Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-24 / 21. szám

Mennyire megváltozott itt minden! Az egykori mezítlábas gyerekek sokgyermekes apák lettek és most házat építenek. Bené­pesítik a Füstölővölgyet, boldogan, gond­talanul akarnak élni. Az életrevaló, higany-mozgékonyságú si­­heder a fárasztó munkanap után kitekint a kávéházból a Füstölővölgy felé és azt mormolja: — Adjatok neki vizet, nekem pedig földet, mert megnősülök, és elhagyom ezt a vidéket. A Loraget pedig azt zúgja neki vála­szul: — Hová akarsz elmenni, virágom, mag­zatom? És a Füstölővölgy kérleli: — Ne menj el. Add nekem a kezed me­legét. Ne menj. Nézd, erre vezetik a folyó vizét, vége szakad a szomjazásnak. Maradj itt. Ha a pisztráng buja tánc közepette el­hagyja a Tatan-hegy alatti rejtekhelyét és elkóborol a Vorotan vizébe, soha többé nem tér vissza. Zavaros a zuhogó Vorotan vize, amikor a tavaszi áradás dagasztja. Jól vigyázz, szép halacska A Loraget partján télidőben is találsz virágot. Tudom, hol keressek téli virágot. Hány­szor szedtem hófehér nárciszt Aszth szá­mára. Mindig a kebléhez szorította De az már rég volt. Állok az új lakótelep új utcáján. Aszth elállta az utamat. — Ha itt akarsz maradni, válassz ma­gadnak házhelyet. De csak, ha а к a r s z... Kár, hogy nincs a kezében csalán, ami­vel megpaskolna, s úgy perzselne, mint akkor régen a Fogolyforrásnál. Belenézek fényesen izzó szemébe: — Háború volt, Aszth A nedves izzás kialszik a szemében. — A Fogoly forrás éppen az új lakótelep közepén lesz — mondja gondolataiba mé­­lyedve. — Ha akarsz, válassz házhelyet a forrás mellett. De azonnal kell határoz­nod, különben késő lesz. Késő . . . Várok. Lehet, hogy megkér: „Ugye nem mész el? .. De Aszth hallgat. Nem messze villognak az alagút fényei, ott lent, igen a Cicer­­navank. Életem elémult harang, Rombadőlt templom, Ahova vándor már be nem téved. ( folytatjuk) raj, és hat-nyolc méternyire követtek bennünket. Ha futásnak eredünk, vagy akárcsak meggyorsítjuk lépteinket, biz­tosan nekünk esnek, mi azonban komó­toson, talán túl lassan is, sétáltunk, és csevegtünk — legalábbis úgy tettünk — erről meg arról. A valóságban egyikünk mondott valamit, a másik meg valami mást, anélkül, hogy a mondatok értel­mes beszélgetéssé kapcsolódtak volna. Valami hasonló történt velem egy év­vel ezelőtt, Szardíniában: a vándortan­szék vezetője, d'lglesias, Bonadonna barátom és én, beléptünk eqy nagy karámba, ahol egy tehéncsorda legelt. Egyszercsak, mikor a karám közepén jártunk, a bika, egy hat-hét mázsás fe­nevad, kivált a csordából, és a sar­kunkba szegődött. Leszegett fejjel időről időre ijesztően felbődült, néhány lépés­nyire követett bennünket, olyanokat fújt, hogy a sarkunkon éreztük tüzes lehe­letét. A Broletto magasságában, ahol a bí­róság épülete volt, Porzio Giovanola megállt, és az utca másik oldalára mu­tatott, a Dóm térre, ahol E. M. Gray képviselő állt, minket nézett, és moso­lyogva szemlélte a hajtóvadászatot. (folytatjuk) KULTURÁLIS ИДИЙИПИИ ÉVFORDULÓ JETER JILEMNICKY 1901-1949 Kelet-Csehországban született, mozdonyvezető fiaként. Édesanyja tanította a könyv szeretetére. Már egészen fiatalon feltámadt benne az érdeklődés a cseh munkásosztály iránt, cikkeket ír baloldali lapokba. Később útja Szlovákiába vezeti. Ky­­suca vidékén tanít, ahol közvetlenül tapasztalhatja a nép nagy nyomorát. A Proletárka, Hlas l'udu, Pravda chudoby c. lapokba ír a szociális kérdésekről. 