Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-01 / 5. szám
Nagy 1.. felvétele BOÜENA HOLEÍKOVA, A CSEHSZLOVÁK NOSZOVEISÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ALELNÖKI TESTVÉRI együttműködés Az 1974-es év Igen nagy Jelentőségű nőmozgalmunk további fejlődésében. Az év elején kerül sor majd a Szlovákiai és a Cseh Nőszövetség kongresszusára, áprilisban pedig az országos kongresszus szab irányt további munkánknak. A két országrész nőszövetségének együttvéve csaknem 600 000 tagja van, ami biztos alapnak látszik ahhoz, hogy nőszövetségünk — az országos kongresszus tapasztalataival és irányelveivel gazdagodva — sikeres munkát végezhessen, azaz, további tagokat vonjon be soraiba, hogy még szélesebb rétegekre terjeszthesse ki hatását. Hogy hatékonyan tudja aktivizálni hazánk asszonyait a kongresszusi jelszó értelmében: „Tudásunkkal és dolgos kezünkkel a CSKP XIV. kongresszusa feladatainak teljesítéséért, a szocializmus fejlesztéséért. az élet és a béke érdekében.“ A járási konferenciákon kiértékeltük szervezeteink tevékenységét, amely gazdagnak, sokrétűnek, a nők számára érdekesnek, a társadalom szempontjából pedig hasznosnak mutatkozott. Mi idősebbek, akik már évtizedekben számoljuk a mozgalomban eltöltött időt, felidézzük ilyenkor emlékezetünkben azt, hogyan is kezdődött az egész és milyen jelentős határkövei voltak mozgalmunknak, amíg idáig eljutott. Nagy örömünkre szolgál az a tény, hogy mozgalmunk egységes céllal és alapszabályzattal egyesit! egy országos szövetségben hazánk asszonyait és leányait. Ezen semmit sem változtat a tény, hogy továbbra is megkülönböztetünk Cseh és Szlovákiai N'őszövetséget. Mindkét nemzeti szövetségben tekintettel kell lennünk az adott sajátos körülményekre. Ezeket olyan módon kell alkalmaznunk, hogy minden nőnek megfeleljen és szocialista társadalmunknak is hasznára váljon. Lényeges, hogy a két szövetség tagjait valóban testvéri kapocs egyesítse a közös célokért folytatott munkában. A cseh és szlovák nők testvéri együttműködésének mély gyökerei egészen a nők forradalmi munkásmozgalmának kezdetéig nyúlnak vissza. 1972 őszén ünnepeltük Vrútkyban a szlovák nők első konferenciájának, s egyúttal a „Komunistka" és a „Proletárka“ c. női folyóiratok megalapításának 50. évfordulóját. Már az első lépések után — ötven évvel ezelőtt — láthattuk, milyen közös érdekek fűzik szorosra a cseh és szlovák nők testvéri kapcsolatát. Blzonyitéka ennek, hogy pl. a Proletárka szerkesztésében döntő szerepe volt a fiatal Klement Gottwaldnak, részt vett benne Baruáka Rezlerová is, aki egyúttal a Komunistka munkatársa is volt. A burzsoá Csehszlovákia fennállása alatt is minden küzdelemben ez a szoros egység adott erőt és kitartást. Közösen támogatták a sztrájkoló munkások és üldözött szegényparasztok családjait Szlovákiában éppúgy, mint a nyomorral és Ínséggel sújtott Kárpát-Ukrajnában. Együtt éltük ót a felszabadulás örömét is 1945- ben. Az új köztársaság, különösen az 1948-as februári győzelem után ajtót nyitott a nők érvényesülése előtt. A szocialista társadalomban megváltozott a dolgozó nép életet és alapvetően megváltozott a nők helyzete is. A szocializmus egyenjogúvá tette a nőt a családban, hivatásában és a társadalmi életben egyaránt. A forradalmi mozgalom tapasztalt, harcban edzett asszonyai egyesítették erejüket a fiatal generációéval és egyesült erővel dolgoztak a szocializmus építésén. Véleményem szerint még mindig adósai vagyunk a nők fiatalabb nemzedékének azzal, hogy ezt a nem is olyan távoli múltat közelebb vigyük hozzájuk, és megmutassuk, mennyit adtunk és menynyit dolgoztunk annak érdekében, hogy szocialista társadalmunk elérhesse mai fejlettségi fokát. S erre most van a legjobb alkalmunk. Most, amikor már a küszöbön állnak az olyan sorsdöntő események évfordulói, mint az SZNF, a prágai forradalom és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója. A nőszövetség, fejlődésének minden korszakában becsülettel helytállt feladatainak teljesítésében, segített a nők széles tömegeinek aktivitásában. Csak egyetlen Időszak hordoz kevésbé dicső emlékeket; ez pedig az 1968—1969-es év, a legmélyebb politikai és társadalmi válság Időszaka. Akadtak olyanok a szervezet vezetőségében Is, akik elárulták azokat az alapelveket, amelyekre évtizedek munkáját építettük; a proletár nemzetköziség és a szovjet nőkkel való barátságunk elvét. Olyan személyeket bálványoztak, akik katasztrófába, és ellenforradalomba sodorták volna hazánkat, ha nem akadályozza meg benne a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok közbelépése. Minden összeomlott volna, amiért nemzeteink legjobb képviselői évtizedeken keresztül harcoltak. Éppen ebben a bonyolult, áttekinthetetlen és rendkívül nehéz helyzetben mutatkozott meg, hogy milyen sok becsületes és józanul gondolkozó tagja van szervezetünknek, akik nem féltek nyilvánosan kiállni a proletár nemzetköziség elvei mellett. Leleplezték a jobboldali vezetés szoclallstaellenes álláspontját 1969 áprilisában, amikor a párt és az állam vezetése új kezekbe került, konszolidálódott a helyzet a nőszövetségben is, visszatértünk a marxi—lenini elvekhez. Soraink újabb tagokkal gazdagodtak, és még szorosabb lett a kapcsolat nemzeteink asszonyai között. Az azóta eltel években sokat dolgoztunk. Erről tanúskodnak az évzáró taggyűlések és a járási konferenciák. Alapszervezeteink mindenütt teljesítették kötelezettségvállalásaikat. A kongresszusok tiszteletére pedig új feladatokat vállalnak. Figyelmüket arra a területre összpontosítják, ahol munkájuk a legkevésbé pótolható: a fiatal generáció nevelésére. Sok fiatal nőt nyerünk meg a nőmozgalom ügyének. Mi, cseh és szlovák asszonyok, valamint hazánk minden nemzetiségű asszonyai — közös célért küzdünk. Közös a hazánk is, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Testvéri és kölcsönös egyetértéssel indulunk ebben az esztendőben Is célunk felé, amely rendkívüli jelentőségű szövetségünk további fejlődése szempontjából. Szeretnénk becsülettel végrehajtani a haladó forradalmi hagyományok parancsát és munkánkkal hozzájárulni a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött igényes feladatok teljesítéséhez.