Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-16 / 3. szám

HÁZASSÁGI TANÁCSADÓ M indenki . BOLDOG AKAR LENNI... de elsősorban a fiatalok, akik úgy húsz körül el sem tudják képzelni, hogy ne legyenek azok. Ám a legmagabiztosabb fiatal emberre — akár lány, akár fiú — is lecsaphatnak váratlanul olyan problémák, amelyekkel hirtelenjében nem tud megbirkózni, amelyek előtt tanácstalanul megtorpan, s amelyek végül visszavethetik további fejlődésében, esetleg hosszú időre megzavarhatják az emberekkel való kapcsola­tait, súlyosabb esetben neuro­­tizálhatják egész egyéniségét. Az ilyen problémák legtöbb­­nyire érzelmi természetűek; a fiatal legbensőbb világát ku­­szálják össze. A különböző típusú emberek különbözőképpen reagálnak konfliktushelyzetben. A magá­ba húzódó típus még jobban elzárkózik s magányosan küsz­ködik azzal, ami bántja. Az, aki megtalálta az emberekhez, a környezetéhez vezető utat, igyekszik gondját megosztani másokkal, jó barátokkal, isme­rősökkel, ritkábban család­tagokkal. Persze, a panaszt mindenki meghallhatja és ta­nácsot is ad. Ez azonban kétes értékű segítség, mert a jó ta­nácsok gyakran ellentmondók s így nemegyszer a kisebb bajt nagyobbal tetézik, nem is szólva arról, ha a „jó barát“ dobra veri a dolgot, s a kétség­­beesett, tanácstalan, vergődő fiatal ember nevetség tárgyává lesz környezetében. Igen sokrétűek azok a prob­lémák, amelyek az emberré érés éveiben megrohanhatják a fiatalokat. A házasság előtti tanácsadókat az ő érdekükben létesítették. A legtöbb megválaszolatlan kérdéssel, valóban mély kétsé­gekkel akkor találkoznak a fia­talok, amikor a párválasz­tás problémájával kerülnek szembe, amikor tehát egy kap­csolatot állandósítani akarnak. A természet törvénye szerint az a legmegfelelőbb partner, akinek külső nemi jegyei a leg­feltűnőbbek, a legfejlettebbek, mert ez a példány biztosítja a legjobban az erős, egészséges utódokat. Az ember párválasz­tását azonban — hiszen bizo­nyos szociális körülmények között, rendezett társadalom­ban, a civilizáció bizonyos fo­kán él — számos más döntő tényező befolyásolja: művelt­ség, jellem, társadalmi és gaz­dasági helyzet, közkedveltség vagy az ellenkezője és így to­vább. Az elképzelt eszmény­kép megteremtésében is részint ezek a domináló tulajdonsá­gok, részint az elsajátított ismeretek és az élettapasztala­tok játszanak szerepet. A párválasztásban aránylag nagyon fontosak az adott tár­sadalmi feltételek. Ezeknek so­rába számítjuk a hagyományt, a szokásokat, az erkölcsi ma­gatartásmintát, faji, vagyoni, vallási megkülönböztetést és hasonlókat. Ezeknek évszáza­dos gyökereiből még ma is sarjad korcs hajtás: károsan maradi családi légkör, helyte­len, előítéletekkel terhes gyer­meknevelés. Az ilyen rossz ta­lajon nevelt gyermekből gátlá­sos, biztonságát vesztő ember lesz. Az első komoly konflik­tushelyzetbe rendszerint éppen a párválasztás során kerül. Arra ugyan nincs recept, hogy „kihez ki illik“, viszont vannak olyan tényezők, amelyeket minden fiatalnak fontolóra kell vennie, s ame­lyeket össze kell hasonlí­tania saját tulajdonságaival, mielőtt döntő lépésre szánná el magát. Ezeknek három cso­portja van: — fizikai tulajdonságok — egészség, a másodlagos nemi jelleg, szépség, élet­kor, öröklött tulajdonsá­gok és hajlamok, szexua­litás; — pszichikai tulajdonságok — jellemvonások, jellem, intellektus, világnézet, a szülőkhöz való kötődés; — társadalmi tulajdonságok — életstílus, életkörnye­zet, társadalmi helyzet, társadalmi állásfoglalás, társadalmi kapcsolatok. Ha az érzelemvilág érvénye­sül, akkor a partner külső megjelenése, kellemes fellépé­se, nemi jellege lesz a fontos, ha valakit viszont az értelem vezérel, a