Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-19 / 29. szám
bámultak rám, mintha sosem láttak volna ilyen csodát. Mi, női versenyzők Kromérízben kivívtuk a tekintélyünket főleg azzal, hogy részt veszünk a gyermekek közlekedési nevelésében." Az ünnepi vacsoránál nehezen ismertem fel a kormánykerék mellett izguló versenyzőket — mindannyian gálaruhában jelentek meg. Arcuk azonban még mindig nagy nyugtalanságról árulkodott, mert a döntőbírók még nem hoztak ítéletet. A várakozás perceiben Elena Litvajovónak az SZLKP KB elnökségi tagjának, az SZNSZ KB elnökének felolvasott üdvözlő levele, a Nova Dedina-i nőszervezet együttesének fellépése és a finom foszlós kalács, amit a szereplő asszonyok sütöttek, tette kellemessé a hangulatot. S végre felolvasták a helyezési sorrendet. Első lett Tóthová Eva AMK Levice (Léva), második Buksová Marie AMK Jároméi, harmadik Ráczová Maria AMK Kroméfíz, negyedik Makovickó Danica AMK Zvolen és így tovább, és így tovább ... Az eredményhirdetésre több férfi sereglett össze, mint nő. Megtárgyalták a dolgokat olyan alapon, hogy mi lett volna, ha ... Rendkívül rokonszenvesnek találtam, hogy egyetlen nő sem tiltakozott a helyezése ellen. A tizenkét legjobbnak Egyd Pepich vezérőrnagy, a Polgári Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke nyújtotta át a jutalmat. A tánczenét a helyőrség fúvószenekara szolgáltatta. S mi, jelenlevő férfiak mindannyian levontuk a tanulságot. Meggyőződtünk arról, hogy a nő éppen olyan jó sofőr, Pionírok sorfala mellett vonulnak a kocsik Levicén (Léván) a Hősök emlékművéhez. Gyakran és alaposan kell tanulmányozni a pályatervet. A szervezők mindenre gondoltak. A verseny legidősebb résztvevőjét — Cecília Konczovát — is jutalomban részesítették. Derülnek az időmérő versenybírák. Az egyik versenyző szerint ugyanis egy ára száz percből áll. Irta és lényképezte: A rabok között sok volt a vad, brutális ember, az örök is vadállatian kegyetlenek voltak. Mindennapos volt a halálos végű késelés, verekedés. A betegségek és az életveszélyes szökések mellett ennek tulajdonitható, hogy a halálozás a rabok körében olykor több mint 50 százalékos volt. Pillangó megértette, hogy csak akkor maradhat életben, ha békésen megfér az örökkel és rabtársaival. Ez sikerült is. A faluban megkerestem Tonton le Gateau, egy másik volt rab kunyhóját. — Ismerte Pillangót? — kezdtem a beszélgetést. Már hogyne ismertem volna! Száz frankért adott el nekem olyan rohadt cigarettákat, hogy még most is hányok, ha rágondolok nevet. — De alapjában jó gyerek volt. Semmi rosszat nem mondhatok Charriére-ről: jószívű volt. Ha látta, hogy valakinek rosszul áll a szémint a férfi, s a volán mellett is éppen olyan biztonsággal állja meg a helyét, mint a munkában, a családban és egyáltalán mindennapjaink életében. nája, adott neki egy keveset ennivalójából. Nem tudom, miért tette, de így tett. Egyébként ugyanolyan volt, mint akármelyikünk. De a könyve. FERÓ SPACIL — A könyve csupa hazugság. Én 1921-ben kerültem ide, még a kemény időkben. Pillangó 1933 szeptemberében. Hallott tőlünk sok történetet, részben igazakat, részben kiszínezett legendákat, és mindent beleirt a könyvébe. Dehogy is volt ö az a hős, akinek lefesti magát. Azt a kókuszdiós szökést az Ordögszigetröl nem is ő próbálta meg, hanem egy francia milliomos, aki megölte a barátját, ezért került ide. Az ő kalandját írta le Pillangó. És mi az, ami valóban Pillangóval történt? — Pillangó ápoló lett Cayenne közelében, Cascadesben. Nyugodt foglalkozás volt, és hasznos is: kereskedett a gyógyszerekkel, és elég pénzt szedett össze, hogy megkísérelhesse a szökést. Én vele volA versenyfeladat megoldását ina a „13"-as versenyzöpár Nová Bálnán. tam a dzsungelben, amikor megérkeztek az indokínaiak, akik a szökést szervezték. Minden készen állt, ott volt a csónak tele élelemmel, csak Pillangó hiányzott. Ö az utolsó pillanatban meggondolta magát: nem akart szökni, mert félt. Én lökdöstem be erőszakkal a csónakba, és nem engedtem, hogy kimásszon. Ha el nem lököm a csónakot, kimászott volna. Ilyen gyáva volt. John Darthial rokonszenves öregember, lepkékre vadászik az őserdőben, maga építette kunyhóban lakik. 18 éves korában került a fegyenctelepre, mert szíven lőtte vetélytársát. Amikor megkérdezem, ismerte-e Pillangót, fölnevet: Itt az ajándéka! Csúnya sebhelyet mutat a lábán. Ezt Pillangó csinálta, amikor ápoló volt Cascadesben. Megsebesültem az erdőben és hozzá mentem, hogy gyógyítson meg. Tudja, mit csinált az a gazember? Motorzsírt kent a sebemre. Azt mondta, hogy gyógykenőcs. Másnap szörnyű lázam lett, és úgy megdagadt a lábam, mint egy sonka. El is üszkösödött. Egy katonaorvos mentett meg, aki sürgősen megoperált. Amikor kikerültem a kórházból, kerestem Pillangót, hogy megfizessek neki. Meg is öltem volna. De ö közben megszökött és Georgetownba jutott. Ügy hallottam, aztán Venezuelába került, könyveket irt és gazdag lett. Igaz? Igaz. De már meghalt. Úgy kell nekil A híres ápoló, aki majdnem a másvilágra küldött. Vállára veti puskáját, vadászni indul. Én meg most is itt vagyok fordul hátra vidáman , és elég nekem naponta egy majom vagy egy iguána, hogy jól megéljek. Eh . . . Szegény Pillangó! (Átvéve a „Magyarorszáq" bál)
