Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-27 / 39. szám

— mondja Pásztor Sarolta, a Nőszövetség Rimavská Sobota-i (rimaszombati) JB titkára, a Szlovákiai Nőszövetség KB Elnökségének tagja. Ér hirtelené­­ben egész kívánságlistát sorol fel, mit vár tőlünk most. a nőszövetség kongresszusai előtti időszak­ban: írjon a Nő az asszonyok munkájáról még többet. Különösen arról, mennyit adnak a társada­lomnak azon túl is, hogy a családjukról gondoskod­nak, s elvégzik a munkájukat. Társadalmi tevékeny­ség, brigádmunka, szervezeti élet. . . Értesse meg még több nővel, hogy a nőszövetség sokat okar és tud segíteni, hogy megbirkózhassanak a nagy tár­sadalmi és politikai feladatokkal. írjon továbbra is a nők fejlődésének sokszor göröngyös útjáról, főleg az elért eredményekről, de a nehézségekről, azok elhárításának módjáról is. Lelkesítsen, serkentsen még több nőt elkötelezett munkára. Formálja tudatukat, neveljen — tájékoz­tasson, toborozzon о nőszövetség soraiba még több tagot. Legyen a lap olyan terjedelmű, hogy mindenről írhasson, ami lényeges. Hazánk minden asszonya kapjon — nemzetiségére való tekintet nélkül — szép kivitelű, megfelelő terjedelmű lapot. Ez a „kívánságlista” jobban esik, mint egy sem­leges köszöntő, mert arról győz meg, hogy szükség van a munkánkra, hogy Pásztor elvtársnő olvassa lapunkat — az elnökségi üléseken értékeli is — és az ő kívánságai a rimaszombati járás asszonyai­nak igényeit, a nőszövetség szükségleteit is tükrö­zik. Köszönjük a jókívánságokat! Talán azért is kedvesebb, mint másnak, mert az elmúlt két évtized olatt szinte éreztem, hogy egy­más kezét fogva növünk, fejlődünk, izmosodunk. Miközben ezt is megtanultuk, hogy egymás nélkül már elképzelhetetlen az életünk. Jó volt látni, érezni és átélni, hogy az egykori kis formátú nőlap foko­zatosan hogyan fejlődött és vált mindennapi éle­tünket átfogó, tartalmas családi lappó. Mit kívánok a jövőben? Legyen kissé -nagyobb terjedelmű, hogy még színesebb, tartalomban gaz­dagabb lehessen, hogy a család valamennyi tagja megtalálhassa benne a magáétl Neveljen, oktas­son, tanácsoljon és tanítson mai emberhez méltón élni, dolgozni, gondolkodni! AMBRUS GIZELLA, a Szlovákiai Nőszövetség KB plénumának tagja A SZÁMOK MÖGÖTT AZ EMBEREKET Nem olyan egyszerű dolog, amikor halljuk: emelni kell az újságok előfizetőinek számát. Ez a szám nemcsak a sajtó fogyasz­tóinak tömegét jelenti, hanem minden egyes újság, folyóirat újabb olvasójának szellemi gaz­dagodását is. Természetesen akkor, ha a sajtótermék kielégíti az igényeket és tartalmi profiljá­nak megfelelően tájékoztat, ne­vel, szórakoztat. Amikor a Szlovákiai Nőszövet­ség luceneci (losonci) járási tit­kárnőjénél, a jó szervezőképes­ségéről és pontos munkájáról köz­ismert Margita Gajdárová elv­társnőnél érdeklődünk nőszövet­ségünk sajtótermékei körül szer­zett tapasztalatairól, készségesen válaszol : — A nőszervezeti sajtó: a Slo­­venka, a NO, a Funkcionárka nagy segítséget jelentenek a nők nevelésében, és mivel képes fo­lyóiratok — nemcsak szellemi, de esztétikai fejlesztésében is. Járá­sunk asszonyai szívesen olvasnak arról, hogy élnek, dolgoznak, ho­gyan használják fel pihenőidejü­ket másutt, más körülmények közötti társnőik, sokat merítenek a jogi és metodikai tanácsokból és szívesen olvasnak önmagukról is, vagy a sajátjukhoz hasonló sorsokról. Vonzzák őket a Nő­ben közölt családi körök fényké­pekkel dokumentált rövid króni­kái. Nagyon okos dolog a „kis­emberekről" írni, problémáikkal foglalkozni. — Ez persze — nyilatkozott kis­sé önkritikailag Gajdár elvtársnő — megkívánja, hogy mi magunk is szorosabb kapcsolatot tartsunk fenn a női sajtóval, a szlovákkal csakúgy, mint a magyarral. A jö­vőben a helyi szervezetekről ka­pott jegyzőkönyvi jelentéseket igyekszem majd tömören össze­foglalva havonta egyszer eljut­tatni a szerkesztőségekbe. Úgy gondolom, hogy ez különösen most, a nőszövetségi kongresszus előtti időszakban nagyon lénye­ges feladat. — Mivel a propaganda soha­sem árt, erre sokféle eszközt fel­használunk. Legutóbbi kézimun­ka-kiállításunk helyiségét is ké­pes folyóiratokkal díszítettük. He­lyi- és üzemi szervezeteink sem felejtik el nevezetesebb állam­ünnepek vagy forradalmi évfor­dulók tiszteletére a tagtoborzás, a társadalmi munkafelajánlások mellett a női sajtó előfizetőinek számát is szaporítani. Az 1973. évre előirányzott 300 példányos