másiknál a művelt­séget, a jellemet, a gazdasági helyzetet, a közkedveltséget fogja nézni. Ha két ember tar­tós kapcsolatban akar maradni egymással, akkor annál jobb, mennél közelebb van egymás­hoz ez a két szféra, s mennél távolabb van, annál kevesebb a kilátás a kapcsolat megtar­tására. A kettőt nem lehet semmiképpen sem elválasztani, mert mind a személyiség for­málásában, mind a nemi kivá­lasztásban dialektikus egységet alkotnak és arányuk meghatá­rozza egy-egy kapcsolat har­monikus továbbfejlődését, táv­latait vagy végleges felbomlá­sát. Ján Gabura, oki. bölcsész AMI CSALADUNK o--------------o A Barátnő tavalyi, hatodik számában, amelyet olvasóink már bizonyára kézhez kaptak, láthatták, hogy elkezdtük írni a mi családunk történetét. De ígéretünkhöz híven, hetilapunkban, a Nö-ben további részleteket közlünk társszerzőink-olvasóink legjobb hozzászólásaiból. Felhívjuk figyelmüket, hogy az említett Barátnőben megtalálják a követ­kező feladatot, vagyis azokat a kérdéseket, me­lyekre olvasóinktól választ várunk. Eláruljuk még azt is, hogy a legjobb hozzá­szólások íróit, hat forduló kiértékelése után, érté­kes ajándékokkal jutalmazzuk. Az ajándéktárgyak — hasznos háztartási eszközök — jegyzékét heti­lapunk februári számában közöljük. * * * Bognár Sándor az AC gépjavító műhelyében dolgozik, felesége, Ilonka az iskolai étkezdében szakácsnő. Matyi fiuk második osztályos, Ildikó óvodás. Munka után anyuka „összeszedi" a gye­rekeket, útközben bevásárol és sietnek haza. Apu­ka ilyenkor már rendszerint otthon van és a ka­zánházban végzi a fűtési munkálatokat. Nyáron nem jár ilyen pontosan haza, mert ha valamelyik gépet soron kívül meg kell javítani, szívesen túl-MINDEN HÉTEN EGY TANÄCS Ételeink, italaink ízesítésére általában kö­zönséges cukrot, répacukrot használunk. A csecsemő táplálásában régebben féltek a cukor alkalmazásától, mert úgy vélték, könnyen okoz erjedést, és ennek folytán hasmenést. A ta­pasztalat azonban bebizonyította, hogy ez na­gyon ritkán, s inkább csak túlzott cukrozás esetén következik be. Főleg akkor, ha a táp­lálék egyúttal sok zsírt is tartalmaz. A mostani ismeretek szerint a cukor 5—10 százalékos alkalmazását tartják helyesnek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kész tápszer minden decijére számítva 5 gramm (1 kávéskanál vagy 1 kocka) cukrot haszná­lunk. Ha többet akarunk használni, akkor már ajánlatos az orvos véleményét kikérni. Persze az orvos azt is ajánlhatja, hogy cukor helyett valamilyen más tápcukrot használjunk a cse­csemő ételének ízesítésére. A cukorfogyasztás az egész világon növek­vőben van, ugyanakkor sok országban az egészségügyi propaganda is növekszik, hogy csökkentsük a cukor fogyasztását. A gyerekek­nek különösen nem ajánlatos sok cukrot adni. Már azért sem, mert káros táplálkozási szo­kást alakit ki. A sok laktató édesség kiszorít más ételeket. Mint tudjuk, a cukorral nemcsak az étel élvezeti értéke emelkedik, hanem ka­lóriaértéke is. A közvetlen káros hatása pedig az, hogy elősegíti a fogszuvasodást, ezenkívül az egyoldalú szénhidrát-bevitel Bj-vitamin hiányt Is okozhat. A répacukorral szemben a méz mint köny­­nyen emészthető, jóízű, természetes szén­hidrátforrás méltán tarthat igényt a gyermek­­élelmezésben a mainál sokkal szélesebb körű alkalmazásra. A méz kitűnő hatású. Régebben gyógyszerként is ajánlották, többek között súlyos bélhurutban, vérhasban szenvedő be­tegeknek. Feldolgozása alig ró munkát az emésztőszervekre, bizonyos vitaminokat is tar­talmaz, és hiányos táplálkozás, vagy fertőzéses betegség következtében fellépő acidózis (sav­­túltengés) ellen Is az egyik legjobb természe­tes védőszer. I

Next

/
Thumbnails
Contents