Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-05 / 27. szám
PABLO NERUDA (70 évvel ezelőtt született Pablo Neruda, a Lenin-dijas chilei költő, aki a chilei ellenforradalom kezdeti szakaszában hunyt el, 1973- ban. A fenti versében szereplő Rapa Nui a húsvét-szigeti szobrok egyik lelőhelye.) A szobrok szobrásza (Rapa nui) Magam vagyok a szobrászok szobrásza. Nincs nevem. Nincs arcom. Elhagyott és a vadszederbokornál is magasabbra kúszott, hogy a kőbe ivódjon. A sziklában kövült meg az én arcom, hazámnak az óceán bőrébe takart, súlyos magánya. A kő nem akar beszélni, a kő nem akar semmit, csak meg akar születni minden homokszemével és fönn akar maradni a hallgatag időben. Majd kérded, kérdező, hogy ez a szobor, amelybe annyi körmöm meg ujjam és kezem belevásott, tud-e akár egy szót is a kráterről, az ősi ízről, a láva-irás jelében rejtezőről? Nem így van ez, a szobrok azok, amik mi voltunk, mi vagyunk ők, a habbal szemező homlok ive, testünk anyaga, mely olykor félbemaradt, de máskor a hozzánk hasonlító kövekben folytatódott. Nem az isteni törpék álnok fenekedése, nem a hal- és madár-nép, a reggelek bohóca rejtegeti a fejszét és töri meg a kőben megfogant legmagasabb ábrázat termetét is. űrizzék, ha akarják,* az istenek a késő aratás nyavalyáját és kedvükre növeljék, virágaik kék cukrát az áldozati táncban. őrizzék vagy hajítsák kútba a búza kulcsát: itassák ők az összes, a nászi lepedőket ázott és üde maggal, e láthatatlan tánccal az ember tavaszának legbensőbb vörösében, de e falakhoz, ehhez a kráterhez ne jöjjön senki más, csak az apró, halandó kőtörő. Egy napon szétrohad majd ez a hús meg a többi, s páncél híján a gyenge virág megtöretik majd, és meddő lesz a hajnal és pereg a sivatagi por, egy napon elvetődik a halál e szigetre, és magadra maradsz itt, szobor, ember szülötte, hogy láss kivájt szemeddel, melyet páros kezével vésett a suhogásba a halott halhatatlan. És vájni kezded a földet, hogy ama ős-szilárdság, I megéledjen, hogy árnyék dőljön a szerkezetre, 'a gigantikus méhre, mely fölfalja a habzó idő végtelenében elvesztegetett mézét. Megmarkolod a sziklát és elkezded faragni, magányt vésel belé, hogy megálljon a lábán és őrizze nevét a sosem-létezettnek, így, egy életből egy halálba, az időhöz bilincselve, egyetlen hullámzó kéz dühétől magasodik a mennyig a meszes torony álma. A szobor, mely szülői konok feje fölé nőtt. Nézzétek, tapintsátok anyagát, ezek az ajkak ugyanazt a csönd-nyelvet beszélik, mely sírunkban alszik, nézzétek ezt a sebhelyes homokpartot, melyet farkasként nyaldos az idő és a tenger, egy soha le nem dőlő ábrázat része mindez, kezdődő létezés, fürt, hamvakon diadalmas. így születtek, az élet maga véste ki bennük önnön kemény celláját, kőbe zárt léte sejtjét. Testükben számosabb a homok, mint az időben. Halálnál teljesebb csönd lakja a szikla-kaptárt. Űk a mézizű szándék, mely lakhatóvá tette a vakító, fehér fényt, a kövekben tekergőt. Orbán Ottó fordítása NEM JÁRT ÖSVÉNYEN Marie Curie-Sklodowska mottóként idézett szavai azt a szerénységet tanúsítják, amely ennek a rendkívüli asszonynak, a máig is felülmúlhatatlan, kétszeres Nobel-dijas kutató tudósnak volt sajátja. 1934. július 4-én bekövetkezett halálának 40. évfordulóján emlékezünk rá tisztelettel azért az áldozatos úttörő munkáért, amit nemcsak a rádium felfedezésével és az atomkutatás tudomá„A tudományban a dolgok iránt kell érdeklődnünk, лет л г тл m л /\,л l* ir/vnf tlCIII О/ JXClMCr l/UMl. (Marie Curie-Sklodowska) nyának kifejleiztésében tett férjével, Pierre Curievel együtt, de azért az útmutató fényért is, amit a tudományos-műszaki forradalomba egyre tömegesebben jelentkező nők számára jelent a mába érőn és a jövőbe mutatón. Emlékét kisebbik lányának, Eve Curie-nek imádott és csodált anyjáról Madame Curie címen irt könyvéből vett részletekkel idézzük. EVE CURIE --------MADAME Egy fiatalasszony otthon serénykedik, gyermekét gondozza, lábasokat rak a tűzre ... és a Fizikai Iskola szegényes laboratóriumában egy tudós asszonynak a modern tudomány legjelentősebb felfedezése köszönhető. Két licenciátus, az államvizsga, egy tanulmány az edzett acél mágnesességéről: ez Marie tevékenységének mérlege 1897 végén. Mihelyt a szülés után valamennyire összeszedi magát, rögtön visszatér munkájához. A következő állomás a doktorátus. Néhány hetes tétovázás előzi meg. Valami olyan kutatómunkát szeretne, amely termékeny és eredeti. Marie alkalmas doktori értekezés-téma után kutat, a társával szemlét tart a legújabb fizikai munkák felett. Ebben a döntő pillanatban Pierre tanácsai jelentős szerepet játszanak életében. Férjével szemben Marie tanoncnak érzi magát: Pierre Curie sokkal idősebb és tapasztaltabb fizikus, mint ő. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, laboratóriumi felettese, „főnöke" is. így Marie jövőjére vonatkozó fontos döntéseket egyhangúlag mondják ki. Emellett azonban kétségtelen, hogy a lengyel nő lelki alkata, természete döntő hatással volt a tárgy megválasztásánál. Marie gyermekkora óta magában hordja a felfedezők kíváncsiságát és merészségét. Ez az ösztön hajtja, amikor elhagyja Varsót, hogy felfedezze Párizst és a Sorbonne-t, ez sugallja, hogy válassza inkább a diáknegyed maqános szobácskáját, s ne a Dulskiak puha fészkét... Ha az erdőt járja, akkor is a ki nem taposott ösvényt szereti. Olyan, mint a vándor, aki nagy útra készül. Térképe fölé hajolva eav messzi országban kutat valami különös hely után, amely felcsigázza képzeletét, s hirtelen elhatározza : az lesz a célja és semmi más. Marie is, miközben az utolsó kísérleti tanulmányok beszámolóit lapozgatja, megáll a francia fizikus, Henri Becquerel munkáinál, amelyekről a francia fizikus az elmúlt évben számolt be. Pierre-el eqyütt mór ismerik ezeket a kutatásokat; de Marie újból átolvassa, áttanulmányozza őket szokott gondosságaal. A röntgensugarak felfedezése után Henri Poincarénak az a aondolata támadt, hoay meg kellene vizsgálni, vajon a fény hatása alatt nem bocsátanak-e ki fluoreszkáló testek a röntqensuaórhoz hasonló suqarakat. Henri Becauerel. akit szintén érdekelt ez a kérdés, env ritka fémnek, az uránnak a sóit vetette vizsqálat alá. De ahelvett, hoqy a várt jelenségre bukkant volna, eay másik, érthetetlen, teljesen különböző jelenséqet figyelt meq: az uráncső, a fény előzetes behatása nélkül, maqótól áraszt ismeretlen természetű suaorakat. Ezek a Becquerel-sugarak nagyon izgatták a Curie-házaspárt. CUR!E (A rádium felfedezése) Honnan jöhet — vetik fel a kérdést — az az energia (igaz, hogy csak nagyon csekély), amelyet az uránvegyületek állandóan kibocsátanak magukból sugárzás alakjában? Milyen természetűek ezek a kisugárzások? Mindez nagyszerű kutatási anyag és doktori értekezés lenne. A tárgy annál inkább izgatja Marie-t, mert ez a kutatási terület még érintetlen: Becquerel munkái újak, és Európa laboratóriumaiban tudomása szerint senki sem mélyült el az uránsugarak tanulmányozásában. Mint kiindulási pont és irodalom, csak azok a beszámolók állnak rendelkezésére, amelyeket Henri Becquerel a Természettudományi Akadémián olvasott fel 1896 folyamán. Milyen csodálatos nekivágni az ismeretlen területnek! Most már csak helyiséget kell találni, ahol Marie megkezdhet kísérletezéseit. — És itt kezdőd nek a nehézségek. Pierre több íz ben fellépéseket tesz a. Fizikai In tézet igazgatójánál, de az ered mény nem volami fényes: Marie nak az iskolaépület földszintjén bocsátanak rendelkezésére egy munkahelyiséget. Raktárnak és gépteremnek