Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-03 / 18. szám

z < со < 5 О >• z </» •ш —I ш ш UL Н­Ш м 2 ш Z < > О —j N to < Ihegyverrel IJeNYÉRREL а Мы Zilinától néhány kilométerre, egy festői szépségű völgykatlan ölében bújik meg az ismert partizánfalu, Streőno. A község és a fölötte őrködő vár nevét évszázadokon keresztül rettegéssel ejtették ki a tutajosok. A sebes folyású, örvényes, szikla­zátonyokkal teli Vág folyónak ez a szakasza hírhedtté vált. Számtalan tutajos lelte halálát a szirtek közt zuhogó folyó haragos hullámai kö­zött. A második világháború idején sem szűkölködött áldozatokban a kör­nyék. Jaj volt annak, aki hívatlanul tette be ide a lábát. Az ellenséges fasiszta katonaságot pedig senki sem hívta ide. A közeli Martinban már jóval a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt fa­sisztaellenes hangulat uralkodott. A feszültség szikrája akkor pattant ki, amikor a partizánok és a katona­ság leszámolt Otta generális küldött­ségével, amely keresztülvonult a vá­roson. Streőno sem maradt tétlen ennél az akciónál. Itt is fellángolt az ellen­állás tüze és a fasiszta rendszernek már nem volt elég ereje hozzá, hogy elfojtsa. HARMINC ÉVVEL A FELKELÉS UTÁN virágzó falut találtunk a régi Streőno helyén. Üj házak épültek, egész utca­sorok a régi fazsindelyes kunyhók helyében. A faluban még farsang végi hangulat uralkodott. Az asszo­nyok, különösen az idősebbje, ruhát szapult a patakban. Igaz, hogy ott­hon, a fürdőszobában ott áll a mosó­gép, de hát miért vesszen kárba ez a régi szép szokás? Meg aztán jó alkalom ez összegyűlni egy kis terc­ierére. Streőnón, Mária Stadániová nyu­galmazott szülésznőt kerestük. Mária néni ma már túl van a hatvanon, nyugdíjas, de hivatása úgy a szívé­hez nőtt, hogy nehezen tud megválni tőle. Ismeri a falu apraját-nagyját, legtöbbjüket ő segítette a világra. A falu lakói még most is bizalommal fordulnak hozzá tanácsért. Szükség van rá, hiszen az orvos csak heten­ként kétszer látogat el ide. Mária Stadániová szívesen foga­dott bennünket, sok mindent elmon­dott a falu történetéből, s emlékei­ben visszatért a harminc évvel ez­előtti eseményekre is. Mivel főútvonalon vagyunk, nem­csak falubelieket kezeltem, hanem gyakran kellett elsősegélyt nyújta­nom olyanoknak is, akikkel a Ziliná­­ról Martinba vezető úton valami baj történt. Többnyire forgalmi balesetek sérültjei voltak. Szívesen segítettem őket, elláttam útravalóval is, bár tudtam, hogy nem fogom őket vi­szontlátni. J »-« О < Он СЯ О 05 w Oh b H-> О 0«

Next

/
Thumbnails
Contents