Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-31 / 22. szám

ASSZONY BRIGÁD Villanófényben a munka­brigád délelőtti műszak­ban dolgozó tagjai Olga Poláková mesternő Mária Pappovával a hu­zal minőségét vizsgálja A CSTK felvételei A vonat fél ötkor indul Pezinokból Bratislavába. Télen még vaksötét a táj, nyáron már pirkad, Helena Vellová éjjeliszekrényén fél négykor csörög az ébresztőóra. Megszokta már a korai kelést, gyorsan elkészíti a reggelit, tízórait csomagol és máris szalad az állomásra, hogy le ne késsé a pontosan induló mun­kásvonatot. A vonaton ott vannak a régi ismerősök, utazó munkatársak, és így gyorsan múlik az idő. Hat órakor már munkahelyén áll a bratislavai Kabló egyik műhelyében, hogy az éjszakai műszakos munkatársától átvegye a stafétát. Hosszú évek óta váltják egymást, és mindenki tud­ja, milyen érzés egy átdolgozott éjszaka után pihenésre várni. A kábelgyártásban a nők számára kivételesen engedélyezett az éjszakai munka. A műszakok cserélőd^ nek, miközben peregnek az orsók, kábelek^ kel telnek a hatalmas hengerek. Helena Vallóvá, a kábelgyár koaxiális kábelárnyékoló műhelyének dolgozója, sőt annál sokkal több, mert az üzemrészlegben — a Szlovák Nemzeti Felkelés — nevet viselő szocialista munkabrigád egyik tagja Itt pedig a munkabrigád szó valóban sokat jelent. Ebben a brigádban e név mögött kidol­gozott női kezek, fárasztó éjszakák, az üzem kérésére elég gyakran munkában töl­tött szabad szombatok állnak. Nők, család­anyák a brigád tagjai. Ez a nyolc nő ala­pította meg 1972-ben az üzem első női szocialista munkabrigádját és brigádvezető­nek mesternőjüket, a gyár többszörösen kitüntetett hűséges dolgozóját, Olga P.olá­­kovát választották. A mesternő, brigádvezető, aki több fon­tos politikai és szervezési tisztséget is be­tölt a gyárban, például az üzemi nőszerve­zetnek is alelnöke. Az eddigi sikereket, a brigád jó munkateljesítményét, a minden oldalról tapasztalható munkakedv alapját a kis közösség egymás iránti viszonyában látja. Nem győzi dicsérni az asszonyok kötelességérzetét, segítőkészségét. — Talán mások szemében ez kicsiség­nek tűnik, de én, aki tizennyolc éve dolgo­zom a gyárban, nagyra becsülön brigádom munkáját, mert meg vagyok róla győződve, hogy a legtöbben a túlórázást, a szombati műszakokat, a terv túlteljesítését nemcsak a nagyobb kereset reményében vállalják. A brigádban dolgozó asszonyok közép­korúak, és mindegyik családnak megvan a rendes megélhetése. Számukra már a sza­bad idő, a kikapcsolódást jelentő' pihenés többet számít a pénznél, és mégis, ha kell, munkába állnak a gyár érdekében, mert nem felejtik el, hogy ez a gyár nekik is sokat adott. A szocialista munkabrigád megalakulása óta több versenyfeladatot teljesítettünk, és a múlt évet is sikeresen zártuk. Részle­günkön évek óta munkaerőhiánnyal küz­dünk, jelenleg is hét dolgozó hiányzik a műhelyből A brigád tagjai vállalták, hogy egy munkás teljesítményét pótolják. Havonta egy munkaerő bérét ajándékozzák felaján­lásképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés 30 éves évfordulója tiszteletére, már azért is, mert ezt a dicső nevet viselik. A feladatot becsülettel teljesítik. Ezenkívül az üzem 1974. évre előírt tervét: a munkaterv 108 százalékos teljesítését egyénenként 125 — 159 százalékra emelték. A munkaerőhiány csökkentése érdekében egy dolgozó két gép kezelését vállalta. Ez természetesen több figyelmet, több munkát jelent. Felajánlá­_• S СО со s Riportom első részét azzal fejeztem be, hogy a főváros­nak ugyan nincs oka panaszra, mert jól el van látva alkoholmentes üdítő italokkal, de jó volna tudni, mi a helyzet vidéken? Erre a célra Levicét (Lévát) válasz­tottam, mert ez a város nemcsak járási székhely, hanem egy jellegzetes bortermő vidék forgalmi cso­mópontja is. Számtalan olyan falu és nagyközség van itt a környéken, amelyet néhány évtizeddel ez­előtt még így lehetett jellemezni: száz évre vissza­menőleg alig adott tanult embereket az országnak, de testi és szellemi torzszülöttet, egyéni és családi tragédiát annál többet. Dívott az egyke, pusztított az iszákosság, a májzsugorodás és az öngyilkosság, amely végső menedéke volt, az önmagával és kör­nyezetével meghasonlott, eltompult szellemű, kétsé­gek közt vergődő embernek. Az új társadalom következetesen küzd a borzasztó örökség felszámolásáért. Ennek köszönhető, hogy a felszabadulás óta lényegesen változott a helyzet. Kor­látozták a Nova és a fekete Othelló, a vidék e két ádáz ellenségének telepítését, termelését. Egyre na­gyobb tért hódít a nemesített szőlőfajták termesztése. Gazdag földművesszövetkezetek vannak a járásban, amelyek létbiztonságot jelentenek, ipari vállalatok létesültek. S a Garam-mente legfájóbb kérdését, a hírhedt egykét is sikerül a társadalom sokrétű tá­mogatása segítségével fölszámolni. Már megszületik a második, s nem ritkán a harmadik gyerek is. Ma már nemcsak a cigányoknál és a társadalom perifé­riáján élő alkoholista családokban, hanem az ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók családjaiban is, a tudatos családtervezés eredményeképpen. Az alkoholizmus, mint általános jelenség azonban még mindig kísért, káros hatásaival még mindig szá­molni kell. S nemcsak számolni, hanem tenni is vala­mit annak érdekében, hogy megszűnjön. Ennek a harcnak egyik leghatékonyabb eszköze a Lévai Járási Nemzeti Bizottság mellett működő népi ellenőrző testület, Michal Pribelával az élen. A népi ellenőrző bizottság tagjai ez év januárjában és februárjában is ellenőrző körútra indultak a járás­ban, hogy felmérjék, mi a helyzet az alkoholizmus elleni küzdelem, és az ide vonatkozó törvények és kormányhatározatok betartása terén. Az elkészült jelentés egy alapos, csaknem 20 gépelt oldal terje­delmű munka, amely átfogó képet nyújt a járás meg­oldásra váró gondjairól. Csak a legjellemzőbb és legérdekesebb részeket idézem belőle: A járásnak egyetlen kijózanító állomása van — közvetlenül a járási székhely területén — ez a férő­hely, berendezés és a higiéniai követelmények szem­pontjából nem kielégítő. A járás egészségügyi osztá­lya javasolta az állomás megszüntetését és áthelye­zését Hronovcéra (Lekérre), a javaslatot azonban a kerületi pszichiáter elutasította. Az alkoholellenes tanácsadót a járási pszichiáter vezeti a megszabott rendelési ideje alatt, az alkoho­listákat és azok családtagjait kezeli. Hivatásának szellemében irányítja a körzeti és üzemi orvosok mun­káját. Az egészségügyi nővér ellátogat a családokba, felméri a helyzetet és szükség szerinti gyógykezelést javasol. Az üzemek és vállalatok vezetői, valamint a körzeti orvosok jelentik a járás egészségügyi osztályának a környezetükben élő alkoholistákat. A hronovcei (lekéri) elmegyógyintézet, ahol az alkoholizmus súlyosabb állapotú áldozatait is keze­lik, helyszűke miatt csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni küldetésének. . Orvosok és egészségügyi szakemberek az elmúlt év folyamán 39 ismeretterjesztő előadást tartottak a já­rás különféle iskoláiban, nemcsak a diákok, hanem az iskolaköteles gyermekek szülei számára is. Az elő­adások témája az alkoholizmus, a narkománia veszé­lyessége, a helyes táplálkozás és egészséges életmód kérdése volt. Az 1973-as év végéig a járás szociális ügyosztályán 280 idült alkoholistát tartottak nyilván: 234 férfit és 46 nőt. A nyilvántartott családokban 614 kiskorú gyermek él. Az utóbbi években a járás ellátottsága alkohol­­mentes italokkal nem volt kielégítő. Tavaly júliusban, az új szódagyár üzembe helyezésével javult a helyzet. Az üzem azonban nem mindig szállítja a megrendelt mennyiséget. Az alkoholmentes üdítő italok skálája bővült ugyan az elmúlt évek helyzetéhez viszonyítva, de főként olyan italokkal, melyeknek ára és összetétele nem felel meg a tanulóifjúságnak. (Coca-Cola, Pepsi- Cola, Tonic.) Nem minden étteremben, vendéglőben és büfében tartják be az alkoholmentes italok népszerűsítésére, valamint az alkohol propagálásának tilalmára vonat­kozó kormányrendeletet. A járásnak nincs egyetlen olyan elárusítóhelye, ahol kizárólag csak üdítő italokat árulnának. Ellenben 1970-hez viszonyítva jelentősen növekedett az ital­mérések, vendéglők száma, valamint azok befogadó­­képessége. A közbiztonsági szervek havonta ellenőrzik a 120/62 sz. törvényrendelet betartását, melynek értelmében fiatalkorúaknak és járművezetőknek nem szabad alkoholt felszolgálni. Legutóbbi akciójuk során 9 ki­hágást jegyeztek fel, amelyekért felelősségre vonták és pénzbüntetéssel sújtották о felelős személyeket. Az ellenőrzés megállapította, hogy az üzemek bel­területén levő büfékben a kormányrendelet értelmé­ben megszüntették az alkoholtartalmú italok árusítá­sát, viszont a dolgozók gyakran visznek be magukkal a munkahelyükre italt és azt ott elfogyasztják. Az üzemek vezetősége a munkatörvénykönyv idevonat­kozó paragrafusainak értelmében szigorúan eljárt az ilyen dolgozókkal szemben, s alacsonyabb munka­körbe való áthelyezéssel vagy ismétlődő esetben a munkaviszony felbontásának kilátásba helyezésével büntette őket. Megkértem Július Marcinek elvtársat, a fenti jelen­tés szerzőjét, vigyen magával egyik ilyen ellenőrző kőrútjára. Legalább megtudjuk, történt-e valami az év elején megállapított hibák helyrehozatalára. Kü­lönösen az a kérdés érdekelt, milyen üdítő italok kaphatók a város büféiben és vendéglőiben. Mindenekelőtt benéztünk a járási kijózanító állomás­ra, azután két kisvendéglőbe, a vasúti „Restibe", és Léva büszkeségének, az új kultúrháznak az éttermé­be, egy üzemi büfébe, egy félkészáru boltba s egy rövid beszélgetésre a járási elmeorvoshoz is. KOCSMA ÉS KIJÓZANÍTÓ EGY ÉPÜLETBEN Egy rozzant, vedlett, földszintes sarokházban kapott helyet a járás egyetlen kijózanító állomása. Hogy

Next

/
Thumbnails
Contents