Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-11 / 41. szám

— Nem megyek! Nem mehetek! Hét­főn kell Pétert beíratnom az elsőbe. Nem kísérheti más először az iskolába! — lassan ocsúdott. — Micsoda kommu­nista vagy te? — Tekintete о kisszékre esett, amelyben az imént Mihály töpren­gett. — Síró-rívó bujdosó? — fedte magát... Becsomagolt, és megragadta a bőrönd fülét. Kilépett a kapun. A Víziváros álmosan nyújtózott a nyári délután, csendjében. A Kapás utca sarkán letette a bőrön­döt. Ugyancsak húzta a vállát. Óvato­san hátrapillantott. Nem követte senki, csupán a Simon-kocsma küszöbén mo­sakodott egy fehér macska. Befordult a Kacsa utcába, onnan a Medve utcá­ba, Elöntötte a verejték. A Bem József utcából kifordult a Pálffy térre, s le­rogyott egy padra, Bem apó szobra háta mögött. Most aztán hová, merre? — tűnődött, s egyszerre visszatért a nyugalma, ön­bizalma. A régi Anna volt. A Dunáról fújó szél felüdítette. Akárhová, először Péterről kell gondoskodni I A tér és a Bem József utca sarkán zöld-sórgo tele­fonfülke virított. Odacipelte a bőrönd­jét, és tárcsázott: — Édesapa? — kérdezte feleslege­sen, miután a kagylóban felhangzott a jól ismert bariton. — Csókolom, apu. — No, mi van, kislányom? — simo­gatta a kedves hang. — Apu, egye elviszi Pétert az óvodá­ból? Sürgősen szállítanom kell, este le­vettem a gépről a szövetet... Ugye ott is alhat Péter? — s hízelgőn összecsü­csörítette a száját, mint kislány korá­ban, mintha Sudár Aurél láthatná a megvesztegető szájmozdulatot. — Utá­na kimegyek a Lódenbe, késő este érke­zem hoza. A kék pizsama úgyis ott van. A kérés nem volt szokatlan: Péter gyakorta aludt a nagyapáéknál az Ara­di utcában. A nagyszülők imádták uno­kájukat, a náluk töltött esték ünnepi vigasságot jelentettek. Sudórék öt gye­reket neveltek fel, s az elcsendesedett lakásban jólesett hallani Péter maga­biztos, csengő hangját, meséit és ki­fogyhatatlan kérdéseit. Valamennyire megnyugodott, a leg­fontosabbat elintézte, anyai szorongása feloldódott... Voltaképpen Péternek jobb is apukáéknál. Most már a maga dolga után nézhet. Feltárcsázta unokahúgát: Kerka And­­rásnét, a csacsogó, óm felettébb meg­bízható Nusit, a Trösztnél. Kurtán kö­zölte. azonnal beszélniük kell. Várja a Pálffy téren. Nusi eleinte szabadkozott: csak négykor jöhet, de Anna kérlelő, majd követelődző hangjára elkéredzke­­dett a főnökétől, s félóra múltán meg­jelent a Bem-szobornál: — Utazol? Vagy most érkeztél? — csodálkozott, odatartva arcát a csókra hajló Annának. — Segítsek? Mi történt? Hozzám megyünk? — Hozzád! — vágta ró kissé ingerül­ten a szokott szóözöntől. — Nálad min­dent elmondok. Siessünk. Nusi elképedt: mi ütött halk szavú, mindig mosolygós unokatestvérébe? Anna gyorsan észhez tért: — Ne haragudj, Nuskó. Nehéz a bő­rönd. Gyerünk! — Mit cipelsz? Röpcsit? Sajtót? — Megőrültél? — Ne olyan hango­san — gurult dühbe újra Anna. — Szó sincs róla. — Ugyan már! Nincs itt senki. Megesz a kíváncsiság, igazán megőrü­lök, nem bírom ki hazáig. Taxi tűnt fel a Ben József utcában. Anna feltartotta a kezét. — Mi ez? Betörtél? — ámuldozott mindinkább Nusi. — Feltűnő ez a hülye táska. Menjünk — s betuszkolta unokahúgát a botár­­szerű, lomha, géperejű bérkocsiba, mi­ként azidőben a taxit nevezték Buda­pesten, s odavetette a címet: — Vajda­­hunyad utca 4. Anna a bujdosás első éjszakáját Nu­­siéknál töltötte. Nem a Vajdahunyad utca 4-ben, hanem jóval odább, a 15. számú ház földszintes, egyszobás laká­sában. Nagyjából elmondta, miért kell rejtőzködnie. Nusi áradó kedvesen biz­tatta: maradjon akármeddig. Anna nem fogadta el, tudva, hogy unokanővére férje sem fehér. (folytatjuk) KULTURÁLIS □ОЕИЭЕШВШ ÉVFORDULÓ A francia költészet, vagy inkább „a költé­szet“ gyermekzsenije Ar­thur Rimbaud (1854. 10. 20. - 1891. 11. 