorló ház anekdo­táját. Kelet-Afrikában volt egy jó bará­tom, fehér hajú néger, a neve Velike. Mennyi mesét mondott! „Mind az én meséim, — jelentette ki, aztán hozzá­tette: — lehet a tied is." HA AVILÁG IvK'.f) LENNE Mffl Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek Az izgalmas kalandokban bővelke­dő ifjúsági regény második kiadás­ban jelenik meg. Egy reggelen nagy a sürgés-forgás az iskola ódon épülete előtt. Gyüle­kezik az V. B. Sorra érkeznek a ki­pirult arcú lányok, fiúk. Érthető, hisz nagy öröm vár rájuk. Négy hétre a széppataki természeti iskolába men­nek. Izgatottan topognak a járdán a sok bőrönd és hátizsák között. Várják az autóbuszt és örömmel indulnak útnak Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne Weöres Sándor gyermekverseit már la­punkból is ismeritek. Számos hangulatos, ritmikus, kedves versét betéve tudják az óvodások, a kisiskolások. Ha a világ rigó lenne c. új verseskötete felöleli a költő egész gyerekköltészetét, s elsőízben közli a maga teljességében. A verseket Hincz Gyula megkapóan szép rajzai díszítik. Karel Capek: Egy kis foxi élete A könyv főszereplője, Dásenka, egy kis foxi, aki így mutatkozik be kis olvasóinak: „Szervusztok, fiúk és lányok, papák és mamák, kicsik és nagyoki Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Én egy kis foxikutya vagyok. Nevem Dásenka. A következőkben rólam lesz szó. De mivel én nem tudok olyan szépen beszélni, megkértem az első gazdámat, szóljon helyettem. Jól figyeljetek minden szavára! Vau-vau-vau! Az első gazda, Karel Capek író, szóban, rajzban, képben mondja el a kis foxi történetét. A lapunk 37. számában közölt rejtvény megfejtése: A lovat az „A" jelzésű csikós fogta el. Jutalomban részesül: ifj. Győri László, Cernochov (Csarnohó), Dankó Ferenc, Streda nad Bodrogom (Bodrog­­szerdahely), Dorók Marián, Veliká nad Iplom (Vilke). Л hegyen-völgyön s^ánká^ó diója KARÉI CAPEK Egy ki/foxi eiete REJTVÉNYÜNK: Találjátok ki, milyen állatok kör­vonalai láthatók a rajzon. Leg­jobb, ha más-más színesceruzával jelölitek meg. Megfejtésként írjá­tok le az állatok neveit és küld­jétek be címünkre: Nő szerkesztő­sége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. Qf

Next

/
Thumbnails
Contents