emelkedésből az első félévben valamivel több mint 50 százalé­kot teljesítettünk. Azt mondottam: a sajtó napja kétszeresen jó alkalmat nyújt az újság és az olvasó viszonyának felméréséhez. Most még hozzá­tenném: a sajtó napja, szeptem­ber 21 -e további jó alkalom ahhoz, hogy Margita Gajdárová elvtársnőnek jó egészséget és további sikeres munkát kíván­junk, mert éppen ezen a napon született. — Igo -No RÓLUK ÉS HOZZÁJUK SZÓL Vefky Krtísen (Nagykürtösön) a nőszövetség járási bizottságá­nak titkárságán ezekben a na­pokban különösen lázas munka folyik. Az asztalon kimutatások, nyomtatványok tornyosulnak, gyakran csörög a telefonkészülék, a helyi szervezetek elnöknői je­lentéseket diktálnak, tanácsokat kérnek — évzáró taggyűlésre ké­szülnek. Emília Vredíková két éve tölti be a titkári tisztséget és a sokszínű feladatok teljesítését lelkiismeretesen végzi. Ebben a munkában számottevő segítséget nyújt neki Kanát Gyuláné, mező­­gazdasági mérnök, a nőszövet­ség járási bizottságának elnöke. Gyakran elkíséri a magyar nem­zetiségű asszonyok közé a titkár elvtársnőt, együtt orvosolják ké­relmeiket és szervezik eszmei­politikai nevelésüket. — Járásunkban a nőszövetség tagjainak száma 3252, melynek harminc százaléka magyar anya­nyelvű — mondja Vredíková elv­társnő. Nagy gondot fordítunk arra, hogy minél többen előfize­tői legyenek a Nö című hetilap­nak, melyből 711 jár asszonyaink­nak. Ebben az évben, a Postai Hírlapszolgálattal karöltve, a női lapok terjesztésére versenyt indí­tottunk a helyi szervezetek között, melynek időszakos eredményét a sajtónap alkalmából értékeljük, és a legtevékenyebb terjesztőket tárgyi jutalommal ajándékozzuk meg. Nálunk az asszonyok nyolc­van százaléka a mezőgazdaság­ban dolgozik, akikkel szakmám­ból eredően szinte naponként találkozom — veszi át a szót Kanát elvtársnő. Elmondhatom, hogy a falusi asszonyok nagyon szeretik a Nö-t, hiszen róluk és hozzájuk szól minden száma. Egy­­egy értékesebb cikkel még a munkahelyükön kifüggesztett fali­újságon is találkozom, sőt még képeket is kivágnak belőle. A nőszövetség helyi szervezeteinek taggyűlésein nemegyszer beszél­nek meg fontosabb cikkeket, vagy felhívják egymás figyelmét a ké­zimunkákra, kipróbált receptre, egy ruhamodellre. A családi kör az egyik legszívesebben olvasott rovat közé tartozik. A kozmetikai tanácsadástól vettük azt az ötle­tet, hogy előadásokat tartsunk asszonytársainknak a szépség­­ápolásról is. — A mi munkánkban sokszor hasznosítjuk a szervezeti életünk­ről, járások eredményeiről szóló beszámolókból, írásokból nyert tapasztalatokat, — fűzi hozzá a titkár elvtársnő. Tudjuk, hogy a NÖ hetilap csupán tizenhat olda­lon szólhat magyar nemzetiségű asszonyainkhoz, de jó lenne, kü­lönösen a taggyűlések és a járási konferenciák Idején, ha még töb­bet olvashatnánk a szervezeti éle­tünk különböző területein elért eredményekről. — ksz -TANÍT, NEVEL, SEGÍT. к • • HORVÁTH EDUARDNÉ, a JEDNOTA Népi Fo­gyasztási Szövetkezet alkalmazottja: Már több mint 15 éve a Nö előfizetője va­gyok. Családomban a legfiatalabbtól kezdve a leg­idősebbig mindenki olvassa ezt a képes újságot. A kézbesítés után először átnézem a divatújdonsá­gokat és a recepteket. Ez nagyon sok segítséget nyújt a háziasszonyoknak. A kötéshez mintát talá­lok. örvendetes dolog, hogy az utóbbi időben a hetilap hasábjain megjelentek a különböző mosó­szerek reklámjai és a használati utasítás is. Ezelőtt községünkben mindig csak hétfőn kézbesítették a NÖ-t. Ma már szombaton eljut az olvasókhoz köz­kedvelt és közismert lapunk. Nagyon szeretnénk, ha a lap terjedelme bővülne, hogy még több hasznos ismerettel láthatná el a nőket és az egész családot. DOMÉNY KLÁRA a tvrdosovcei (tardoskeddi) SZISZ-szervezet elnöke: — Szintén a Nö olvasótáborához tartozom. Rendszeresen elolvasom a lap minden számát. A nekünk nagy segítséget nyújtó Nö-ben figyelem­mel kísérem a különböző versenyeket és az ankéto­­kat. Nekem nagyon megtetszett az Ifjú Szemmel című rovat, mivel nyíltan szól minden problémáról. Eddig még semmilyen folyóirat nem foglalkozott a kispolgár fogalmának meghatározásával, de a NÖ megpróbálkozott vele. Ezért a szerkesztőség dicsé­retet érdemel. Továbbá a szülőknek segítséget nyújt a gyermekek nevelésében. Szeretném, ha a jövőben is különös gondot fordítanának a fiatalok ideológiai nevelésére. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents