Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-16 / 3. szám
A magyar gyógyszeripar és a gyógyszergyártás méltán híres határainkon túl is. Földünknek alig van olyan országa, ahol ne segítenék a magyar gyógyszerek is a betegségek elleni küzdelmet. Köztudott, hogy gyógyszergyártásunk egyik fellegvágra a Chinoin, ez a nagy múltú, immár több mint hatvanéves üzem. A felszabadulás után — először Magyarországon — itt kezdődött a penicillin előállítása, majd további antibiotikumoké is, köztük a Tetran B tablettáé és injekcióé. Legújabban pedig a prosztaglandinoknak, ezeknek az új, nagy hatású, az emberi gyógyászatban szinte beláthatatlan jövőjű vegyíileteknek a kutatása és előállítása tette megint nagyon megbecsültté a Chinoin nevét szakmai körökben. A gyár jelenleg gyógyszerek, állatgyógyászati szerek és növénybiológiai szerek gyártásával foglalkozik. Népgazdaságunk szempontjából mindhárom termékcsoport gyártása egyformán fontos. Válasszunk ki közülük egyet és ezen keresztül vizsgáljuk a gyár és az ország érdekeinek szoros kapcsolatát. Például a mezőgazdaság szempontjából. Köztudott, hogy a termőterületnek és a mezőgazdasági dolgozók létszámának csökkenő irányzata miatt a termelékenység növelése az egyetlen járható út. Ez három lépcsőn át érhető el: nagyüzemi gazdaságok kialakítása, gépesítés, kemizálás. A növények vegyszeres kezelése az utóbbi néhány évben ugrásszerűen emelkedett, és ugyanígy nőtt a növényvédő szerek behozatala is. Ha csak a nyugati országokat nézzük, a hatvanas évek végén 3 — 4 millió dollár volt az ilyen jellegű importunk devizaszükséglete. Tavaly már 28 millió dollár volt az igény, ami 1975-ig 40 millióra emelkedett volna. Természetszerűleg vetődött fel a kérdés: nem tudnánk-e az eddig importált növényvédő szereket itthon előállítani? A válasz igenlő. S hogy ezt a választ miért éppen a Chinoin adta, annak egyszerű a magyarázata. Amíg egy vegyületből gyógyszer lesz. addig átlagosan 3 — 8 szintézislépcsőn A laboratóriumban Ebben az üzemrészlegben gyártják a kémiai alapanyagokat kell keresztülmennie. Mivel a korszerű növényvédő szerek ugyancsak bonyolult szerves vegyületek. előállításuk technológiája nagyon is hasonlít a gyógyszergyártáséhoz. A technikai-technológiai adottság azonban csak az egyik oldala a növényvédő szerek előállításának. A másik — a magas felkészültségű, az idők szavát megértő, képzett kutatógárda. A Chinoinban ez is adott. Ma már világjelenség, hogy a nagy gyógyszer- és vegyszergyárak növényvédő szerekkel is foglalkoznak. A Chinoinban idejekorán felismerték a népgazdaság és a gyár közös érdekeit. Jelenleg mintegy húsz —huszonöt féle szerrel folynak kísérletek, s ezek közül több van a megvalósítás vagy a gyártás küszöbén. Elsősorban azokkal foglalkoznak, amelyekre a mezőgazdaságnak a legnagyobb szüksége van, s amelyekkel jelentős mennyiségű kemény devizát lehet megtakarítani. Legújabban előtérbe került a cukorrépa termelésének fokozása és ebben a Chinoin jelentős feladatokat kapott, vállalt és teljesít. Kooperációs tárgyalások folynak a Sandozzal és a Budapesti Vegyiművekkel egy talajfertőtlenítő szer előállítására és erőteljesen dolgoznak gyomirtókon is. A Chinoin — mint köztudott — a magyar gyógyszeripar egyik fellegvára. Vezetői és dolgozói egyaránt tudják, hogy az elért sikerek babérjain egy percre sem lehet megpihenni. Fejlődésük egyik fokmérője az állandó változtatásra való készség. Eddigi sikereik reálissá teszik azt az elképzelésüket, hogy a következő évtized elejére elismert, megbecsült világcég váljon az akkor már hetvenéves gyárból. Átvéve a Tükör című lapból Kedves Olvasóink! Ha figyelemmel kisérték lapunk utolsó számait, olvashatták a Szovjetunióra és az NDR-ra vonatkozó kérdéseket, melyeket a Testvéri egységben című Olvasóink Olimpiája résztvevőinek tettünk tel. Várjuk a helyes