Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
Zulfija nevét Üzbegisztánban minden iskolás, minden nő ismeri. Verseit ünnepségeken szavalják, s idézik a szerelmesek is, ha az elmondhatatlant akarják elmondani egymásnak. A szívélyesség üzbég mozdulatával, szívéig emelt jobb kezével hajlik meg felénk, amikor a Szaodat (Boldogság) nőlap szerkesztőségében köszönti a szocialista országok nőlapjai főszerkesztőinek csoportját. A mongol, a kubai, a lengyel és a magyar nőlapok képviselőit látja vendégül Üzbegisztán több milliós példányszámban megjelenő nőlapjának szerkesztősége, élén a költőfőszerkesztőnővel, Zulfijával. Négy és fél óra alatt tettük meg repülőgépen a 3900 kilométernyi utat Moszkvából Taskentbe, hogy a kellemesen hűs nyáreleji levegőből Üzbegisztán forró szelébe merítsük arcunkat. Negyven fok Celzius .,. De a szerkesztőségben ventillátor hűsíti a levegőt, zöld tea frissít bennünket. A fületlen csészét tanuljuk tartani, a „pijalát“, keleti édességeket szopogatunk, közben forgatjuk a szép kivitelű képeslapot, amelynek címe a „Boldogság“ egyben közkedvelt üzbég női név is. A szerkesztőség dolgozóin kívül a külső munkatársak is megjelentek liszteletünkre: Hadzsíjava asszony, a közoktatás„Milyen gyorsan nőnek itt az emberek“ írta csodálattal Július Fuéík, amint sorra teltek jegyzetfüzetei az öntudatra ébredt üzbég nőkről írott igaz történetekkel. Azóta a nők új nemzedékei nőttek fel. Üzbegisztán 13 millió lakosának 51 százaléka nő. Egy családban sincs kevesebb két gyereknél, az értelmiségi családokban leggyakoribb a három gyermek, de legáltalánosabb a családonkénti öt gyerek. — Hogyan bírod? — kérdezem Halida Ahrarova asszonyt, a Szaodat rendkívül rokonszenves főszerkesztőhelyettesét, öt gyermek édesanyját. Felelős beosztása van, sokat utazik, ír — közéleti tisztségei is vannak. És a kérdés hátteréhez tartozik még az is, hogy az üzbég háztartás, konyha, étkezés hagyományai nem kevés időt igényelnek. Igaz, hogy az ízletes saláták gyorsan elkészülnek uborkából, paradicsomból, hagymából, kaporból, a kitűnő ízű savanyú és édes tejből, tejszínből, de a bárányhúsos rizs, a káposztás húsok, a finom sült tészták, a szertartásosan tálalt tea nem néhány perces étel. Hát még, ha a reggelire frissen készülő, tésztába takart, vagdalt birkahús, hagyma, fűszerek keverékéből készített „táskákat“ számítom. Tudjuk milyen időrabló munka a tésztanyújtás ... >oldogságról, szerelemről Július Fucík riportjai nyomán az üzbég nők között ügyi miniszterhelyettes, Szajora Szultanova a Vörös Hajnal textilüzem igazgatója, a XXIV. kongreszszus küldötte és a többiek is mind — a nevüket úgyis nehéz lenne mind megjegyezni — az igazságügyminiszternő, a kereskedelmi kamara képviselője, a szociális ügyek miniszterasszonya és egy halk szavú, szívélyes, de rendkívül határozott nő, akinek a nevét nem lehet elfelejteni: Hudzsuma asszony. Zulfijától megtudjuk, hogy Hudzsuma hanum (hanum: asszony, asszonyom) anyja még fátyolt hordott és lánya akkor született, amikor Üzbegisztán haladó erői — a kommunisták, forradalmárok — megindították a fátyol elleni támadást. (Hudzsum: támadás.) 