Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-17 / 20. szám

£ > c Z Z < 2 «л (Л О ас О jó pár éve. Nagyon fáj, hogy ez az utolsó emlék így elveszett... Ez csak másolat, de olvassa el néhány sorát. „Börtönnapló: Egyedül vagyok, az én „világom“ pontosan körülhatárolt négy fallal, az ablakkal, amelyen beárad a fény, az ajtóval, amelyet naponta csak egyszer nyitnak ki, amikor a napi egyórás sétára visznek. Huszon­három órát vagyok naponta egyedül ebben a cellában. Nagyon egyedül vagyok, nincs kihez szólnom, kivel beszélgetnem. Ez a napló lesz egye­düli társam és barátom nagy magá­nyomban. Vele fogok beszélgetni, tanítóm lesz, és beleírom életemet és gondolataimat. Guderna“ Bratislava 1942. május 15. Az édesanya háromszor járt Maut­­hauzenban, ahol csak számok jelzik a mártírhalállal kimúlt életeket, l-töl 40 000-ig. Csinos fiatalasszony lép a szobába, illatos kávéval kínál. — Erika, a lányom, — mutatja be Gizi néni. — Van három kisunokám, Vilike és a két kis iker, Romanko és Simona. A fiúk most itthon vannak, mert betegek. Megfáztak, mert min­dig kabát nélkül szaladgálnak. Si­­monka óvodában van. Amikor Erika becsukja maga mö-Eugen, akire sokat emlékezik. gött az ajtót, Gizi néni hozzám ha­jolt: — Ez most a kis csalódom — büszkélkedik Gizi néni — csak kár, hogy Slmonka nincs itthon. Erika ötéves volt, amikor ma­gamhoz vettem. Az én gyerekeim már felnőttek, és én nem tudtam gyerek nélkül élni. Azóta vagyunk együtt, és az élet hálás nekem. Saját gyermekeimtől nem ajándékozott meg unokákkal, de tőle igen. így lett még egy lányom és három unokám. Erika élete is hasonló az enyémhez. Egyedül neveli az apróságokat, aki­ket az apjuk elhagyott. De büszke rá, hogy egyedül is szépen felneveli őket. Persze az ő élete, mint asszo­nyé, nem irigylésre méltó. Nekünk ilyen családi kör jutott az élettől, így élünk öten, férfi kereső nélkül, sze­rényen, de kiegyensúlyozottan. A két kis unoka boldogan fut be a nagymama szobájába. Guderna-nagymama még elmeséli, hogy tizenöt évig népbíró volt az Antifasiszta Harcosok .Szövetségében — Zväz protifaáistickych bojovníkov — csaknem harminc évig töltött be különböző tisztségeket. De hiába, múlik az idő. A kisunokáknak szük­ségük van a nagymamára, és a het­venhat esztendő súlyát nem bírja a lába. A nagymamának, aki élete alko­nyán szeretetben él övéi körében, egyetlen vágya, kívánsága, hogy kis­­unokái soha ne ismerjék meg a há­ború borzalmait... VARGA MAGDA NEM NAGY ÜGY! Kérdőjel helyett szándékosan tettem felkiáltó­jelet, mert tényleg nem nagy ügyről van szó. Ilyen és hasonló, sőt sokkal nagyobb ügyek na­ponta előfordulnak az életben. Én is sok éve dol­gozom nőkkel együtt, ezért más szemmel nézek az ilyen kapcsolatokra. A munkahelyi kapcsolatok, sajnos, sok hasonló „ügyre“ adnak alkalmat. Az már tapasztalt ember, aki tudja, hogy ilyen esetben hogyan kell cselekednie. Bizonyára most már levélírónk is tudja, hogyan kellett volna tennie. Igaz, élet­­tapasztalat nélkül került a munkahelyére és igye­kezett kolléganői tanácsait megfogadni, őket utá­nozni. A baj ott kezdődhetett, hogy Imre nem a kolléganőknek, hanem Csillának bókolt többet, aki — leveléből ítélve — csinosabb és kedvesebb lehet, mint a kolléganői. Ami pedig a névnapot illeti: talán bármelyik kolléganője szívesebben vállalta volna ezt a „szerepet“ anélkül, hogy saját magát erkölcstelennek bélyegezte volna. S hogy a feleség éppen megjelent — súlyosbította