Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-02 / 31. szám

ahol csak akarunk — otthon, klubokban, lakó­házak folyosóin, játszótereken, üzemek halijai­ban s végül kint a természetben. Csak akarni kell! Egyre több a szakképzett elótornász, egyre hatékonyabb a Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség támogatása és javulnak az anyagi körülmé­nyek Is. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jó szándék rendszerint valami kicsiségen, néhány ember meg népi értésén siklik el. Nemrégiben a Bratislavában megrendezett Intersport (nemzetközi testnevelési és turisztikai felszerelések) kiállításán a JUNAK elnevezésű univerzális kondicionális felszerelés aranyérmet nyert. Előnye, hogy kis helyen is elhelyezhető, bárhova felszerelhető, minden sportágban fel­használható. Nagy iránta az érdeklődés, a Start című sporthetllap a közelmúltban sorozatban mutatta be felhasználásának sokrétű lehetőségét. Persze, ezek a gyakorlatok, ámbár rendkívül hasznosak — többek között a testformát is ala­kítják —, önmagukban nem elegendőek, taná­csos ha úszással, turisztikával, síeléssel vagy más sporttal egészítjük ki őket. A testkultúrának csak néhány nem egészen szokványos lehetőségét említettük meg, végül is nem a forma a leglényegesebb, sokkal fontosabb a rendszeresség, a szokássá váló tornázás. A mo­dern nő életstílusához ez is szorosan hozzátarto­zik. Nem ringathatjuk magunkat abban a hit­ben. hogy a divatos öltözet, a jó fodrász és a kozmetika megteszi a magáét. Rugalmas, fiatalos test nélkül mindez mit sem ér.-koh— tónő, huszonöt éve vezeti a zselízl óvodát. Az már csak természetes, hogy az eltelt évek alatt gazdag tapasztalatokat szerzett a gyermekneve­lésben és ezt jól gyümölcsözteti a gyermekek és az óvoda javára. , Az igazgatónőnek nem kis része van abban, hogy a volt Eszterházy-kastélyt 160 kisgyermek vallja a magáénak. Az ötosztályos óvodában tíz óvónő készíti elő á gyerekeket az iskolai életre. A korszerű tantermekben tervszerű mun­ka folyik, amelynek alapja a játék. A társada­lom bőkezűen gondoskodik arról, hogy a gye­rekek a játékokon keresztül megismerkedhesse­nek az élettel és munkával. A ieliezovcei (zselizi) óvodában terv­szerű munka folyik i/T A M az igazsághoz Akinek ritkábban esik útjá­ba Trstice (Nádszeg) község, annak nem nehéz észrevenni a változást. Mert semmi sem bizonyítja kézzelfoghatóbban a fejlődést, a természet és társadalom törvényszerű moz­gását, mint maga a változó falukép. Néhány évtized alatt szinte édenkertet teremtettek az egykori papi földek helyén, dacolva idővel és időjárással, vízzel és szárazsággal. Meg­változtak a házsorok is: hosz­­szabbak lettek, tágasabb, na­gyobb helyet kértek a laká­sok, szép kerítést húztak kö­réjük, és tv-antennán érkezik a világ a legszűkebb csalá­dok házába is . .. S vajon dz anyagi változá­sokat mennyiben követte a tudati fejlődés, az a minőségi változás, amit nem koronák­ban fejezünk ki, hanem a szellemi értékek bonyolult fokmérőjével? Egy szűkszavú tudósítás nyomán került sor erre a be­szélgetésre, melynek nyomán választ keresünk kérdésünkre. Juhos Árpád, az efsz mellett működő pártalapszervezet el­nöke mélyen eltöpreng, ami­kor véleményt formál. És messziről kezdi a visszatekin­tést: — Csák Máté földjének legszegényebb darabja volt a miénk. Az emberek sokáig hitték, hogy csak az isten tartja bennük a lelket. Pedig nem úgy volt azl Hanem a saját dacoló, makacs termé­szetük éltette bennük a hol­nap reményét. Mert ugye, köztudott, hogy errefelé da­cos természetű, keményfejü emberek laknak ... Amint mondtam, látszatra mégis az istentől várták a könnyebb holnapot. Építettek is hatal­mas templomot, díszeset, gazdagot. Egy valláshoz tar­toztak, az egész falu érdeke volt. S aztán hosszú-hosszú évszázadokon át ez volt az egyedüli hely, ahol közösségi életük zajlott. És az imakönyv az egyedüli Írott szó, forrás, ami kérdéseikre választ adott... Nálunk nem volt nehéz dolga a papnak. A val­lásnak olyan mély és erős gyökerei voltak, hogy azt könnyű volt táplálni. Meg aztán az emberek mindig olyan sorban éltek, hogy gondjaikkal voltak elfoglalva, s nem azzal, hogy az igazsá­got mérlegre tegyék. Még nemrégiben is le kellett állni a falun keresztülhaladó autóknak, ha éppen a temp­lomból jöttek ki az emberek. Olyan széles sorokban árasz­tották el a főutat... Jó két évtizeddel ezelőtt, amikor megalakult a szövet­kezet, kezdett a falu arculata megváltozni. Igaz, akkor még kevesen hitték, hogy ilyen gyorsan megy. De akik vallot­ták, azokból a meggyőződés szólalt meg. Egy idős, nyugdíj előtt álló, sokgyerekes szövet­kezeti tag igy emlékezett visz­­sZa: Jogot kaptunk a munká­hoz, s ha mindennap teszünk valamit, egyszer csak meglát­szik az eredmény . .. Juhos elvtárs pedig hozzá­teszi: — Fiataljainkat főisko­lára küldtük, megnyílt az út a tanulás, a tudásszerzés előtt is. Ezért a tudati fejlődés, ha lassúbb is, de törvényszerű. Törvényszerű? Kétségtele­nül, de nem tagadjuk, hogy a fejlődésnek voltak kerék­kötői. Ne vegye tőlem rossz néven, de éppen a nők ... Aztán nyomban védelmük­re kel fejtegetésével: — Mert az asszonyokkal senki sem törődött. Munka­­lehetőség nem volt számuk­ra, ennek következtében a társadalmi, közösségi életből kirekedtek, a fakanál mellett maradtak. Persze, hogy ösztö­nösen ragaszkodtak a vallás­­gyakorláshoz, hisz ezáltal sze­reztek tudomást egymásról ... S mivel az anya szerepe a ne­velésben mindenkor nagyobb az apáénál, gyermekeiket is igyekeztek vallásos szellem­ben nevelni. Számos esetben konfliktusok származtak ebből a visszás helyzetből. Mert egy kommunistával szemben má­sok a társadalmi elvárások, mint az ilyen esetben nyújta­ni tud. Joggal tekintünk min­den párttagra úgy, hogy az eszméink hordozója, megva­lósítója. S ez alól nem mentes az az ember sem, akinek élet­társa nem megértő, aki alkal­mat ad a figyelmeztető bírá­latra. A valláserkölcs nem fér össze a kommunista erkölcs­csel. A gyerekek neveléséért pedig egyaránt felelős mind­két szülő. Nehezen megold­ható, kényes családi ügyek is adódtak. Voltak elvtársak, akik azt mondták: Szeretem a feleségem, kerüljek vele szembe, csak azért mert val­lásos, és a gyerekeinket is úgy neveli? ... Vajon az ilyen ember nem szereti-e kevésbé a gyermekeit, mint a felesé­gét, és nem érez-e felelőssé­get gyermekei sorsa iránt? S vajon ez lett volna az egye­düli célravezető megoldás о a meggyőzésre? Nos, erekre a nehéz kérdé­sekre, problémákra kellett megoldást keresnünk. És úgy gondolom, találtunk is. Töb­bet törődünk az asszonyok ideológiai nevelésével. A párt­tagok feleségeinek, a közéleti tisztséget betöltő elvtársnők­nek, a dolgozó nőknek, de minden érdeklődőnek lehető­vé tettük, hogy tudományos előadásokat hallgathassanak a pártiskolázás keretén belül. A múlt évben közel százan vettek részt ezen az előadás­­sorozaton. A világnézeti kér­désekről tartott előadások vi­tákba csaptak át, mert a megjelent asszonyok kérdése­ket is intéztek az előadóhoz. Kezdeményezésünket eredmé­nyesnek mondhatjuk. Ezért a kövekező évben is folytatjuk, a galántal Marxista-Leninis­ta Esti Egyetem segítségével. Nádszeg — egy falu a sok közül, amelyben nemcsak az anyagi változások igazolják a fejlődés folyamatosságát, hanem a tudati fejlődésben is lemérhető az elmúlt negyed évszázad eredménye. A leg­ifjabb nemzedék tagjai min­denképpen ezt bizonyítják ... MEGYERI ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents