Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-10 / 19. szám

HUSZONKILENC SZABAD ÉV Éberségre szólító emlékeink sorába került az elnyomás, a rettegés, a fasiszta terror, a háború. Életünk értelme az alkotómunka, örömeink forrása a békés építés sok-sok sikere lett. A szovjet hadsereg vörös­csillagos katonái nemcsak a szabadságot hozták el hazánknak, hanem dolgozó népünknek az új társadalom, a szocializmus építésének lehető­ségét is. A Szovjetunió segítségével, támogatásával, útmutatásával létre­hoztuk a szocialista fejlődés feltételeit, amelynek eredményeképpen ma jólétben élhetünk. Csehszlovák hazánk ipara ma harminc nap alatt annyit termel, mint a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején egy egész év alatt. A nemzeti jövedelem a háború előttihez viszonyítva 4,5-ször nagyobb, 1974-ben eléri a 383,7 milliárd koronát. A munkatermelékenység ma 5,1-szer na­gyobb, mint 1948-ban volt. A felszabadulás óta eltelt huszonkilenc év alatt 1 700 000 lakást építettünk fel. Szocialista mezőgazdasági termelé­sünk fennállásának huszonöt éve alatt gyökeresen megváltoztatta a ter­melés jellegét, eredményeit. A valamikori tűrő parasztok, napszámosok tömegét az öntudatos, nagyüzemi módszerekkel dolgozó szakmailag képzett földművesosztály váltotta fel, amely munkája eredményességé­nek biztosítékát csakis a szocialista gazdálkodásban látja. Hazánk dolgozó népe testvéri, internacionalista kapcsolatokat tart fenn a szocialista közösség többi országával, ápolja, egyre mélyíti ba­rátságunkat a Szovjetunióval. Tudatában van felelősségünknek, köteles­ségünknek a világ minden elnyomott vagy a háború szenvedéseivel sújtott dolgozója iránt, akiket szolidaritásával segít, támogat. Hazaszeretetünk, békevágyunk, felelősségtudatunk szocialista társa­dalmunk biztonságot adó eredményeiből és felszabadítónk, a Szovjet­unió iránti szeretetünkből, hálánkból meríti azt a lelkesedést, amellyel a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítéséért dolgozunk. EMLÉKEIM A SZABADSÁG SZÜLETÉSÉRŐL Harminc év telt el a Szlovák Nemzett Felkelés óta. Hosszú Idő ez egy ember életében. Belőlem is sok emlék eltűnt nyomtalanul, de azokat a harminc év előtti eseményeket, amikor hazánk szabadságát és függetlenségét indultuk kivívni — nem tudom elfelejteni. Gyak­ran visszagondolok elvtársaimra, Hro­­boftovó és Obuchová elvtársnőre, akik az illegális kommunista pártban dolgoz­tak. Különféle népnevelő tanfolyamok segítségével igyekeztek Orava vidékének ifjúságát megnyerni a dolgozók jogaiért folytatott harc ügyének. Élesztették ben­nünk az ellenállás tüzét a megszállókkal szemben. Amikor meghallottam, hogy Orava hegyeiben partlzánalakulatok szerveződ­tek, én is jelentkeztem. Honfitársaimon kívül német koncentrációs táborokból szökött szovjet elvtársak is voltak a partizánok között. Ott volt pl. Brest vé­delmének hőse, Krasztrujulin is, aki annak az osztagnak parancsnoka volt, amelyben én mint felderítő működtem. Munkámban nagy segítségemre volt Boáenka GraSSová és Karol Liőko, akik­nek segítségével a párnical partizán­­alakulathoz kerültem.- h -Megérkezésem után az elvtársak nem­sokára megbíztak egy feladattal, ame­lyet másnap kellett végrehajtanom. Este a Caploviő családnál szálltam meg Pár­­nicán, készülődtem a másnapi teendőm­re. Sajnos a végrehajtásra már nem került sor, mert másnap kora hajnalban a németek megtámadták a falut és tü­zérségi gránátokkal sok házat felrob­bantottak. Sok jó harcostársunk vesztet­te életét a romok alatt. Engem a házi­asszonyom mentett meg azzal, hogy be­bugyolált egy vastag gyapjúkendőbe, és a konyha alatti pincehelyiségbe bújta­tott. Az alakulatunk közben felköltözött Hutára, s nekem, Boíenka GreSSová révén sikerült ismét kapcsolatba lépnem velük. A zuberecl posta épülete volt át­meneti tartózkodási helyünk. Itt raktá­roztuk fegyver- és élelmiszertartalékun­kat és itt készítettük éjszakánként fa­sisztaellenes plakátjainkat, amelyeket egy fiatal lány — a nevére már nem emlékszem — ragasztott ki a falu vil­lanypóznáira. Az életét kockáztatta minden egyes útján, hiszen a faluban statárium volt, kijárási tilalom. A németek semmi áron sem akarták feladni Liptovsk? Mikulást, ezért gyak­­rant küldtek oda erősítést és fegyver­szállítmányokat. Egyszer az osztagunk parancsnokétól azt a feladatot kaptuk, hogy robbantsunk fel egy ilyen transz­portot. Hűvös, esős éjszaka volt, amikor útnak indultunk Lubochfla felé. Bőrig áztunk és átfáztunk mind a hárman. A vasúti sínek mentén egymástól har­minc méter távolságban egy-egy német katona állt őrt. Hallottuk a beszélgeté­süket, még a Jelszót is, amiről felismer­ték egymást. Sokáig kellett várnunk az alkalmas pillanatra, de végül is a kora hajnali órákban sikerült a sínekre he­lyeznünk a robbanóanyagot és így levegőbe röpíteni a szállítmányt. A szovjet hadsereg még azon az éj­szakán elfoglalta Llptovsk^ Mikulást. Egész éjjel dübörögtek az ágyúk, kattog­tak a gépfegyverek, a fasizmus felett aratott végSŐ győzelem előhírnökeiként, Olyan idők voltak ezek, amikor sok áldozat, emberélet árén született meg a szabadság ... ANNA FÉRENCIOVÁ, a Dunajská Streda-i (Duna­­szerdahely) jnb szervezési szakosztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents