Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-03 / 18. szám
A Csehszlovák Rádió magyar adásának és a Nö szerkesztőségének közös riportja NŐK BIZTATÓ TÁVLATOK Lassan a tanév vége felé közeledünk. A kilencedikesek és az érettségiző diákok már pályát választottak. Az iskola igazgatójának asztalán a jelentkezési lapok arról tanúskodnak, hogy a diákok saját érdeklődési körüknek megfelelően választották ki jövendő foglalkozásukat. Leggyakrabban az autószerelő, varrónő, elárusítónő, pincér, orvos, gyógyszerész, tanár szerepel a kérdőíveken. A legkülönbözőbb foglalkozásokkal találkozunk. Am ami meglepő, aránylag kevés a műszaki irányzatokat választó diák. S ami nemcsak feltűnő, de elgondolkoztató is: az előző évekhez hasonlóan, idén is nagyon kevés lány jelentkezett a műszaki közép- és főiskolákra. Pedig a tudományos-műszaki forradalom állandóan több műszaki képesítéssel rendelkező dolgozót igényel. A termelés egyre nagyobb fokú automatizálása olyan munkalehetőségeket kínál, amelyekben a nők is sikeresen helytállhatnak. Tehát, az évtizedeken át férfiaknak „Ítélt" műszaki munkát ma már és a jövőben még inkább, a nők is egyenrangú félként végezhetik a férfiakkal. A MŰSZAKI FORRADALOMBAN Zeliezovcén (Zselizen) az alapfokú iskolai kilencedikes leánynövendékei között vagyunk. Mindegyikük tudja, mi szeretne lenni. Magabiztosan, tudatosan beszélnek róla. Többen gimnáziumba jelentkeztek, hogy aztán a tanári vagy orvosi pályát válasszák, de nagyobb részük tanítónő, óvónő szeretne lenni. Csupán Mészáros Ági kérte felvételét a komáméi (komáromi) gépipari szakközépiskolába. Az osztályból még egy fiú csatlakozott hozzá. Tehát \a két végzős osztály növendékei közül csupán ketten választottak műszaki középiskolát.1 Miben látja ennek az okát? — kérdeztük Rusznyák Ferencnét, az iskola pályaválasztási tanácsadóját. — Még az év elején ismertettük a szülőkkel és a gyerekekkel a lehetőségeket. De a gyerekek többségének ekkor már határozott elképzelése volt, ami mellett továbbra is kitartottak. A lányokat vonzza a tanítói pálya, és tetszik nekik a mindenki által megbecsült orvos, így nem csoda, ha ezt a pályát választják. A mi környékünkön jelenleg még kevés az ipari üzem, Így nincs lehetőségük megismerkedni a géptechnikus, vagy gépészmérnök munkájával, s ezeknek a foglalkozásoknak az előnyeivel. Az elhelyezkedés is körülményesebb lenne számukra, mintha a tanítónői, óvónői pályát választják. Ismert tény, hogy a gyerekek általában azt a szakmát választják jövendőbeli foglalkozásukként, amelyet jól ismernek környezetükből, kicsi koruktól elbűvöli őket, amelyet valamelyik példaképük: apjuk, anyjuk, tanítójuk, ismerősük végez. A szülők foglalkozása sokszor meghatározza a gyermek pályáját — éveken át egy szakmáról hall a családban beszélni, s szinte vele együtt nő a szakma ismerete. Nézzük meg, hogy nyilatkoznak a zselizi gimnázium végzős leánynövendékei. ANTAL ÉVA: — Gyógy szerész akarok lenni. Vannak ismerőseim, akik a gyógyszerészeiben dolgoznak, s engem nagyon érdekel a munkájuk. SKRONKA ILONA: — Hétéves koromban született meg az öcsém. Akkor határoztam el, hogy szülésznő leszek. A kétéves szülészeti továbbképzőbe jelentkezem. FORGÁCS MARIA: — A Bratislavai Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Fakultására jelentkeztem. Kicsi koromtól érdekel ez a szakma. Édesapám televíziókat javit, s Így tulajdonképpen általa kedveltem meg ezt a munkát. MOLNÁR ILONA: — Programozó szeretnék lenni. Erről a pályáról keveset tudok, de voltunk egy üzemben tanulmányi kiránduláson s ott ez nekem nagyon megtetszett. A matematikát és a fizikát szeretem, és ehhez ez fontos. MARCEL ETELKA: — A Brnái Mezőgazdasági Főiskolára jelentkeztem. Szüleim szövetkezeti állatgondozók, én is szeretem a falusi környezetet. Ha elvégzem a főiskolát, egy nagy egyesitett szövetkezetben helyezkedek majd el. Korpás Pál az ipolysági magyar tannyelvű gimnázium pályaválasztási tanácsadója. Gerő János, a zselizi magyar tannyelvű gimnázium igazgatója. BAJKAI MARGIT: - A Zvoleni Erdészeti Főiskolára adtam be a kérvényt Erre a pályára is aránylag kevés lány jelentkezik, én mégis ezt választottam, mert szeretem az erdőt, a növényeket, a természetet. LÁNYI KLARA: — A Brnái Műszaki Főiskola Gépészeti Fakultására szeretnék bejutni. Tudom, nehéz pálya ez egy nőnek, de kedvelem a matematikát, a fizikát — gondolom sikeresen megbirkózom majd vele. Sorban megkérdeztük a diákokat. A válaszuk összegezésekor meglepődve vettük tudomásul, hogy a főiskolára jelentkező lányok közül aránylag sokan választották a műszaki pályát. Gerő János a gimnázium igazgatója ezt a következőkkel magyarázta: — Mi tudatosan készítjük elő diákjainkat a pályaválasztásra. Az a tapasztalatunk, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek jól érvényesülnek о műszaki pólyán. Iskolánkban nagy súlyt helyezünk a matematika és a fizika tanítására, ezenkívül a diákokkal szakkonverzációkat tartunk, ahol megismertetjük őket egyes kifejezések jelentésével. Ezáltal jobban fel tudnak készülni a felvételi vizsgákra, majd az évfolyamvizsgákra is. A gyerekeknek sokat beszélünk arról, hogy Dél-Szlovákiában, de közvetlen Zseliz környékén is egyre több gépészmérnökre lesz szükség. A közeljövőben a Tlmoci (tolmácsi) Kazángyár nyolcszáz dolgozót alkalmazó fióküzemet, a Turcianske Strojárne pedig kétezer dolgozót alkalmazó fióküzemet létesít Zseliz környékén. A szak-