10.) születéséről a napokban emlékeztünk meg. ő a világirodalom egyetlen kamasz költője, aki töké­letes kifejező eszközökkel tolmácsolta egy serdülő fiú érzelem- és gondolatvilágát, s a világgal való kapcsolatainak képét Ugyanis minden versét tizenöt és tizen­kilenc éves kora között Irta. A gondolat és érzés kifejezésének csodálatosan elért csú csai után elhallgatott, búcsú nélkül, egyet­len szó nélkül, magyarázat nélkül hagyta ott a költészetet. Ezután még majdnem húsz évig élt a francia gyarmatokon, hol itt, hol ott, kalandok, felfedezések, veszé­lyek közepette. Életének erről a szakaszá­ról levelei adnak számot, amelyek azonbar távol állnak ifjúkori irodalmi tevékenysé­gétől. — gé — ARTHUR RIMBAUD TAKÁCS ZSUZSA Itt járt az ősz Egy reggelen mit vettem észre? Itt járt az ősz, be sem jelentette. Léptei nyomán sárguló fákat lótok som piroslik a hegyoldalon a füvek is meghajtották derekukat simításra én meg csak állok, és csodálom a megváltozott tájat. FARKAS RÓZSA Jön a szél Kóborlásaim Jön a szél, megy a szél, röpülnek a levelek. Húzd össze a kabátodat! El ne vigye a fejedetl Megy a szél, jön a szél, ágat, levelet himbáTT Legjobb volna hazamenni fázik, aki kinn jár. Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben. A köpeny vállamon már eszmévé szakadt. Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt, s nem álmodott még hejhI szerelmet senki szebben! Tisztás szélén mogyoró Tisztás szélén mogyoró, mogyoróbokor; kalapomban kikerics, kikerics-csokor. Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett. Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen. Csillaghad döngicsélt lágyan lejem lelett. Lemenőben van a nap, lemenőben már; le is ment már valahol túl a hegyen jár. Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyam szeptember estjein s a homlokomra lágyan mint frissítő ital, estharmat csöppje Elvitte a nyarat is magával a nap; őszi szellő szekerén jön az alkonyat. hullt; rímeltem s míg a fák között vad árny • hajolt át, térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt! Radnóti Miklós fordítása 105 évvel ezelőtt született Mahátma Gandhi, indiai politikus, az angol gyarma­tosítók ellen indult nemzeti felszabadító harc vezetője. Angliában végezte jogi ta­nulmányait. Az első világháború kitöréséig Dél-Afrikában vezette a hinduk mozgal­mát az angol és a búr földbirtokosok és tőkések faji megkülönböztető politikája ellen. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnöke volt; befolyását e párt vezetésére megőrizte haláláig. Az angol hatóságok többször bebörtönözték, s nemegyszer folytatott éhségsztrájkot. Tanaiban az erő­szaknélküliséget (az osztályharcot is elve­tette), a kasztrendszer tagadását, a hindu­mohamedán ellenségeskedés elítélését, a faluközösségek és a kézműipar fejlesztését hirdette. Életművének legjelentősebb ered­ménye az volt, hogy nagy tömegeket tömö­rített az antiimperiali8ta nemzeti harc tá­borába. Az indiai nép már életében a Mahátma (Nagy Lélek) nevet adta neki, s emlékét szentként tisztelik hívei ma is. 550 éve halt meg a kiváló huszita had­vezér, Trocnovi Ján Éizka (1360—1424). Elszegényedett cseh nemesi családból szár­mazott. 1419-ben a huszita seregek főve­zére lett. A huszita háborúkban sikeresen visszaverte a keresztes hadak támadását. Pestisben halt meg. Az 6 nevéhez fűződik a huszita hadviselés módszereinek (pl. a szekérvárnak) kialakítása. Megborzong о mogyoró, mogyoróbokor; kalapomban kákád a -kikerics-csokor. Szarvas bődül a tetőn, megremeg a völgy; ijedtében makkot ejt mellettem a tölgy. Fogom hát a botomat és leballagok; szembe vélem jön a Hold és a csillagok. KANYÄDI SÁNDOR Betakarítás. Kiss Tibor rajza KÉPREJTVÉNY: A megfejtett szót Írjátok le postai levelező­lapra és küldjétek be címünkre. Nő szerkesztősége, 80100 Bra­tislava, Prazská 5. Gyermekek­nek. No

Next

/
Thumbnails
Contents