1926 decembere volt akkor és az újszülött a Hudzsuma nevet kapta. És Hudzsuma hanum jelképe lett a kornak, amelyben szabadsága, jogai tudatára ébredt az üzbég nő. Öntudatos, magasan képzett — huszonegy ország baráti szövetségének elnöke. A barátság és testvériség eszméjének erejét saját sorsa, élete — kortársai felemelkedése — útján méri le. — Micsoda évek voltak! Az októberi forradalom fényét, eszméink igazát el kellett juttatnunk a fekete lószőr-fátylak mögé, jelképesen, de a szó szoros értelmében is le kellett tépni a rabszolga-alázatban élő nők arcáról a parandzsát. De én beszéljek erről? — fordul felém Zulfija, aki itt a csehszlovákiai nőlapokat képviselem — Július Fuéík már 1934- ben megírta. Mennyi hőstett, nagyszerű példa krónikása volt. Rozijahan Mirzagatova, aki elszökött otthonról, hogy Moszkvába mehessen tanulni, Tadzsihan Sadijeva, aki férje háreméből, ablaktalan kislakjából lépett ki, hogy felrúzza a sorsukat igaként cipelő asszonyokat — ma is a Legfelső Szovjet tagja. Vagy Bibinisa Baltabajeva, aki félénk, szótlan kislányként került a textilgyárba — és bátran vállalta az első üzbég ejtőernyősnő szerepét. — Szokás dolga — mondja Halida. És munkamegosztás kérdése. Az üzbég férfiak rendkívül háziasak, legtöbbjük jól főz. Az én férjem is — természetesen a gyerekek is — mind segítenek.’ A család, a házasság, a dolgozó édesanya tisztelete, megbecsülése nagyon erős érzés Üzbegisztánban. A szép emberi érzelmeket — a szerelmet, szeretetet, barátságot, hűséget — nagyra becsülik nálunk. Tiszteletet érdemlő, ébresztő, egyenjogú ember tehát az üzbég nő: boldog ember... Szellős, élénk színű, selyemből készült ruhájukban, a lányok negyven fonatba font, az asszonyok mesterien feltornyozott kontyú fekete hajukkal, méltóságteljes tartásukkal hasonlóak egymáshoz — mégis egyéni varázsa van szavuknak, arcuknak, erősen ívelt szemöldöküknek, sötét szemüknek. A miniszterhelyettes asszony, a pártbizottság titkára, a textilüzem igazgatónője, a gyapotszedő lány, a gyári szövőnő és a Szaodat szerkesztőnője — mind külön egyéniség, mind külön regénytéma lehetne. Mert életük hátterében ott érezni, látni a történelmet, amint a város főterén levették arcukról a fátylat és máglyát raktak belőle, az elszánt bátorságot, ahogyan traktorra ültek, megindították a szövőgépet. kiléptek az ablaktalan „kislak“ kapuján, hogy elinduljanak a tudás felé, ahogyan repülőgépre szálltak, és később, ahogyan fegyvert fogtak a szovjet haza védelmére, amikor új rabság árnyékával fenyegetett a fasizmus ... Zulfija arról beszél, szerinte mi a boldogság: A hűség önmagunkhoz, álmainkhoz, az eszméhez, amelyért küzdünk, ahhoz, akit szeretünk, a hazához, népünkhöz, nemzetünkhöz. Hozzáteszi: Ahogyan Fuéík is élt ... És azt, ha fedetlen arccal a napban állva nem vakít a fény, hanem éltet, melegít: ahogyan az üzbég nők élnek. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1. Szabad, boldog üzbég ifjúság ... 2. A Kelet varázsa 3. és a hagyományos építészeti stílus elemeit felhasználó korszerű építészet 4. A taskenti V. I. Lenin múzeum 5. Gyümölcsszüret 6—7. Július Fuéík 1934-ben a lefátyolozott arcú üzbég nők között 8. Zulfija asszony, üzbég nemzeti költő, a Szaodat főszerkesztője 9. A földrengés sújtotta Taskent, a szovjet nép testvéri segítségével épült újjá: szebb lett, mint valaha Szovjet és csehszlovák fotódokumentáció és Németi Irén felvételei
