Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-01 / 5. szám

Nagy 1.. felvétele BOÜENA HOLEÍKOVA, A CSEHSZLOVÁK NOSZOVEISÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ALELNÖKI TESTVÉRI együttműködés Az 1974-es év Igen nagy Jelentőségű nőmozgal­­munk további fejlődésében. Az év elején kerül sor majd a Szlovákiai és a Cseh Nőszövetség kongresszusára, áprilisban pedig az országos kongresszus szab irányt további munkánknak. A két országrész nőszövetségének együttvéve csaknem 600 000 tagja van, ami biztos alapnak látszik ahhoz, hogy nőszövetségünk — az orszá­gos kongresszus tapasztalataival és irányelveivel gazdagodva — sikeres munkát végezhessen, azaz, további tagokat vonjon be soraiba, hogy még szélesebb rétegekre terjeszthesse ki hatását. Hogy hatékonyan tudja aktivizálni hazánk asszonyait a kongresszusi jelszó értelmében: „Tudásunkkal és dolgos kezünkkel a CSKP XIV. kongresszusa feladatainak teljesítéséért, a szocializmus fejlesz­téséért. az élet és a béke érdekében.“ A járási konferenciákon kiértékeltük szerveze­teink tevékenységét, amely gazdagnak, sokrétű­nek, a nők számára érdekesnek, a társadalom szempontjából pedig hasznosnak mutatkozott. Mi idősebbek, akik már évtizedekben számol­juk a mozgalomban eltöltött időt, felidézzük ilyenkor emlékezetünkben azt, hogyan is kezdő­dött az egész és milyen jelentős határkövei voltak mozgalmunknak, amíg idáig eljutott. Nagy örö­münkre szolgál az a tény, hogy mozgalmunk egy­séges céllal és alapszabályzattal egyesit! egy országos szövetségben hazánk asszonyait és leá­nyait. Ezen semmit sem változtat a tény, hogy továbbra is megkülönböztetünk Cseh és Szlová­kiai N'őszövetséget. Mindkét nemzeti szövetség­ben tekintettel kell lennünk az adott sajátos körülményekre. Ezeket olyan módon kell alkal­maznunk, hogy minden nőnek megfeleljen és szocialista társadalmunknak is hasznára váljon. Lényeges, hogy a két szövetség tagjait valóban testvéri kapocs egyesítse a közös célokért folyta­tott munkában. A cseh és szlovák nők testvéri együttműködé­sének mély gyökerei egészen a nők forradalmi munkásmozgalmának kezdetéig nyúlnak vissza. 1972 őszén ünnepeltük Vrútkyban a szlovák nők első konferenciájának, s egyúttal a „Komu­­nistka" és a „Proletárka“ c. női folyóiratok meg­alapításának 50. évfordulóját. Már az első lépések után — ötven évvel ezelőtt — láthattuk, milyen közös érdekek fűzik szorosra a cseh és szlovák nők testvéri kapcsolatát. Blzonyitéka ennek, hogy pl. a Proletárka szerkesztésében döntő szerepe volt a fiatal Klement Gottwaldnak, részt vett benne Baruáka Rezlerová is, aki egyúttal a Ko­­munistka munkatársa is volt. A burzsoá Csehszlovákia fennállása alatt is minden küzdelemben ez a szoros egység adott erőt és kitartást. Közösen támogatták a sztrájkoló munkások és üldözött szegényparasztok családjait Szlovákiában éppúgy, mint a nyomorral és Ínség­gel sújtott Kárpát-Ukrajnában. Együtt éltük ót a felszabadulás örömét is 1945- ben. Az új köztársaság, különösen az 1948-as februári győzelem után ajtót nyitott a nők érvé­nyesülése előtt. A szocialista társadalomban meg­változott a dolgozó nép életet és alapvetően meg­változott a nők helyzete is. A szocializmus egyen­­jogúvá tette a nőt a családban, hivatásában és a társadalmi életben egyaránt. A forradalmi moz­galom tapasztalt, harcban edzett asszonyai egye­sítették erejüket a fiatal generációéval és egye­sült erővel dolgoztak a szocializmus építésén. Véleményem szerint még mindig adósai vagyunk a nők fiatalabb nemzedékének azzal, hogy ezt a nem is olyan távoli múltat közelebb vigyük hoz­zájuk, és megmutassuk, mennyit adtunk és meny­nyit dolgoztunk annak érdekében, hogy szocia­lista társadalmunk elérhesse mai fejlettségi fokát. S erre most van a legjobb alkalmunk. Most, ami­kor már a küszöbön állnak az olyan sorsdöntő események évfordulói, mint az SZNF, a prágai forradalom és hazánk felszabadulásának 30. év­fordulója. A nőszövetség, fejlődésének minden korszaká­ban becsülettel helytállt feladatainak teljesítésé­ben, segített a nők széles tömegeinek aktivitásá­ban. Csak egyetlen Időszak hordoz kevésbé dicső emlékeket; ez pedig az 1968—1969-es év, a leg­mélyebb politikai és társadalmi válság Időszaka. Akadtak olyanok a szervezet vezetőségében Is, akik elárulták azokat az alapelveket, amelyekre évtizedek munkáját építettük; a proletár nemzet­köziség és a szovjet nőkkel való barátságunk elvét. Olyan személyeket bálványoztak, akik ka­tasztrófába, és ellenforradalomba sodorták volna hazánkat, ha nem akadályozza meg benne a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok közbelépése. Minden összeomlott volna, amiért nemzeteink legjobb képviselői évtizedeken ke­resztül harcoltak. Éppen ebben a bonyolult, át­tekinthetetlen és rendkívül nehéz helyzetben mutatkozott meg, hogy milyen sok becsületes és józanul gondolkozó tagja van szervezetünknek, akik nem féltek nyilvánosan kiállni a proletár nemzetköziség elvei mellett. Leleplezték a jobb­oldali vezetés szoclallstaellenes álláspontját 1969 áprilisában, amikor a párt és az állam vezetése új kezekbe került, konszolidálódott a helyzet a nőszövetségben is, visszatértünk a marxi—lenini elvekhez. Soraink újabb tagokkal gazdagodtak, és még szorosabb lett a kapcsolat nemzeteink asszonyai között. Az azóta eltel években sokat dolgoztunk. Erről tanúskodnak az évzáró taggyűlések és a járási konferenciák. Alapszervezeteink mindenütt telje­sítették kötelezettségvállalásaikat. A kongresszu­sok tiszteletére pedig új feladatokat vállalnak. Figyelmüket arra a területre összpontosítják, ahol munkájuk a legkevésbé pótolható: a fiatal gene­ráció nevelésére. Sok fiatal nőt nyerünk meg a nőmozgalom ügyének. Mi, cseh és szlovák asszonyok, valamint hazánk minden nemzetiségű asszonyai — közös célért küzdünk. Közös a hazánk is, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság. Testvéri és kölcsönös egyet­értéssel indulunk ebben az esztendőben Is célunk felé, amely rendkívüli jelentőségű szövetségünk további fejlődése szempontjából. Szeretnénk be­csülettel végrehajtani a haladó forradalmi hagyo­mányok parancsát és munkánkkal hozzájárulni a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött igényes feladatok teljesítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents