Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-02 / 31. szám

г-=с со >­ас <а: >­Sat£ г-о со Ы_1 ta­ut— Г-J ■еэ ь*г UJ Г—J S too х >< ь— I— ■С=Э С=Э .. Г-U ш Ю— ш СО M ögöttünk van már a hazánk kulturális eseményei közt jelentős helyet elfoglaló Nemzetközi Filmfesztivál, amelyet kétévenként rendeznek meg a nagy­szerű természeti környezetet is nyújtó Karlovy Vary-bon. Az idén tizen­kilencedik alkalommal gyűltek össze a világ számos országának film­művészei, filmgyártásának képvise­lői: rendezők, producerek, teoretiku­sok, filmesztéták, kritikusok, hogy bemutassák, illetőleg elbírálják, ki hogyan érvényesítette a fesztivál hu­mánus célzatú jelmondatát: A né­pek nemes kapcsolatáért, a nemze­tek tartós barátságáért! A vetélkedő 14 napjának tapasz­talatai és végeredménye alapján elmondhatjuk, hogy a versenyfilmek, továbbá a fejlődő országok, az ún. harmadik világ filmgyártása szimpo­­zionjónak, valamint a tájékoztató vetítések keretében komoly társadal­mi mondanivalójú, erősen emberköz­pontú filmeket láthattunk, amelyek­nek közös nevezője — akár a múlt­ból merítettek, akár a mában ját­szódnak — az emberi szabadság, egyenlőség, jog és testvériség szor­galmazása, számonkérése. Túlzás lenne azt mondani, hogy a periodikusan megrendezett fesztivál színvonala egyértelműen felfelé ível. Ami azonban igen jelentős és bizta­tó tényező: nagy előrelépés tapasz­talható éppen a fejlődő országok filmgyártásában. Mindent összevetve az egyes kategóriák bíráló bizottsá­gai végül is a következő döntéseket hozták: A fesztivál nagydíját, о Kristály­glóbuszt A. M. Koncsolovszkij szovjet rendező Szerelmesek románca című versenyfilmje nyerte el. A Lidice rózsája dijat — amelyet Marie Ja­­rosová, a Cseh Nőszövetség elnök­nője nyújtott át — imperializmus­ellenes tartalmáért a Háború és az emberek c. japán nagyfilmnek ítél­ték. A további négy fődíjra de Sica rendező Rövid vakáció c. olosz, Christo Christov rendező Gyökértelen fa c. bolgár, Gomez rendező Önöké a szó c. kubai és Martin Ritt rende­ző Conrack c. USA filmjét tartották érdemesnek. A fesztivál-mozi előtt: Polc Raksa lengyel filmszinésznő Kovács István magyar színésszel beszél­get A legjobb női alakításért Marta Vancurovát, a cseh versenyfilm fő­szereplőjét, a legjobb férfialakításért Antonio Ferrandist, az „És mit szól­nak embertársaid" c. spanyol film főszereplőjét díjazták. Két film kapott a zsűritől külön­­dijat: Sylwester Sziszko lengyel ren­dező Sötét folyó, illetőleg Ricardo Wulicher argentin rendező Quebra­cho c. filmje. , A fejlődő filmgyártások produk­ciójából a legjobbnak a Fő ellenség c. bolíviai filmet találták, további három díj pedig az Árnyékok a túlsó oldalról c. EAK, a Bronzkarkötő c. Szenegál és a Cionista agresszió c. palesztin filmnek jutott. A nap, amely nem múlik el című szlovák versenyfilm, Martin Tapák rendezésében, a Béke és szocializ­mus folyóirat idén alapított díját nyerte el, a CIDALC zsűrije a Motor­zaj c. mongol és a Bedrana c. török filmet díjazta: a Drámai Színészek Szövetségének díját az éppen 70. születésnapját ünneplő Emilio Fer­nandez mexikói rendezőnek és szí­nésznek szavazták meg eddigi élet­művéért, amely őt máris a filmművé­szet klasszikusai közé emelte. A Rudé právo díjat az Önöké a szó c. kubai, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség díját az Éneklő eszkadron c. szovjet, és végezetül a Fasisztaellenes Harcosok Csehszlo­vák Szövetségének díját a partizán­­harcokról szóló Lakodalom c. ju­goszláv filmnek juttatták. A díjkiosztások után elcsendesül­tek a vetítőtermek, a várócsarnokok, a sajtókonferenciák színhelyei, a saj­tóközpont, a telex- és telefonközpon­tok. A szállodákat, az éttermeket és az utcákat izgatott vitáikkal pezsgés­ben tartó újságírók helyett Karlovy Varyt most ismét a fürdővendégek és a turisták veszik birtokukba. A szép fürdőváros élete visszatér a megszokott kerékvágásba. De a vi­lág különböző tájaira hazainduló fesztiváli résztvevők fülében még sokáig visszacsengenek a régi és új barátoktól hallott búcsúszavak: Vi­szontlátásra két év múlva I Igo — Címlapunkon: Esős nyarunk van Huszár Tibor felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schrei­ber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bra­tislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Praiská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtó­kiviteli Szolgálata — PNS, Üstredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220,— Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Pavel Popovics és Jurij Artyuhin űrhajós a Szaljut-3 orbitális tudományos állomás fedélzetén végzett 15 napos kutatási program teljesítése után egész­ségesen visszaérkezett a Földre. Felvételünk családtagjaik és barátaik körében örökítette meg a két űrhajóst. Hazánk politikai életében az elmúlt napok legjelentősebb ese­ménye az NSZK—Csehszlovákia közötti szerződés ratifikációs ok­mányainak a kicserélése volt. Külügyminiszterünk, Bohuslav Chnoupek a bonni külügyminisz­térium nagy üléstermében lezaj­lott ünnepi aktuson az okmá­nyok kicserélésének napját törté­nelmi határkőnek nevezte a két ország kapcsolatainak fejlődésé­ben, s magát a szerződést a jó­zan ész és a realizmus győzelmé­nek. E szerződés végleg megsza­badítja kapcsolatainkat a mün­cheni diktátum koloncától. Hazánkba látogatott a Vietnami Nőszövetség kül­döttsége Ha-Giang-nak, a szövetség alelnökének ve­zetésével. A küldöttséget a prágai repülőtéren a csehszlovák nőmozgalom funkcionáriusai fogadták. Bratislavában tett látoga­tásukról, amelyen szerkesz­tőségünk képviselője is el­beszélgetett kedves vendé­geinkkel, lapunk következő számában számolunk be. GONDOLATOK A A Godoi-család egyike a japán nagy­iparosok legbefolyásosabb és alaposan szerteágazott családjainak. Az öreg Godoi, a hatalmas konszernek korlátlan ura beavatotton szervezi a kormány és a hadsereg agressziós lépéseit a máso­dik világháború előjátékaként kitört japán—kínai háborútól kezdve mind­addig, ómig a szovjetföld megtámadá­sa után a Vörös Hadsereg szét nem morzsolja a császári seregeket. És mind­ez azért, hogy a Godoi fegyvergyárak még nagyobb nyereséggel működhesse­nek. A Godoi-családon belül azonban ellentétes erők érvényesülnek a kisebbik fiú munkás barátjának és a kisebbik lány haladószellemű szerelmének befo­lyására. így megismerkedünk a korabeli japán valóság többféle arculatával és természetesen a pusztító háború borzal­maival is. A röviden összefoglalt történet a Kar­lovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon az idén a Lidice rózsája nagydijat el­nyert japán film meséje, de valójában nem mese. Rendezője, Satsuo Jamamo­­to ezt az antimilitarista filmet a szovjet Moszfilm stúdióval együttműködve ké­szítette a kegyetlen realitások és őszinte társadalomkritika alapján. A Godoi ne­vet behelyettesíthetnénk valóságos ja­pán nagyiparosok nevével és akkor a történetből hirtelen történelem lenne Nem is oly régen, május kilencedikén ünnepeltük a béke napját. Huszonkilenc évvel a második világháború után egye­sek szemében talán már megkopott ennek a napnak a fényessége, de meg­nevezhetetlen azoknak a száma, okik számára ez a nap felejthetetlen marad. Az életet jelentette a szülőföldjüktől, otthonuktól sok ezer kilométerre harcoló katonáknak, a haláltáborokból mene­külőknek, az ostromlott városok pincéi­ben senyvedőknek. Amikor hire ment, hogy vége a háborúnak, a katonák az égre dobálták a sapkáikat, a sokat szenvedett emberek kitódultak a májusi napfényre és sírtak, meg nevettek egy­szerre, mert azt hitték, hogy az emberi­ség szomorú leckét kapott, és hogy soha többé ilyesmit nem kell átélniük sem nekik, sem másnak. 1945 májusa volt... Azután eljött 1945 augusztusa is, és annak hatodik napja. Augusztus hato­dikén reggel nyolc óra tizenöt perckor egy B-29 típusú amerikai repülőgép jelent meg a távoli Hirosima japán vá­ros lelett, mintegy 24 ezer lábnyi ma­gasságban ledobta a második világhá­borúban felhasznált első atombombát, majd sietve elmenekült. A bomba ejtőernyővel ereszkedett le a 450 ezer lakosú városra. Hétfő volt, a reggeli órákban a város gyanútlan dolgozói éppen munkába igyekeztek. A városhoz pedig kifeszitett selyem­szárnyakon a halál közeledett. A 15—20 ezer tonna trinitrotoluen energiát hor­dozó bomba a város központja fölött robbant és néhány pillanat alatt elpusz­tította Hirosimát. Az emberek ezrei hal­tak meg közvetlenül a robbanástól, több ezren a rombadőlt házak alatt, rengetegen az égési sebek következté­ben, hiszen a szörnyű halálgomba

Next

/
Thumbnails
Contents