Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-31 / 22. szám
letett: András, Zoltán és Csaba. Akkor a rokonok, ismerősök és államunk különféle intézményeinek, szerveinek képviselői együtt örültek a három egészséges pici babának. Osztoztak a fiatal szülők örömében, és gondjaiban is, hiszen sok anyagi támogatásban részesítették őket... Mi is lencsevégre kaptuk akkor a „hetedhét falura szóló“ névadó ünnepséget, és az eltelt két év alatt már levelek is érkeztek hozzánk olvasóinktól: mi van a Schlár-családdal ? Teljesen megváltozott a családi életünk, — kezdi a mama, — amióta Andráska, Zolti és Csaba megszületett. A nagyszülők fájlalják, hogy elköltöztünk Naszvadról, mert a sok gond ellenére is örültek a gyerekeknek. Itt a városban, azonban sok tekintetben kényelmesebb az életünk, s ami a legfontosabb: megfelelő lakást kaptunk. Andrea, az első gyermekünk most hároméves, a napokban kezd óvodába járni. Az ikrek kétévesek, csaknem az egész napomat elfoglalják. Aránylag pontos rend szerint élünk, másképp nem is lehetne. Hat órakor kelek, és sorjában felöltöztetem, megetetem a gyerekeket. Mire elkészülök, nyolc-kilenc óra is van. A délelőtti foglalkozásom a mosás. Mindennap nagymosás. Igaz, géppel, de az is sok időt vesz igénybe. A mosás után pedig kezdődhet az ebédfőzés. Szabad időm csak délután van, de ez is a gyerekeké. Két óra körül sétára indulunk, és amíg tehetjük, kint vagyunk a le-Huszár Tibor felvételei vegőn. öt óra körül, mire hazajövünk, a munkából hazatérő férjem elkészíti a gyerekek vacsoráját, és ettől kezdve közösen végzünk minden tennivalót. A férjem fürdeti a kicsiket, én törlőm és öltöztetem őket. Estefelé újra csend van, ilyenkor egy kicsit beszélgetünk, tervezgetjük a holnapokat. — Bevallom, néha fáradt vagyok, de ha alvó, szép gyermekeimre nézek, büszkeséget érzek Van is miért! A szőke hajú, kék szemű ikrek szépen fejlett, egészséges, eleven gyerekek. Mindenki megnézi őket, ha sétára indulnak. Ismerik őket a lakótelepen. Ezért találtunk el hozzájuk könnyen. Erre laknák, kicsit tovább... Mindennap látom őket az ablakból ... — mondták többen is. A lakótömb házmestere pedig egészen az ajtóig kísért bennünket, mert azokat a gyerekeket igazán meg kell látogatni M. A. ifftI az igazsághoz Az ember világnézetének fejlődése elválaszthatatlan a társadalmi haladástól. Elsősorban fiatal korban fontos, hogy milyen benyomások, hatások érik a fejlődő gyermek lelkivilágát. Ezért felbecsülhetetlen érték a jó irányú segítség, amit gyermekeink tőlünk kapnak. Mi, az idősebb generáció tagjai, súlyos tapasztalatok árán jutottunk el az igazságig. Az én világnézeti meggyőződésem sem volt ösztönös. Világnézetem a háború után alakult ki végleg. Akkor, amikor a háborús borzalmakon lényegében túl voltunk, s amikor egy jobb, emberibb társadalom alapjait raktuk le. Egy új érzéssel találkoztam akkor. Azzal az érzéssel, amit a bizalom szó jelképez. Ez a bizalom nyitotta meg előttem az igazsághoz vezető út kapuját. Sokan leírták már, hogy ez az út nem volt könnyű, nem volt mindig egyértelműen sima. Téves nézetekkel, félreértésekkel, nehézségekkel nekünk is meg kellett küzdenünk. Én azonban ezekre a vívódásokra is úgy emlékszem vissza, mint szükséges történésekre, amelyek nélkül talán nem alakult volna ilyen mély meggyőződéssé világnézetem. És az ilyen nehéz áron szerzett meggyőződés törvényszerűen csak az igazság oldalán lehet. Én tisztelem is azokat az embereket, akik tudásuk legjavát adják a társadalmi haladásért, az emberiség egyetemes fejlődéséért. Ilyen jellem pedig csak művelt, sokoldalúan fejlett, kommunista erkölcsű ember lehet. Olyan, aki a tudománnyal van felvértezve, akinek a világról alkotott nézetei tudományosan megalapozottak, olyan ember, akit nem lehet megtéveszteni, fejlődésében megtorpantam sötét babonákkal, egyszer elfogadott és öröknek hitt dogmákkal, előítéletekkel, vallásból eredő félelemmel. Hiszem, hogy én, aki ezt az utat megjártam, segítségére lehetek a gyermekeimnek annyira, hogy ők kikerüljék a buktatókat, a fölösleges kitérőket. Szeretném gyermekeimet úgy nevelni, hogy az ész, az ember alkotta értékeket becsüljék, a szellem tisztaságát és szabadságát tiszteljék, és életcéljukat a közösség, az emberiség haladásának szolgálatába állítsák. SZÁRAZ MÁRIA, Stúrovo- Nána (Párkánynána)