válaszokat, egyben felhívjuk a ligyelmüket a további kérdésekre, melyeket a következő számunkban közlünk. Bolgár tengerparti és balatoni üdülés, turistaút az NDK-bo, népművészeti és kerémiatárgyak és további ériékes ajándékok várnak a nyertesekre. Érdemes bekapcsolódni a vetélkedőbe I — Levéltáros vagyok, itt a luceneci (losonci) városi levéltárban — mondta nemrég Adamovó Mária, csinos, szőke fiatalasszony a helyi vnb épületében történt bemutatkozásunkkor. Kissé meglepett akkor ez a — részéről természetesnek tűnő — munkakör-megjelölés, mivel tapasztalataim alapján eddig magam is azt hittem, hogy a történettudományok nélkülözhetetlen segítői, a levéltárosok, általában idős, halk szavú, az évtizedek alatt nagy tudást szerzett és már fölöttébb bölcs emberek. Ezután kezdett érdekelni, hogy a fiatalasszonyka hogyan lett levéltáros, mikor ezt a hivatást még kis túlzással sem lehet a manapság divatos foglalkozások közé sorolni. Kevesen is ismerik a látszólag csöndes munkát, mivel ez a pálya nem ígér olyan gyors és látványos karriert, amilyenre a fiatalok többsége napjainkban vágyik. — Nem sokkal az érettségim után, 1968-ban kerültem a levéltárba dolgozni — válaszolta néhány nappal későbtp már a munkahelyén szerény mosollyal a fiatal levéltárosnő. — A vnb iktatójából kértem ide magam, mert megtetszett ez a munka. Nem bántam meg, hogy így választottam. Időközben a Szlovák Központi Levéltári Igazgatóság által rendezett hároméves levéltári iskolát is elvégeztem jó eredménnyel, és már nyugodtan állíthatom, hogy munkámat meg is szerettem, Ebben természetesen nagy része van a levéltár nagy tapasztalatú vezetőjének, Cservenák Ivón okleveles történésznek is. Kolléganőmmel Szilágyi Olgával együtt sokat tanultunk, illetve tanulunk tőle, Mindenkor és mindenben szívesen segít bennünket tanácsaival, ö már régi, elismert tekintélye a szakmának. A levéltár megalakulása óta, 1955-től itt dolgozik. A lassan kicsinek bizonyuló helyiségben, a mennyezetig érő, zsúfolt polcok között ma már otthonosan mozog Adamová Mária is. A rengeteg anyag közül pillanatok alatt előkeríti a keresett iratot. A megőrzésen, a rendezésen — kisebb mértékben a sérült anyagok restaurálásán kívül évente félszáznól is több tudományos, valamint szakkutatót fogad be a levéltár. Üjobban megnőtt az érdeklődés a levéltári dokumentumok iránt a város iskolái részéről is. A polgári nevelési órákon tanultak kiegészítésére, vörös sarkok készítésére — a fiatal levéltárosnő közreműködésével — mind több tanár és diák gyűjti össze a város s környéke gazdag munkásmozgalmi múltjának írásos-fényképes emlékeit. Ez utóbbiakból egyébként mintegy ezer darab áll az érdeklődők rendelkezésére. Alapos szaktudást, kitartást és szorgalmat igénylő, érdekes munkát végez Adamová Mária a luceneci levéltárban. A régi iratok birodalmában kiválóan hasznosítani tudja szlovák— magyar és orosz—német nyelvtudását is, amit iskolán kívüli, állandó önképzéssel sajátított el. Mindezekről szívesen beszél Marika, saját magáról azonban annál kevésbé. Azt is másoktól — részben hozzáállását, szakmai érdeklődését dicsérő főnökétől — tudtam meg, hogy hat éve kiegyensúlyozott, boldog családi életet él. A háztartási teendőkben sokat segítő anyósáéknál laknak a városban. Munka után ott várjo megértő férje és mindannyiuk szemefénye, a négyéves, bájos kis Angelika. A család tölti ki Marika minden szabad idejét, de azért szívesen dolgozik a nőszövetségben is, amelynek szintén régóta tagja. Szereti ezentúl a jó könyveket, filmeket és mindent, ami az emberi életet szebbé, tartalmasabbá teszi. Mária nem akar máshová menni dolgozni, innen szeretne — bár ez még nagyon messze van — nyugdíjba menni, Pedig talán itt jobban meg kell dolgozni az érvényesülésért, mint más értelmiségi munkakörben. Hivatásszeretetet tanúsító szép elhatározás ez. KANIZSA ISTVÁN
