Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-14 / 24. szám

Az üzemi rendezvényeken is részt vesznek?

— Hogyne. Szeretünk táncolni, a kulturális műsorokat is megnézzük. Az évfordulókat otthon is megünnepeljük. Erre is bőven van alkalom, mert nagy ám a mi családunk. 12-en vagyunk testvérek, de mondhatom, hogy nincs közöttünk soha semmi baj, nagyon összetartunk.

Kuruczné indul Péterrel bevásárolni. Megkezdődött a második műszakja.

Pálinkás Zsuzsa fizika-matematika szakos tanárnőt Komáméban (Komáromban) kerestük fel. Mondja el, milyen az ő hétvégéje, mit csinál „üres óráiban"?

— Kedvtelésből, talán a szárazabb tudományok, a matematika, fizika tanításának ellensúlyozására fordultam az énekléshez. Tizenhárom éve vezetem a magyar iskola gyermekkórusát. Szabad időmnek jó részét fordítom erre. Idő és energia, de aki egyszer elkezdte, az már nem tudja abbahagyni. Jutalma a közvetlenebb kapcsolat a gyerekekkel, a jó színvonal elérése és az éneklés öröme. De nemcsak a diákokkal, öröm nekem a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi. Énekkarában is énekelni. A törzsgárdához tartozom, idén lesz tíz éve, hogy megalakult a kórusunk. Sok fárasztó próba, sok utazás, havonta egyszer hétvégén összpontosítás, de számomra ez már szinte szükséglet. Olyan magasabb szintű élményben van része az embernek, amelyet itthon ülve nem tudna megszerezni. És van abban egy bizonyos elégedettség, hogy az ember rengeteg erőfeszítéssel teljesítőképessége maximumát nyújtja. Szükségletemmé vált az éneklés, mint ahogy az olvasás is. Legalább napi egy óra. Kicsit csapongó fajta vagyok. Legjobban a kortársirodalom érdekel, ebből is a rövidebb lélegzetű művek, a kisregények, novellák, azok, amelyek társadalmi problémával foglalkoznak, ostorozzák a hibákat, a hiányosságokat, hogy magasabb szintre emeljék az embereket.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a szakkönyveket is forgatom. Hétvégén gyakran beülök az autómba és vagy Bratislavába vagy Budapestre megyek. Szeretek utazni. Kedvelem a nagyvárost. Pesten beugróm a Köznevelés szerkesztőségébe egy kis tapasztalatcserére. Tájékozódom о kulturális élet felől,

gényeljük, várjuk, szükségünk van rá. Azért is, mert pihennünk kell a munka után, meg azért is, mert családi és baráti körben töltjük, lazítva felszabadultan a felelősségteljes kötelesség terhe alól, és nem utolsósorban, mert a szabad idő az önmegvalósításnak is értékes ideje. Mintegy távlatból tekintünk vissza a hét közben történtekre, önbiráló összegezéssel, és terveket kovácsolunk a következő hétre. Ehhez töltekezünk szellemileg, erősödünk fizikailag szombat-vasárnapokon. Nem mindegy, hogyan használjuk fel ezeket az értékes órákat személyiségünk fejlődése érdekében.

Vanyó Sándorné szombaton és vasárnap, ünnepnapokon épp úgy, mint a hét bármely más napján, 2 órakor kel. Fejőnő. A gyerekei olyankor még mélyen alusznak, ő csendben készülődik a férjével. Idejében el kell indulni, mert az istállóig gyalog félóra az út. Huszonkét tehenet fej naponta, a keze nyomán 225 liter habos, friss tej csurog az edényekbe.* Fél hatkor végez, utána hazasiet, a baromfi, disznó várja az eleséget. A férje etető a mechnicei (menyhei) szövetkezetben, hasonlóan alakul az ő munkaideje is. Vanyónénak délután negyed négykor kell ismét visszaindulnia a szövetkezetbe.

— Hét órakor érünk haza. Ha a lányom, Adri itthon van, vacsorával vár bennünket. Nyolc órakor már lefekszünk. Szabadnapunk, az soha nincs. A férjem a kevés szabad idejében a házunkat építi. Talán jövőre már beköltözünk.

Adrienne Nitrára (Nyitrára) jár be, a Plastikában dolgozik, váltott műszakban. Ha otthon van, szombaton takarít, süt, főz, mos, bevásárol.

— Mennyi ideig tart a bevásárlás?

— Egy óra hosszat, ha sokan vannak. De mindennap beugrunk valamiért.

— Olvasni szokott?

