Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-10 / 19. szám

Tény hogy gyáraink és üzemeink vezetőségének a 417 sz. kormányrendelet értelmében felül kell vizsgálniuk, meg kél! tereniféniük az üzemi étkezdék létesítésének lehetőségét. Ezt kívánja a dolgozók egészsége, amelynek védelme, egyik hatékony tényezője a munkatermelékenység növelésének is. Sok helyütt létesítettek üzemi étkezdét. Néhol anyagi gondokkal küszködve, másutt nem kielégítő higiéniai körülmények vagy helyhiány miatt ideiglenes étkezősarkok biztosításával, de elkezdődött, megindult valami.

Vannak azonban olyan példák is, ahol hozzávehetőlegesen kielégítő körülmények mellett is kihasználatlanul maradnak a már meglevő üzemi étkezde lehetőségei. Indokolható ez a munkások nem kielégítő tájékoztatásával, az étkezde népszerűsítésének adminisztratív módjával, az „illetékesek“ helytelen hozzáállásával a dolgozók választ kereső kérdéseihez . . .

Lássunk egy példát:

Ebben az évben ünnepli fennállásának 75-ik évfordulóját a bratislavai MATADOR n. v. Ebben az üzemben 1963-tól, mióta rekonstruálták, működik az üzemi étkezde.

— A három műszakban dolgozó kétezer alkalmazottból optimálisan hétszáz jár az üzemi konyhába étkezni — mondja Stefan Múdry, az üzemi szakszervezet elnöke.

— Azért optimálisan, mert nyáron több, télen kevesebb, az étkezde befogadóképessége pedig ezerkétszáz fő. Öt részlege van az üzemnek, igaz az egyikben piszkos munkát végeznek, a másikban nem — ezért osztottuk két részre az ebédlőt. Így fehér és sötét mintás abroszok várják a hivatalnokokat és a munkásokat. Aki étkezés előtt tisztálkodni kíván, annak rendelkezésére állnak szociális berendezéseink, szintén az étterem épületében. Valóban nyindent megteszünk dolgozóink érdekében. Bizonyítja ezt az ebédért befizetendő ár is

— 3,70 korona, holott az étel ára jóval több ennél az értéknél. És mégis, munkásaink inkább eljárnak a büfébe levesezni, vagy inkább csak sörözgetni. Elfogyasztanak mellé 15 — 20 dkg szalámit, mintsem leülnének a tiszta asztal mellé. Üzemi orvosaink is segítségünkre voltak, a meleg étel fogyasztásának fontosságáról előadás/ sorozatot tartottak a dolgozóknak. Mi pedig az ebédlőben, hogy ne legyen sorakozás, módosítottuk az ebéd kiadási idejét. Tíztől tizenegyig, majd fél egytől fél háromig osztják szakácsaink az ételt. így az első műszakosok tízóraiként is ebédelhetnek. esetleg műszak után; és a másik, két órakor munkába álló műszakosok ebéd után kezdhetik munkájukat.

— Hogy a harmadik műszak se legyen

mostohagyerek, a vállalat vezetősége a közeljövőben kíván határozatot hozni, hogy éjfélkor a részlegeken létrehozott étkezősarkokban minden műszakos étkezhessen. — Eképp vélekedik Stefan Cech a vállalat titkárságának vezetője, majd hozzáteszi: — Dolgozóink többsége magával hozza ebédjét, amit a hűtőkben raktároznak el. Mi azonban annak örülnénk, ha jobban kihasználnák a konyhát, igaz, sokan a munkahelyükön lésrő forróság miatt nem mernek átmenni az udvaron, mások a norma teljesítése miatt . . . Tanoncaink eljárnak az étkezdébe, nyugdíjasaink is, akik azonos árért étkeznek. Ami pedig a nőket illeti — érdekes, hogy összlétszámúkból 33 százalékot tesz ki, csaknem mindegyik az ebédlőben ebédel. Rosszabb a helyzet a férfiaknál,

MIÉRT CSAK A NŐK?

