Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
л.' >и о >и < Z £ ш Z Az ankétban felvetett kérdés gondolkodóba ejett és levélírásra késztetett. Nemrégibben én is átestem egy hasonlóan kényes helyzeten, s tudom, hogy sok fiatallal megtörténik ilyesmi. Röviddel ezelőtt egy nagy gyár hivatalába kerültem dolgozni. Fiatalon, mint Csilla. Nem ez a munkakör volt az elképzelésem, nem is mondhatom, hogy megszerettem ezt a ázakmát, de szorgalmasan gyűjtögettem a pénzem, szeretnék továbbtanulni. Nemsokkal azután, hogy munkába léptem, velem is az történt, ami Csillával. Beleszerettem egy idősebb munkatársamba. Mint mágnes a vasdarabot, úgy vonzott engem a bűvkörébe. Húsz évvel volt idősebb nálam, nős, édesapa. Nem a beosztása miatt szerettem meg, hanem a vonzó egyénisége miatt. Fogva tartott a tekintélye, nagy tudása, érdeklődési köre, s az, hogy az átlagból magasan kiemelkedett... Fiatal voltam, tévedtem. A szimpátiát, barátságot összetévesztettem a szerelemmel. Mert a szerelemre is vágytam, mint minden fiatal lány. De bármennyire is szerettem, tudtam, hogy mit engedhetek meg magamnak, és miről kell lemondanom. Ezért a végső fJlr percben volt erőm nemet mondani, és megőrizni a tiszta barátságot. Csilla éppen ezen a lépésen csúszott el. Nem lett volna szabad neki sem összetévesztenie a barátságot, a bizalmas munkatársi viszonyt a szerelemmel. Csilla esetében nekem mégis az fájt a legjobban, hogy a munkatársai elfordultak tőle, sőt maga Imre tette ezt a megjegyzést: „egy lánynak tudnia kell, hogy meddig szabad mennie.. Hát milyen ember valójában Imre? Csak másokkal szemben támaszt követelményeket és magával szemben nem? A saját hibáira mindig talál mentséget? Szerinte egy családos apa többet megengedhet magának mint egy fiatal lány? önmaga iránti becstelenség és lebecsülés ez Lehet, hogy én egy kicsit konzervatív gondolkodású vagyok, de mindig olyan férfiakat tiszteltem, akik sohasem mondtak olcsó és értéktelen bókokat a nőknek. Vagy van értéke az olyan széptevésnek, amit mindenki egyformán megkap? Persze, ami megtörtént, azon már késő meditálni. Ellenben sok tapasztalatot leszűrhetsz belőle. Nem akarom ezt helyetted megtenni, csupán azt szeretném tanácsolni, hogy a felelősségvállalástól ne félj! A feletteseid, mint magánemberek elítélhetnek, de hivatalosan nem lehet bántódásod emiatt. Hiszen mindenki tudja, hogy az ilyenfajta kapcsolathoz mindig két ember szükséges! Es sohasem az egyik a hibás, hanem mind a kettő. Ha pedig a munkatársnőidre gondolok, Nagy László szavai jutnak eszembe, aki azt írta egyik kötete margójára: átalakultak, bemocskolódtak a szavak... Meg kellene tisztítani, felemelni őket, és meg kell tisztítani az érzéseinket, az emberi kapcsolatainkat is ... hidd el, csak így érdemes élni! Csorba Piroska, Szuhakálló, Magyarország Nehéz egyértelmű választ adni Csilla levelére. Vegyük csak sorjába: Amikor a munkahelyedre kerültél, mindenki kedves és figyelmes volt veled szemben. Szívesen tanácsoltak, útbaigazítottak, segítettek leküzdeni a munkád során felmerülő nehézségeket. Mindezt természetesnek vetted, sőt azt is, amikor egyik-másik kolléganőd kezdett veled szemben hangot váltani, szaporodtak a megjegyzéseik. Az is természetes volt, hogy Imre kocsijába ülj, és ha már a sodrásban vagy, mindegy, mi történik ... A legnagyobb hiba az volt, hogy sohasem gondolkoztál. Ha már megnyerted munkatársaid bizalmát, gondolnod kellett volna arra, mit tegyél, hogy azt meg is tarthasd. S ha Imre érzelmeinek bűvkörébe kerültél, gondolnod kellett volna arra, milyen kimenetele lehet az ügynek? Mert ha ilyesmire gondoltál volna időben, most nem fájna, hogy elveszítetted munkatársaid bizalmát, s nem lepődnél meg azon sem, hogy a „hős szerelmes“ gyáván megfutamodik ... Mindennek ellenére Imrét jobban hibáztatom, mint téged. Rossz lehet ilyen környezetben dolgozni, nehezen lehet a sebeket gyógyítani. Én a helyedben csak egy új munkahelyen lennék erre képes. Győri Irén, Trstice (Nádszeg) A szerelem az emberi érzések legszebbike. Ebből következik az is, hogy a legnehezebben érjük el, s ha pedig megvan, vigyáznunk kell rá, hogy megtartsuk. Szépen és okosan szeretni, művészet! Erre joga is van minden embernek, de nem szabad a szerelmet összetéveszteni semmilyen már érzéssel! Kár, hogy némelyik fiatal lány keserű tapasztalatok árán iön erre rá! Hevessy Sári, Nitra [o/T % 1*1 Este tizenegy óra. Dániel Erzsébet kitekint az ablakon. A városi zaj elcsendesült, csak egy-két munkából hazafelé siető ember, egy-egy összesimult szerelmespár andalog az utcán. A házak ablakaiban egymás után alszik ki a fény. Szereti az éjszakai csendet, a portalan, autógázoktól mentes tiszta levegőt. Egy cseppet sem zavarja, hogy ő nem alhat. Dániel Zoltánná ugyanis a stúrovói (párkányi) telefonközpont alkalmazottja. Amikor munkát vállalt, számolt azzal, hogy éjszakai szolgálatos is lesz. Megszerette munkáját, átérzi annak fontosságát. Kitekint az ablakon s közben haza gondol. A férjére, Zoltánra, aki lehet, hogy éppen most szunyókált el újságolvasás közben. Csillára, elsős „nagylányára", aki pár napja boldogan cipeli hátitáskáját. Hányszor nézegette júliusban, augusztusban a naptárt, számolgatta a napokat, hogy mikor Indulhat el az iskolába... Csilla már régen alszik, de előbb bizonyára a legapróbb részletekig elmesélte apukának, mi történt aznap az iskolában. Zoltán jó férj, aki teljes mértékben helyt tud állni, amíg ő távol van. Elkészíti a vacsorát A NO KÉRDEZ a szakember válaszol KÉRDEZZEN ÖN IS! A „csodatevő" hormonok már jó néhány évtizede tartják ébren az emberek érdeklődését. Szabályozzák a növekedést, a nemiséget, a kövérséget, a soványságot, a szőrképződést stb., sőt hallottunk már hormonális fiata- Iftá kúrákról is. Valóban ilyen sok szerepet játszanak az emberi szervezetben, mennyiben felel meg a valóságnak mindaz, amit javukra, vagy számlájukra írunk? — ezekről a kérdésekről készítünk beszélgetést az endokrinelógus szakorvossal. Olvasóinkat a témával kapcsolatban bizonyára sok minden érdekli. Szívesen vennénk tehát, ha önök is közreműködnének ennek a beszélgetésnek az előkészítésében. Röviden megfogalmazott kérdéseiket küldjék el szerkesztőségünkbe 1974. szeptember 20-ig. A borítékra szíveskedjenek ráírni: „A Nő kérdez — a szakember válaszol."
