Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-24 / 21. szám

A nyitott ablakon ke­resztül ínycsiklandó illatok szálltak hivo­­gatóan a járókelők felé. Ami­kor benyitottam a konyhába, Csapiár Kálmánná, az üzemi konyha főszakácsa ellenőrizte a fehér köpenyes lányokat, asszonyokat. Nagy volt a sürgés-forgás — hiszen a kol­­lárovói (gutái) egységes föld­művesszövetkezet üzemi nő­szervezete tartotta sütő-fóző tanfolyamának záróvizsgáját. A tűzhely mellett szorgosko­­dók a csirkehúst készítették elő a sütéshez, a sarokban néhányan krumplisalátát ke­vertek, a fiatalabbak krémet kentek a sárgán virító torta­lapra, a legkíváncsiabbak a marcipános díszek köré gyűl­tek, ami tudajdonképpen a főzőtanfolyam legnagyobb „slágere“ volt. Mindenki tett­vett a konyhában, nem ma­radt el még a bólé hozzávaló­jának külön ellenőrzése sem. Közben ki-kitekintettek az ablakon, hogy vajon jön­nek-e már a meghívott ven­dégek. Odaadó figyelemmel osztják az adagokat: Jó étvágyat! ZÁRÓVIZSGA ß@3jQ@[? KÖTÉNYBEN. A szomszéd helyiségben а fehér terítős asztalokon ta­vaszi virágok illatoztak, ün­nepélyesen bólintgatva a be­lépők felé. Mire megérkezett a nőszövetség komárnói (ko­máromi) járási bizottságának titkára, Lavrinec elvtársnő a szakácsnők a főzéstől ki­pirulva egymás után hordták az asztalokra a"tanfolyam eredményének inyencételeit. Különösen a torták díszeire voltak büszkék, melyet már valamennyien otthon ön­állóan is kipróbáltak, hogy a családtagok elismerését ki­érdemeljék. Magda Ábelová, az üzemi nőszervezet titkára bemutat­ta a tanfolyam negyvenegy tagját, akik hat héten ke­resztül, minden héten hétfő és szerda este szívesen jöttek össze, hogy felfrissítsék és kibővítsék főző-sütő tudásu­kat, új recepteket tanuljanak meg. A tanfolyam megszer­vezésében nagy érdeme volt Hrobár Jánosnénak, a szer-Vajon iililc-e a főztünk? Foto: Grossmann vezet elnökének, aki szív­ügyének tekinti az asszonyok összefogását, tanítását és él­vezi is bizalmukat. Bár ezen az estén nem jelenhetett meg körükben, de kostolóval gon­doltak rá. Bárkit kérdeztünk meg a tanfolyam tagjai közül, min­denki elismeréssel nyilatko­zott Csapiár Kálmánná taní­tásáról, akit az egész környék jó szakácsnőként ismer, ö gondoskodik a lakodalmak vagy más nagyobb ünnepsé­gek vedégeinek ízes ételeiről. Már több éve vezeti a szö­vetkezet konyháját és a tan­folyam hallgatóinak tanítását is vállalta. Ahogyan sorolta az itt tanult meleg és hideg ételféleségek, sütemények, torták receptjeit, és ahogyan megkérdeztük a hallgatóktól, arról győződhettünk meg, hogy a gútai földműves­szövetkezet asszonyai ezután még változatosabb ízű étele­ket tehetnek a családi asztal­ra. KŐSZEGI ZSUZSA Motto: ... és minden kezdetben van valami varázslat, ami védelmet nyújt és meg­segít az életben. Hermann Hesse Inyi/IÍG VÁRUNK RÁD II. A gyermeket váró anyák céltudatos egészség­­védelme csupán egy része a terhesgondozásnak. — Igaz, hogy a nagyobbik, s talán a fontosabbik része. Családvédelmi törvényeink és intézkedéseink szigorúan vigyázzák a kis emberke életútját életének első pillanatától, s ami ugyanolyan fontos: még első lélegzetvétele előtt is. így hát, hogy a kismama kilenc hónapja ne csak «varázslatos", hanem mindenféle­képpen óvott és megalapozott legyen, államunk anyagi biztonságáról is gondoskodik. Enélkül a biz­tonság nélkül hány terhes asszonynak kellene gon­dokkal küzdve, reményvesztetten, szárnyaszegetten kivárnia idejét. Az anyagi biztonságra olyan szüksé­gük van a kismamáknak, „mint egy falat kenyérre" 1 A nőgyógyászok, szülészorvosok tudják a legjobban, hogy ez mennyire befolyásolja a leendő anya lelki­­állapotát. Társadalmunk az anyaságot már a terhesség bizo­nyos időszakától fogva elismeri, tehát meghatározott idővel a szülés előtt. Az idevágó törvény elsősorban a munkaviszonyban levő kismamák védelmét szolgál­ja, hiszen szerte az országban nagyon sok olyan munkahely és munkafolyamat van, amely a terhes nő egészségét többé-kevésbé veszélyezteti, némelyik oly­annyira, hogy a kismama kénytelen lenne munka­­viszonyát a maga és születendő gyermeke érdekében megszakítani. Nagy általánosságban ezek olyan munkafolyamatok, amelyeket állva kell elvégezni, vagy ahol erőt kell kifejteni, esetenként ahol vegyi anyagokkal kell dolgozni. Ilyen munkahelyeken álla­potos nő nem dolgozhat. 1966. január 1-e óta a kismamákat a törvény sze­rint ilyen munkahelyekről át kell helyezni könnyebb beosztásba, s hogy ne szenvedjenek anyagi kárt (ilyenkor minden fillérre szükség vanl), a munka­adónak — a vállalatnak vagy az egységes föld­művesszövetkezetnek meg kell térítenie a fizetésbeli különbséget. Ez bizony nem kicsiség, s hogy némi fogalmunk legyen ennek az anyagi segítségnek a nagyságáról, arról tanúskodjék egy számadat: 1971- ben ennek az anyagi segítségnek, vagy ha úgy tetszik különbözetnek az összege 3 millió koronát tett ki. Ahol sok nő dolgozik, ott rendszerint egy külön osztályt rendeznek be a kismamáknak. Így van ez az átlag 1900 nőt foglalkoztató Nővé Zámky-i (érsek­újvári) Elektrosvitben. A gyár nőgyógyászati rendelőjében a nővérkétől megtudjuk, hogy az 1973-as év második felében 106 asszony ment szülési szabadságra, s hogy jelen­leg 168 kismama szerepel a nyilvántartásban. A nő­vérke még hozzátette, hogy ezek a számadatok átla­gosnak tekinthetők. Egyébként az Elektrosvitben a kismamák túlnyomó többségét eredeti munkahelyük­ről nem kell áthelyezni. A sok közül tehát csak né­hányan dolgoznak olyan munkahelyen, ahonnan terhességük előrehaladtával — pontosabban a 3. hó­nap után — más beosztásba kell menniük. S miután kevesen vannak, a gyár vezetősége úgy határozott, hogy egy csarnokba helyezi őket. Ügyes kezek versenyünk örvendetesen, egyre szélesebb körben terjed. Ezzel egye­nes arányban nő szerkesztőségünk felelős­sége is, hiszen a jelentkezőket nemcsak nyilvántartani, de tájékoztatni, irányítani is kell. Csakis népművészeti, főleg táj­jellegű, és nemes anyag felhasználásával készített kézimunkákra tartunk igényt. A népi díszítőművészet legismertebb

Next

/
Thumbnails
Contents