a történetet. ' Ami a munkahelyét illeti: csupán azon múlik minden, hogy a munkaadói, a felettesei milyen emberek. Sajnos fordíthatják az ügyet jobbra is, balra Is. Ha jólndulatúak, nem kell félnie, hiszen maga a legfiatalabb, a legkevesebb élettapaszta­lattal rendelkezik. És egyedül maga volt, aki nem tartozott a családjának felelősséggel a történte­kért. Annyi megfontolt, „erkölcsös és becsületes“ ember közül miért csak magának kellett volna tudnia, mi illik, s mi nem. Magát legkevésbé ítél­hetik el, hiszen a legtöbbet veszítette: az embe­rekben való hitét, bizalmát. Legtöbbet tudott vol­na segíteni az édesanyja, akinek a tanácsát úgy látszik, nem kérte ki, és lehet, hogy — akkor — el sem fogadta volna. Egy idősebb férfi (S. P.) AKI TANÁCSOT OSZTOGAT Ez Imre. Pedig az ő viselkedése egyenesen cinikus! A lányt hibáztatja, pedig neki, mint csa­ládapának sokkal jobban kellett volna tudnia, mit tehet és mit nem. Nem lett volna szabad ki­kezdenie egy lánnyal, akitől nem vár semmit, még akkor sem, ha erre a lány alkalmat adott volna. És a kolléganők nagyon helytelenül visel­kedtek, egyáltalán nem úgy, ahogy jó kollégákhoz illik. A lánynak több „jó“ tanácsra lett volna szüksége, hogy elejét vegyék a kínos ügynek. G. Edit, Gém. Vés Áldozati Megdöbbenve olvastam V. Csilla levelét, és fölháboritott. Furcsák az emberek! Előbb ítélkez­nek mások felett, mintsem önmagukat is meg­vizsgálnák. Véleményem szerint Csilla áldozat, hiszen a két kolléganő hozta őket össze. Hogy a férfi munkatársak bókoltak a nőknek, ez ért­hető, ez nem nagy ügy. De Imrének ennél többet nem lett volna szabad tennie. Ha rendes férj, családapa, nem „csavarja“ el egy fiatal lány fejét. És a névnapi együttlét után, félig mámoros fejjel, ha meg is csókolták egymást, — ettől még senki sem lesz erkölcstelen! A feleségnek viszont jogá­ban állt telefonálni a munkahelyre, hiszen házas­életük kockán foroghatott. Imre nem védte a lányt, mert gyáva ember. Félt a pletykáktól, pe­dig éppen ő akadályozhatta volna meg, ha visel­kedésével mindent jóvátesz. A történtekért Csillát nem dobhatják ki, mégis azt javaslom neki, kérje az elbocsátását. Bár ez megfutamodásnak néz majd ki, mégis jobb, hogy esetleg vita tárgya lesz az üzemben, Ha jó mun­kaerő, bárhol kaphat állást. És emiatt ne veszítse el az életkedvét, nem érdemes. F. Anna, Maié Trakany (Kistirkdny) AKI ELVESZTI A BIZALMAT Azt javaslom Csillának, változtasson munka­helyet, mert az, aki egyszer elveszíti munkahe­lyén a bizalmat, nagyon nehezen szerzi vissza! Az új munkahelyén viszont nem ismerik a hibáit. Legyen ezentúl komolyabb, megfontoltabb. Ne keressen férfiideált nős emberekben, mert a má­sok könnyein szerzett szerelem nem lehet boldog. Keresse a hozzá illő nőtlen emberek Ismeretségét, hiszen sokan vannak ők is. Lehet, hogy a barát­nőinek még nagyobb hibái vannak, csak nem csi­náltak belőle „lelki“ gondokat. Imrének igaza van abban, hogy egy lánynak tudnia kell, mit tesz, de neki is éreznie kellett volna, hogy hűség­gel tartozik a feleségének, és ne csábítson el fia­tal, tapasztalatlan lányokat. Persze még Így sem kellett volna pletykát csinálni az ügyből, mert ezzel nem segítenek azt megoldani. Ki nem dob­hatják, de jobb lesz, ha önként megy el, és a múlt hibáiból okulva, új életet kezd! Ha szórakozni megy, csak annyi alkoholt fogyasszon, hogy min­dig tudja, mit és meddig lehet tenni. Dranga Margit, Bulhary

Next

/
Thumbnails
Contents