használt, túlzsúfolt, gőzös helyiség. A technikai felszerelés kezdetleges. Semmi kényelem. De a fiatalasszony nem veszti el türelmét. Hiányzik a megfelelő elektromos felszerelés és a tudományos kutatások megindulásához szükséges anyagkészlet? Megkeresi s meg is találja a módot, hogy készülékeit ebben a nyomorúságos helyiségben elindíthassa! Mindez nem megy könnyen. A precíziós műszereknek alattomos ellenségeik vannak: a nedvesség és a hőmérséklet változása. Emellett a kis műhely klímája, amely az érzékeny elektrométerekre veszélyes, Marie egészségi állapotára sem valami kedvező... De ez, ugye nem fontos?! Ha a fiatalaszszony fázik, úgy bosszulja meg magát, hogy munkakönyvébe feljegyzi a hőmérsékletet. így találjuk 1898. február 6-án formulák és számjegyek között a következő észrevételt: „Hőmérséklet 6,25 fok". Hat fok igazán kevés. Marie elégedetlenségét tíz apró felkiáltójel fejezi ki. Néhány hét, s máris jelentkezik az első eredmény: Marie előtt bebizonyosodik, hogy a meglepő sugárzás ereje arányban áll a vizsgált mintadarabok urániumtartalmával, s hogy a sugárzást, amely pontosan megmérhető, nem befolyásolja sem az uránium vegyi öszszetételének állapota, sem külső körülmény, mint például „megvilágítás", vagy hőmérséklet. Ezek a megállapítások nem sokat jelentenek a laikus számára, de a tudós szemében izgatok. A fizikában gyakran megtörténik, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan jelenség rövid kutatások után már előzőleg ismert törvényekhez kapcsolható, s ezzel egyúttal el is veszti érdekességét a kutató előtt. így jár az olvasó az ügyetlenül összetákolt detektívregénnyel, amikor a harmadik fejezetből kiderül, hogy a tett elkövetésével vádolható végzetes asszony alapjában véve tisztes polgári nő, az életében nincs semmi rejtély. Ilyenkor nagyon csalódottnak érzi magát az ember és leteszi a könyvet. Jelen esetben más a helyzet, Minél inkább behatol Marie az uránium sugarainak titkaiba, annál idegenebbek és Ismeretlen lényegűeknek tűnnek fel előtte. Semmire sem hasonlítanak. Semmi sem tudja befolyásolni őket. Rendkívül gyenge erejük ellenére is rendkívüli „egyéniséggel" bírnok. Miközben Marie állandóan töpreng a titkon, megsejti és nemsokára be is bizonyítja, hogy az érthetetlen sugárzás az atom egyik tulajdonsága. És felveti a kérdést: bár a jelenséget csak az urániumon figyelték meg, semmi sem bizonyítja, hogy az uránium az egyetlen vegyi elem, amely azt elő tudja idézni, — miért ne lenne meg más testeknek is ugyanaz a tulajdonságuk? Talán csak véletlen, hogy a sugarakat először az urániumban vették észre, s most a fizikusok agyában azzal maradtak összefüggésben. Keressük máshol is ezeket a sugarakat. A gondolat egyenlő a tetteti Marie félreteszi az urániumot és hozzákezd az öszszes ismert vegyi anyag vizsgálatához. Az eredmény nem is késik: egy másik anyagnak, a tóriumnak a vegyületei az uránium sugaraihoz hasonlóan szintén spontán sugarakat bocsátanak ki magukból, s még erősségű fokuk is egyforma. A fiatalasszony jól sejtette: a jelenség nemcsak az uránium kiváltsága, s szükséges lenne egy megkülönböztető elnevezést adni számára. Madame Curie a radioaktivitás névre gondol. Azok a testek, amelyek — mint az uránium és a tórium — ezt a különleges sugárzást mutatják, radioaktív elemek. A radioaktivitás annyira izgatja Madame Curie-t, hogy fáradhatatlanul vizsgálja — mindig ugyanazzal a módszerrel — a legkülönbözőbb anyagokat. Kíváncsisága a csodálatos női kíváncsiság, a tudós legfontosabb erénye: Mariéban a legmagasabb mértékben megvan I Nem elégszik meg az egyszerű vegyületek, sók és oxidok vizsgálatával, hanem hirtelen kedve támad, hogy a Fizikai Iskola ásvónygyűjteményéból szedjen ki különböző mintákat. Csaknem válogatás nélkül, s alávesse őket szó-