— Újságot, folyóiratokat. Könyvet azt nem, a televíziót nézem. Meg elmegyünk néha látogatóba vagy hozzánk jönnek о rokonok, ismerősök és akkor elbeszélgetünk egy kicsit. Ha az üzemben táncmulatságot vagy színházi látogatást szerveznek, én is részt veszek.

Zoli, a kisebbik gyerek hatodikos.

— Öt csak a foci érdekli, meg a légpuska. Vasárnap a tv-t nézi, de azután szalad a focipályára a barátaival.

Ö szeret olvasni?

wfeity...

— Nem nagyon.

Beszélgetésünk közben Vanyóné takaroson felöltözött, sietnie kellett a munkába.

A Bratislava-Petrialka-i Matador üzem egyik kijáratánál állunk. Fél három, műszakváltós. Egy fiatalasszony igyekszik szaporán kifelé. Bemutatkozunk, csatlakozunk hozzá, csak úgy, az utcán menve beszélgetünk. Kurucz Józsefnénak is sietős a dolga, mint mindenkinek. A hároméves Péterkéért megy az üzemi bölcsődébe. Nagy öröm a viszontlátás! Anyuka kézenfogja és Petyko barátságosan nyújtja a másik kezét az ismeretlen néninek. Gabriella mama ilyenkor vásárol be, és mert Péter még aprókat lép és minden üzletben sokan vannak, bizony négy óra, fél öt, mire hazaérnek. Hamar takarítani kell, meg főzni, mert a másik két fiú, a 12 és a 15 éves, meg a férje, — aki a postánál sofőr — jó étvággyal ül a vacsorához. Este együtt nézik a tv-t, kilenckor feküsznek le. Ha 2—10-ig tart a műszak, akkor Péter vagy a bölcsődében vagy Kuruczné egyik húgánál marad, néha 3—4 napig.

Ilyenkor délelőtt mosok, vasalok, bevásárolok. Hogyan töltik a hétvégeket?

— Szeretünk kijárni a szabadba. Felkerekedik az egész család, a barátok is csatlakoznak hozzánk és autóval megyünk ki a Dunához, Medved'ov (Medve) mellé halászni. Sátrat verünk. Tiszta a levegő, nem úgy, mint a városban, jó a csend, járjuk az erdőt, ott főzünk, vidáman telik az idő. Valósággal újjászületik az ember. A két nagyobbik fiú nagyon szeret az apjával halászni. Néha csak ők mennek, ilyenkor otthon elvégzem a házi munkát. Máskor azért ők is segítenek. — Ha mindennel megvagyok, kimegyek Péterrel a ligeti parkba. — Nagyon szeretünk moziba is járni, minden jó filmet megnézünk. A családunkban mindenki szeret olvasni, csak sajnos az én szemem nem sokáig bírja. Fekete gumival dolgoztam jó ideig.

elmegyek egy-egy jó színházi előadásra. A tv-ben is ezeket nézem meg leginkább, meg a társadalmi problémákat feszegető és ismeretterjesztő adásokat. Nem vagyak rabja a tv-nek. Megválogatom, hogy mit nézzek meg.

Hobbym az otthonom szépítése. Utazásaim közben, ahol meglátok egy-egy szép darabot, legyen az egy szép népművészeti tárgy vagy más díszítőelem, megveszem. Jó érzés, ha szép környezet vesz körül, ha saját elképzelésem szerint rendezem be az otthonomat, ahol azután jól érzem magam.

Társas lény vagyok. Szeretem a vidámságot, nincs annál jobb, értékesebb, mintha hasonló gondolkozásé barátokkal, kollégákkal jól elbeszélgethetünk. Régi tanítványaim felnőttként is el-eljönnek hozzám egy kis beszélgetésre. Én pedig eljárogatok egy idősebb nénihez. Régebben németórákra jártam hozzá, most pédig elbeszélgetünk. Neki is jólesik.

Szüleim beköltöztek Komáromba, édesapám most ment nyugdíjba. Az csak természetes, hogy gyakran felkeresem őket.

Azt bevallom, hogy a főzésért nem rajongok. Hétköznapokon az iskola éttermében ebédelek, a vacsorákat egyszerűen oldom meg. A takarítást is egyszerűsítettem, vízzel lemosható festékkel kentem be a parkettát.

Ügy érzem, tartalmas, színes, vidám az életem.

Silvia Valná mérnöknő is egyike azoknak, akik Bratislavában az Életszínvonal Kutatóintézetében a szabad idő tudományos vizsgálatával foglalkoznak. Országos, illetve szlovákiai méretben végeznek felmérést arról, hány órát, percet fordítanak hazánk állampolgárai munkaidejükön túl családjuk ellátására, gondozására, otthonuk, környezetük tisztántartására, a karbantartásra, szórakozásra, regenerálódás-