Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
HERMINA PODOBOVA, az Ostratlcel Efsz tagja, 14 éve dolgozik a mezőgazdaságban, a növénytermesztésben. Kilenc éve traktorlsta, s e nehéz fizikai munkában példásan megállja a helyét. BONIS ÍREN, a Telincei (Tlld) Béke Efsz állatgondozója. 1958-tól tagja a szövetkezetnek, kiváló eredményeket ér el a sertéstenyésztésben. Odaadó munkájáért magasfokú állami kitüntetésben részesült: megkapta a Kiváló Dolgozó elmet. МШе/ BÜSZKÉK Országutak mentén gyakorta megpihen szemünk az új élet kezdetét jelentő zöld vetéseken, nyár közepén a ringó, aranyló búzatáblán, késő ősszel pedig a szántás pihenő rögein ... Ma már természetesnek tűnik, hogy mindez a szövetkezetek tulajdonát képezi, és a közös munka eredménye gyümölcsözik az egykor keskeny csíkokra szabdalt parcellákon. A szocialista mezőgazdaság építésének negyedszázados évfordulója számvetésre késztet bennünket. Visszalapozunk a kezdeti időszakba, visszapergetjük az eltelt éveket, mérlegelünk, értékelünk. A mezőgazdaság kollektivizálásának egyetlen szakaszából sem hiányoztak a nők, ezért mi sem természetesebb, minthogy a nők is a számvetés asztalához ülnek. Hiszen az első szövetkezetek megalakulásától kezdve részesei voltak azoknak az eredményeknek, amelyeket most, az értékelés alkalmával mezőgazdasági dolgozóink javára írhatunk. Nem lenne nehéz huszonöt évet visszapergetni, hiszen az emberi társadalom fejlődésében ez túlságosan rövid idő. De ez a rövid idő olyan gazdag volt forradalmi változásokban, mérföldkövekben, hogy mégsem vállalkozhatunk részletes elemzésre. Az idősebb nemzedékhez tartozók még emlékeznek, milyen mélypontról kellett kezdeni a mezőgazdaság kollektivizálását. Ahány falu, annyi külön problémával kellett megküzdeni a szövetkezetek alapítása során. De még falun belül is, ahány ház, annyi egyedi eset volt... Hosszú és fáradtságos munka volt, amíg a burzsoázia politikáját végleg legyőzve kialakíthattuk az új, szocialista termelési viszonyokat. Ebből a kemény küzdelemből nem maradtak ki a nők sem. Igaz, akkor még távolról sem beszélhettünk olyan arányokról, mint napjainkban, de tény, hogy sok helyen éppen a nőkön múlott, hogy megalakul-e a faluban a szövetkezet, vagy húzódik tovább a küzdelem. Ez érthető is volt, hiszen idősebb szövetkezeti tagok, dolgozó nők, emlékeztetnek rá, milyen embertelenül nehéz volt egykor a parasztasszonyok élete. Munkában megfáradt tekintetük, agyondolgozott, elnehezült kezük tanúskodik arról, hogy a vasárnapi kurta pihenésen kívül nem állhatták meg a munkában sohasem ... Nem volt anyaszabadság, szülési segély, táppénz, nyugdíj, és nem volt szabadság, gyógykezelés, üzemi üdülés ... Lassan, de annál intenzívebben változott meg a földművesmunka jellege, a földművesember, szövetkezeti tag társadalmi rangja. A kezdeti időszakban nagy szükség volt a nők segítségére, példamutató magatartására. A gépesítés alacsony színvonala miatt a növénytermesztés és állattenyésztés tetemes része az 6 munkájuk eredménye volt. Az állattenyésztésben még napjainkban is 53 százalékban nők dolgoznak. És bár a gépesítés foka is óriási léptekkel halad előre, ma sem lehet nélkülözni a női munkaerőt sem MAGDALENA KOVACOVA, a Veiké Uherce-i Efsz gabonaraktárának vezetője, a nőszövetség toроГбапу-i járási bizottsága mezőgazdasági komissziójának tagja. Elsők között volt, akik kitartottak a szövetkezetesítés gondolata mellett. Munkájával, politikai magatartásával méltán kiérdemelte munkatársai, és egész társadalmunk elismerését.
