Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-28 / 26. szám

Holnap reggelig tudnék Írni itt, beszélgetni magával, s nem lehet. Míg a betűjét nem látom, míg nem tudom, hogy idegen planétáról néz rám, vagy már együtt bolygunk, addig nem szól­hatok. Maga magasabb nálam: nem abszurdum, hogy én magára nézek? Óh, ha itt volna, vagy én ma­gánál. Ha nézhetném, mig alszik. Miskolcz II. 2. reggeli 2 óra. Kedves nekem kedves név: Simonyi Mária Én nem akarom, hogy maga úgy emlékezzen rám, ahogy a ma reggeli levelem után. Én nem vagyok egy kurafi, hanem egy ártatlan ostoba, s egyik véglet­ből a másikba zuhanok. Most megint sírok, zokogok, nyavalygok. Meg vagyok mér­gezve, az egész testem ég és veszett larkas, aki magát rágja. Azt hiszem, maga most lélhet tőlem: de én beleőrülök, ha egy­szer a maga karjai közt nem sir­hatom ki magam. Én egy rab­szolga vagyok, aki mindig asz­­szonytól függ. 21 évig egy nő abszolút rab­ságában. Hogy történt, hogy én onnan most kirohantam? Én soha nem léptem félre, és én képes volnék most magáért lerombolni mindent, Írói neve­met, becsületet, családot, és rá­adásul maga ebben teljesen ártatlan. Mért Írok? ez valami vad és zavaros dolog... És valami el­lenállhatatlan kényszer hatása alatt, ahogy magamra hagynak, már irok, mert le kell írnom, hogy maga szép, szép, szép, mit tudom, én, mi a szép. A maga arca hervad, és ez tépett belém, van két foga a maga gyönyörű, hosszú fogai között fekete vonal: és én meghalok, hogy a kezem­mel érinthessem. Én letiprom magát, egész éjjel ágyamban volt és elképzelhetetlen, ahogy becéztem. S ha elgondolom, hogy ez el fog múlni, én semmit se kapok, csak a szégyent, és a kiábrándu­lást, az önvádat és a kirúgott ember gyalázatát. És én nem tudom magának azt mondani: de igen tegye meg nekem. Én magában valami szent em­beri érzést, becsületet érzek, és azt többre becsülöm minden testinél. Én magam Ítélem ma­gam gyászra. Ma megint nem ebédelek, mi lesz ebből. Most már nem irok többet, ha meg­őrülök se. KULTURÁLIS ЯПЕШЕШЕВ ÉVFORDULÓ 140 évvel ezelőtt, 1834. július 7-én szü­letett Prágában Jan Neruda újságíró, költő és prózaíró. Szegény családból származott és erősen hazafias érzelmei mellé az 1848-as forradalmi év hatására az emberi szabadság vágya is párosult. Anyagi helyzete miatt nem végezhette el a főiskolát — újságíró lett: tárcákat írt a társadalmi, politikai és kulturális élet eseményeiről, közben azonban a költészettel is aktívan foglalkozott. Több verseskötete jelent meg: a Temetővlrá­­gok, a Kozmikus dalok, az Egyszerű mo­tívumok, azonkívül balladái és román­cai, amelyek a maguk nemében nagy­szerű művészi alkotások (Hegyi balla­da, Gyermekballada, Tavaszi ballada 1848-ból) stb. Prózai művei közül legismertebb a Moldva-parti históriák cimű, amelyben a prágai festői Malá strana városnegyed ben lezajló életről ir, mesteri megfigye­lőképességről téve tanúságot. Rövidebb prózai munkált az újságok­ban tette közzé, az említett tárcák mel­lett nagy népszerűséget szereztek neki az irodalomról, a színművészetről, kép­zőművészetről írt cikkei, bírálatai, va­lamint útleírásai (Párizsi képek, Külföl­di képek) stb. Írásai legnagyobb része a Národní listy (Nemzeti újság) c. lapban jelent meg, amelynél az Író hosszú éve­kig dolgozott. VANSOVA LOMNICKA 74 Terézia Vansová szlovák írónő emlé­kére június 12—15 között már kilencedik alkalommal rendezi meg a Szlovákiai Nöszövetség KB-а a Stará LubovAa-i járás Podolinec községében a szlovák vers- és prózamondás versenyét a dol­gozó nők között — ezúttal az SZNF 30. évfordulójának jegyében. A Vansová Lomniéka ’74 című ren­dezvényről előzetesen Elena Lutherová elvtársnő, az SZNSZ KB dolgozója és Vlado Rusko elvtárs, a rádió szerkesz­tője, a bíráló bizottság elnöke tájékoztat­ták a sajtó képviselőit. Eszerint a ver­senyen 38 járás előzetes vetélkedőjének 78 győztese vesz részt (köztük ukrán vers- és prózamondók, külön bíráló bi­zottsággal) : tanítónők, újságírónők, az egészségügyben, de épp úgy az eszter­gapad mellett vagy más munkahelyeken és hivatásokban dolgozók, alapművelt­séggel rendelkezők és főiskolát végzet­tek egyaránt, korhatár nélkül. Felhívták a figyelmet a hagyomány nemes jellegére (Lomniéka kis falu Po­dolinec mellett, ahol Vansová élt), va­lamint a népszerűvé vált akció népmű­velő jelentőségére. Mint azt Rusko elv­társ oly találóan megállapította: „Boldog az a gyermek, amelyik édesanyjától nemcsak énekszót, de verset is hall...