— Talán azért, mert így jobban meg felel nekik; főzés nélkül jóllakhatnak, ráadásul olcsón is. Főleg nyáron nagy előny ez, amikor nehezen tárolható az étel. Helybeli — petrzalkai (ligetfalusi) vagyok, mégis járok én is. Fél évig otthon a családommal ebédeltem, de rájöttem az itteni étkezés előnyeire. Milyen az étel? Jó. Nehéz minden igényt kielégíteni igaz, de még otthon is számtalanszor előfordul, hogy ami az egyik családtagnak nem felel meg, ízlik a másiknak. Viszont nehezen tudom megérteni azokat, akik naponta ugyanazt a szalámit ebédelik . . . Csoda, hogy bírja a szervezetük ezt az egyhangúságot. (A. Deáková, munkásnő.)

PERSPEKTIVIKUSAN ÉPÜLT AZ EBÉDLŐ

— mondja Krajcír elvtárs a vállalati étkezde vezetője. — Ez annyit jelent, hogy még sokat kell tenni a tartalékok feltárásáért. Dolgozóink zöme mezőgazdasági vidékről utazik és hazait hord magával ebédre. A füstölt és az otthon sült hús ízletesebb számukra a főzeléknél. Tény az is, hogy mind az üzem, mind a konyha munkaerőhiányban szenved. Nem tudok róla, hogy az éjszakai műszakra étkezősarkot létesítenek és ha valóban így lesz, ki fogja az ételt osztani?

NINCS SAJÁT EBÉDLŐJÜK,

azért járnak a tanoncok az étkezdébe ebédelni. Anna Urbancoková Velky Grob-i (nagygurabi), Bozena Majová pedig Malá Maca-i (kismácsédi) tanonclány. Mindketten másodikosok.

Anna: — A menü? Megmondom miből áll. Zöldségleves, néhány fajta főzelékkel, pici hússal. A választás kedvéért valami tésztaféle. Ez az egész. Mindnyájan ide járunk reggelizni, tízóraizni és vacsorázni. Mind a kétszázhúszan. Reggelire kakaót vagy teát szoktunk kapni zsemlével, tízóraira kiflit vagy gyümölcsöt. Ma reggel csoki is volt, biztosan azért, mert Púchovból is vannak itt inasok . . .

Bozena: — Nem lenne szabad ilyen egyhangúnak lenni az étlapnak. Megvitattuk ezt a SZISZ gyűlésen, kérelmünket pedig továbbítottuk. Eredmény: pástétomos kenyér naponta, persze csak egy ideig. Ma kiflit kapunk.

И ILYEN HOSSZÚ LESZ AZ EMBERI ÉLET?

!

III.

Oé

<

Ы

in

Э

I

S-i

ö

о

u-Sok orszóg munkaügyi statisztikája alapján állíthatjuk, hogy az emberélet hossza teljesen eltérő egyes hivatásokat, foglalkozásokat űző csoportokon belül. Egy 35 éves francia segédmunkás életét 3— 3,5-szer inkább fenyegeti a halál, mint egy ugyanolyan korú tanítóét.

A kutatások arra is rámutatnak, hogy az orvosok tovább élnek, mint az egész lakosság bármely más csoportja. Az orvosok között a legmagasabb életkort a sztomatológusok, a legalacsonyabbat a röntgenológusok érik meg. A különbözet tiz év körül van. A többi tudósok közül a legtovább a régészek és a csillagászok élnek.

A Szovjetunióban, ahol nem létezik szociális egyenlőtlenségből származó szegénység vagy nélkülözés, a foglalkozásbeli munkatevékenység ilyen természetű különbözőségei rendkívül fontosak. Ezek az adatok szolgálnak alapul az egyes foglalkozási ágak osztályozásánál (veszélyesség, megerőltetés, ártalmasság stb.). Ez az osztályozás szolgál viszont alapul az egészségvédelem és a munkaerő-utánpótlás megszervezésében. Az állam céltudatosan halad a munkaidő, illetve a munkahét megrövidítése felé; a nyugdíjkorhatárt 5—10 évvel távlatilag csökkenti. Munkavédelmi pénzalapokat létesít, normalizálja a munkakörülményeket, az egészségügyi berendezések sűrű hálózatát épiti ki, amely a dolgozókról a legmesszebbmenően gondoskodik.

Természetesen a különböző foglalkozást űzőknek megvan a lehetőségük ahhoz, hogy az adott munkakörülmények kedvezőtlen hatásait tompítsák, mérsékeljék, kompenzálják úgy, hogy azok ne legyenek ártalmukra.