1922-ben belép a CSKP- ba A húszas évek végén két évig a Szovjetunióban él. Regényeiben — Győzelmes bukás, Cukor, Töretlen föld stb. — realista módon ábrázolja a nép életét, együttérzőn, líraion, olykor népies humorral. A Garam­­menti krónikában az SZNF résztvevői­nek, hőseinek állít emléket. BALETT HACSATURJAN BALETTJÉNEK FELÚJÍTÁSA A SZLOVÁK NEMZETI színházban A. I. Hacsaturjan, a ma már világ­hírű szovjet-örmény zeneszerző Ga­­jane c. balettje nem először szerepel a bratislavai Szlovák Nemzeti Szín­ház műsorán, mostani bemutatója azonban új librettójával friss élményt nyújt a közönségnek. Friss élményt már azért is, mert koreográfusa a már három éve a szlovák fővárosban vendégművészként tevékenykedő Frunze Mehakovics Jelanjan, az ör­mény Szovjet Szocialista Köztársaság nemzeti művésze. Ján Kákos, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának és Boris Slo­­váknak, a balettrészleg vezetőjének közreműködésével olyan tartalmi módosításokat hajtottak végre a Ga­­janén, mely erősen kidomborítja az örmény, azerbajdzsan, kurd, vala­mint a Szovjetunió többi népének testvéri egymásra találását. Hacsaturjan zenéje, amelyben a dallam sodró ritmusa kínálja a ko­reográfiái ötleteket, elgyönyörködteti a nézőt. Jelanjan koreográfus és ön­kéntesen segédkező felesége, Lud­mila Viktorovna Jelanjanova, nemze­ti művész bőségesen kiaknázták mind a feszült drámaiságú, mind a vidám, könnyed hangulatú zenei motívumokat, a számunkra egzotikus uzundara, soloho és gopak táncok varázsát, és a bratislavai balett­együttest maximális teljesítményre ösztönözték. Az előadáson így ma­gas színvonalú szólótáncoknak és pás de deux-knek lehettünk tanúi a címszereplő Gajane (G. Demovi­­cová), Aisa (II. Dobál'ová), a kedves, temperamentumos Nune (H. Hazu­­chová), és ugyancsak első szerep­osztású partnereik: David (J. Hal'a­­ma kiváló művész), Izmail (P. Dúbra­­vík) és Karan (J. Dolinsky) által. A kurd férfiak szédítő iramú kardtánca és más, szépen sikerült kar-jelenetek is spontán nyíltszíni tapsot kaptak. L. GALY OLGA KEDVES GYEREKEK I Az utóbbi hetekben a szokottnál is több levelet kaptunk tőletek, amelyek­ben arról számoltatok be, hogyan ünnepeltétek meg pionírszervezetünk ezüst­jubileumát. De olyan le­velet is kaptunk (több­nyire a krónikásoktól), amelyekben a pionírszer­vezet fennállásának hu­szonöt évéből kértek ké­peket, hogy felhasznál­hassátok a krónikába, a faliújságokra. A mostani és a követ­kező számunkban felele­venítjük néhány képpel azokat a jelentős esemé­nyeket, amelyekre szíve­sen emlékeztünk vissza.. A vörös nyakkendős pionírok barátokat keresnek a szocia­lista tábor országai­ban. Leveleznek, is­merkednek, jelvé­nyeket cserélnek, barátságot kötnek, kölcsönösen meg­ismerik egymást - -Sohasem felejtjük el a hősök emlékét, akiknek szabadsá­gunkat, békés, bol­dog gyermekkorun­kat köszönhetjük. A hála virágait szerte az országban min­den év ünnepnap­jain elhelyezzük a szovjet katonák sír­ján. A NÖ KÖNYVESPOLCÁRA A Madách Lap- és Könyvkiadó leg­újabb kiadványaiból: Móricz Zsigmond: Úri muri Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Új Zrinyiász Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában Zrinyi Miklós: Szigeti veszedelem Németh László: Negyven év, Horváth­­né meghal, Gyász Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csen­desek, A legutolsó nap Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád A pionirszervezet né­pes tábora 1951- ben pionírújságot kap, és még ebben az évben a CSKP bratislavai városi konferenciájának határozata értelmé­ben pionírházat is kap a szervezet. Ugyancsak nagy öröm, és sok felejt­hetetlen élmény for­rásai a nyaranként megrendezett pio­­nírtáborok. Az or­szág szebbnél szebb vidékein ütik fel tar­ka sátraikat a nyári szünetet ott töltő pionírok. Praha — 1949. április 24. A cseh és szlovák ifjúsági szervezetet egyesítő konferencia pillanatképe. Ezen a napon alakult meg az ifjúsági szervezet kereté­ben a pionirszervezet. A konferencia el­fogadta az alapszabályzatot, a pionír­­köszöntést, jelvényt és jelszót. "ГТтТгмн í 4 ВИКТОР САВНЧ V ííWftatm

Next

/
Thumbnails
Contents