Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-10 / 19. szám
HUSZONKILENC SZABAD ÉV Éberségre szólító emlékeink sorába került az elnyomás, a rettegés, a fasiszta terror, a háború. Életünk értelme az alkotómunka, örömeink forrása a békés építés sok-sok sikere lett. A szovjet hadsereg vöröscsillagos katonái nemcsak a szabadságot hozták el hazánknak, hanem dolgozó népünknek az új társadalom, a szocializmus építésének lehetőségét is. A Szovjetunió segítségével, támogatásával, útmutatásával létrehoztuk a szocialista fejlődés feltételeit, amelynek eredményeképpen ma jólétben élhetünk. Csehszlovák hazánk ipara ma harminc nap alatt annyit termel, mint a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején egy egész év alatt. A nemzeti jövedelem a háború előttihez viszonyítva 4,5-ször nagyobb, 1974-ben eléri a 383,7 milliárd koronát. A munkatermelékenység ma 5,1-szer nagyobb, mint 1948-ban volt. A felszabadulás óta eltelt huszonkilenc év alatt 1 700 000 lakást építettünk fel. Szocialista mezőgazdasági termelésünk fennállásának huszonöt éve alatt gyökeresen megváltoztatta a termelés jellegét, eredményeit. A valamikori tűrő parasztok, napszámosok tömegét az öntudatos, nagyüzemi módszerekkel dolgozó szakmailag képzett földművesosztály váltotta fel, amely munkája eredményességének biztosítékát csakis a szocialista gazdálkodásban látja. Hazánk dolgozó népe testvéri, internacionalista kapcsolatokat tart fenn a szocialista közösség többi országával, ápolja, egyre mélyíti barátságunkat a Szovjetunióval. Tudatában van felelősségünknek, kötelességünknek a világ minden elnyomott vagy a háború szenvedéseivel sújtott dolgozója iránt, akiket szolidaritásával segít, támogat. Hazaszeretetünk, békevágyunk, felelősségtudatunk szocialista társadalmunk biztonságot adó eredményeiből és felszabadítónk, a Szovjetunió iránti szeretetünkből, hálánkból meríti azt a lelkesedést, amellyel a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítéséért dolgozunk. EMLÉKEIM A SZABADSÁG SZÜLETÉSÉRŐL Harminc év telt el a Szlovák Nemzett Felkelés óta. Hosszú Idő ez egy ember életében. Belőlem is sok emlék eltűnt nyomtalanul, de azokat a harminc év előtti eseményeket, amikor hazánk szabadságát és függetlenségét indultuk kivívni — nem tudom elfelejteni. Gyakran visszagondolok elvtársaimra, Hroboftovó és Obuchová elvtársnőre, akik az illegális kommunista pártban dolgoztak. Különféle népnevelő tanfolyamok segítségével igyekeztek Orava vidékének ifjúságát megnyerni a dolgozók jogaiért folytatott harc ügyének. Élesztették bennünk az ellenállás tüzét a megszállókkal szemben. Amikor meghallottam, hogy Orava hegyeiben partlzánalakulatok szerveződtek, én is jelentkeztem. Honfitársaimon kívül német koncentrációs táborokból szökött szovjet elvtársak is voltak a partizánok között. Ott volt pl. Brest védelmének hőse, Krasztrujulin is, aki annak az osztagnak parancsnoka volt, amelyben én mint felderítő működtem. Munkámban nagy segítségemre volt Boáenka GraSSová és Karol Liőko, akiknek segítségével a párnical partizánalakulathoz kerültem.- h -Megérkezésem után az elvtársak nemsokára megbíztak egy feladattal, amelyet másnap kellett végrehajtanom. Este a Caploviő családnál szálltam meg Párnicán, készülődtem a másnapi teendőmre. Sajnos a végrehajtásra már nem került sor, mert másnap kora hajnalban a németek megtámadták a falut és tüzérségi gránátokkal sok házat felrobbantottak. Sok jó harcostársunk vesztette életét a romok alatt. Engem a háziasszonyom mentett meg azzal, hogy bebugyolált egy vastag gyapjúkendőbe, és a konyha alatti pincehelyiségbe bújtatott. Az alakulatunk közben felköltözött Hutára, s nekem, Boíenka GreSSová révén sikerült ismét kapcsolatba lépnem velük. A zuberecl posta épülete volt átmeneti tartózkodási helyünk. Itt raktároztuk fegyver- és élelmiszertartalékunkat és itt készítettük éjszakánként fasisztaellenes plakátjainkat, amelyeket egy fiatal lány — a nevére már nem emlékszem — ragasztott ki a falu villanypóznáira. Az életét kockáztatta minden egyes útján, hiszen a faluban statárium volt, kijárási tilalom. A németek semmi áron sem akarták feladni Liptovsk? Mikulást, ezért gyakrant küldtek oda erősítést és fegyverszállítmányokat. Egyszer az osztagunk parancsnokétól azt a feladatot kaptuk, hogy robbantsunk fel egy ilyen transzportot. Hűvös, esős éjszaka volt, amikor útnak indultunk Lubochfla felé. Bőrig áztunk és átfáztunk mind a hárman. A vasúti sínek mentén egymástól harminc méter távolságban egy-egy német katona állt őrt. Hallottuk a beszélgetésüket, még a Jelszót is, amiről felismerték egymást. Sokáig kellett várnunk az alkalmas pillanatra, de végül is a kora hajnali órákban sikerült a sínekre helyeznünk a robbanóanyagot és így levegőbe röpíteni a szállítmányt. A szovjet hadsereg még azon az éjszakán elfoglalta Llptovsk^ Mikulást. Egész éjjel dübörögtek az ágyúk, kattogtak a gépfegyverek, a fasizmus felett aratott végSŐ győzelem előhírnökeiként, Olyan idők voltak ezek, amikor sok áldozat, emberélet árén született meg a szabadság ... ANNA FÉRENCIOVÁ, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) jnb szervezési szakosztályának vezetője