“ engedjenek szabadon, azzal a meg­jegyzéssel, hogy indítsanak útnak Bel­gium felé. Megkérdezte: Mit szándékozik tenni? Elutazom. Mikor? Még ma. Helyes — mondta a kapitány. Anyám, otthon, nem is csodálkozott váratlan visszatérésemen, csak nézett, nem sírt, sőt, mosolygott, és megkér­dezte: Hogy vagy? Jól. Nem látszik? Hogy voltál az elmúlt napokban? Nagyon jól, mamácska. — Szegény Alberto! — Mást nem mondott. Olyan eset volt ez, ami kilenc évig motoszkált a fejemben, addig, amíg 1943-ban vissza nem tértem a száműze­tésből: miért eresztettek el? Tudomá­som szerint hasonló eset sohasem tör­tént. A két nyomozó, aki vallatott, amennyire észrevettem, nem látszott túlságosan galamblelkűnek. Hát akkor miért engedtek el? Több feltevésem volt. Néhány nappal azelőtt fogadta Mussolini Milánó volt polgármesterét, az öreg Caldarát. Mondták,'hogy az én kiszabadulósom egyik mozzanata volt annak az új atmoszférának, amelyet a diktátor (1934-ben voltunk) a szocialis­tákkal szemben szándékozott kialakíta­ni, a már küszöbönálló afrikai kaland előkészítése érdekében. A következő évben, 1935-ben, a nem­zetközi kiállítás alkalmából, anyám el­jött Brüsszelbe. Avval a nagynénémmel érkezett, aki az iskola-sztrájkom után vendégül látott, és ez az út egyiknek is, másiknak is élete nagy utazása, nagy kalandja volt. Mama. Alberto. Elmegyünk egy kicsit sétálni? — Jó, menjünk. Karon fogtam, és nekivágtunk a St. Cilles park útjainak. (folytatjuk) A lapunk 23. számában kö­zölt rejtvény megfejtése: Jutka öt, Gyuszi pedig 11 gombócot evett meg. Juta­lomban részesülnek: Kere­pesi Erzsébet, Gém. Hőrka (Gömörhorka), Rigó Magda, Bof (Boly), Frenko Agnes, Sahy (Ipolyság). PAPP LÁSZLÓ Itt a nyár A táblát szépen letörültük. — Utolsó összefoglaló — egykedvűen búcsúzott tőlünk a térkép és a földgolyó. Üresen konganak a termek, ásít a csengő a falon, a szertárakban szenderegnek a kémcsövek a polcokon. Ez a tanév is véget ért hát, eljött a legszebb évszakunk, amikor végre — kisdiákok — szertelen szabadok vagyunk. Nincs lecke, óra, kötelesség, tied a nyár, a nagyvilág; s az erdő mélyén lenn a völgyben egy gúlasátor lesz tanyád. Csillog feléd a tó ezüstje, fénycsóvát dobál rád a nap, nem is gondolsz a könyveidre, felejted a tantárgyakat. Építs a parton homokvárat, ússzál hanyatt, napozz, nevess, pisztrángot, pontyot fogj horogra, aludj, pihenj, labdázz, evezz! Kék szilvát, körtét szedj a fákról, moziba menj, olvass, dalolj, barangolj, gyalog, kerékpáron, szalonnát süss domboldalon? Emberesedjél, nőj a nyáron, légy te csak gondtalan, vidám, mert múlik a nyár, s újra ősz jön: vár rád a munka, pajtikám! HARS LÁSZLÓ Júniusban, júliusban Júniusban, júliusban piros kendőm ott meg itt, domboldalon, völgyszorosban, mint a virág, úgy virít. Vár hazám sok drága tája, erdő, mező, sík vidék, kapaszkodom sziklahátra, s kitárul a messzeség. Júniusban, júliusban aranyidő várható. Folyó int, hogy általússzam, és evezni hív a tó. Bíbic kiált, bólint a nád, csuka suhan nesztelen Csudálatos vízi világ varázslatot űz velem. Júniusban, júliusban, csodagépet tervezek, szárnya csillan a magasban, röpíti a szerkezet; a levegőt búgva szántja, amíg szememmel követem, úgy tűnik, hogy pilótája én vagyok, én, odafenn. Napsugaras nyáridőben — nincsen ennél egyszerűbb földön, vízen, levegőben, boldogság vár mindenütt. Ez is lecke s megtanultam, nem feledem a szavát: júniusban, júliusban úttörőké a világ! BORISZ RAJEVSZKIJ Tudod-e. Ha zsebedben nincs több gyula, csak egy szál, tábortüzet meggyújtani tudsz-e móri Állat nyomát követed-e, merre visz? Megismersze-e nyomokat a fűben is? Hát a lovat megülöd-e emberül? Hátizsákkal hegyre másznod sikerül? Széles a viz, nagy a hullám, vihar van, átjutsz-e a csónakoddal viharban? Ha megnézed, hogy a térkép mit mutat, éjszaka is megleled-e az utat? Kicsi zászlók integetnek, odanézz: megérted-e, hogy a rajod útra kész? S mikor túra vezetését vállalod, tudod-e, hogy hova lehet kirándulni nálatok? KEDVES GYEREKEK! Rejtvényünkben egy kívánsá­gunkat fejeztük ki. Ha a táblá­ra írt szótagokat helyesen köti­tek össze, megkapjátok a meg­fejtést. Hogyan hangzik a mon­dat? Írjátok meg címünkre: NO szerkesztősége, 801 00 Bratislava. Praáská 5. Gyermekeknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents